NAPLÓK: Kavicsok
Legutóbbi olvasó: 2026-06-13 05:35 Összes olvasás: 6358| 16. | [tulajdonos]: Gyerekszáj | 2018-02-04 00:07 |
Az anyák hűen őrzik emlékezetükben csemetéjük nyelvbotlásait vagy éppen frappáns megnyilvánulásait.
Én is hoztam magammal kettőt.
A hazai útviszonyoknak megfelelő göröngyökön lépkedtünk otthonunk felé. Két és fél éves leánykám egy kátyúba belelépett és elesett. Visszafojtott lélegzettel vártam a sírását, de nagyot tévedtem. Felpattant és hadarni kezdte: - Hipp-hopp hepehupa, pipi tolla pihe-puha – majd hozzátette:
- Hoppá Jézus csizmája!
Gurultam a nevetéstől. Mint később megtudtam, nagymamájától tanulta a mondókát.
Mivel építkeztünk, és sokadika is volt, erősen törnöm kellett a fejemet, mit adjak enni a családnak.
A kamra üresen állt. Addig morfondíroztam, míg eszembe jutott a kert, hátha össze tudok kaparni a zöldségek között ebédnek valót.
Az udvaron játszottak a gyerekek. Elhaladtam mellettük, kisfiam megkérdezte, mi lesz az ebéd.
Mivel még magam sem tudtam, nem válaszoltam neki.
Megálltam a kert közepén, és eszembe jutott, hogy lecsót készítek. Megszedtem a paprikát, paradicsomot, hagymát. Visszafelé ismét megszólalt fiacskám fejéhez kapva: -Tudom már, paprika zöld, sárga paradocsin – mondta diadalmasan.
Még nem voltak érettek a zöldségek, de ez mit sem veszített értékéből. Finom lett a lecsó, legalábbis mind megettük. Nagy úr az éhség. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
