NAPLÓK: Kovalcsik szeme Legutóbbi olvasó: 2026-07-19 22:16 Összes olvasás: 3351| 1. | [tulajdonos]: - | 2008-05-24 16:31 | | Kovalcsik szemében volt egy kis amalgámtömés, messziről alig látszott, de ha fémkanalat érintettek hozzá, Kovalcsik ordítani tudott volna a fájdalomtól. Néha nem is türtőztette magát, és ha a szövegkörnyezet engedte, vagy a kollégái idétlen tréfáinak ismét céltáblájává vált, bizony nem kérdezett vissza szelíden, ahogy a konstruált helyzet megkívánta, miért bántotok engem? hanem szabad utat engedve féktelen dühének oda is csapott, ahová nem látott. Mert bár Kovalcsikot alapvetően nem zavarta az amalgám, igaz, amikor a szemészorvos a fúróval közeledett felé, fokozódó nyugtalansága rémületbe csapott át, és legszívesebben kiugrott volna az ablakon, de nem tudott, hiszen jó erősen leszíjazták az amúgy forgatható székhez, és három asszisztens is, az egyik közülük törékeny, hegyes mellű nő, aki oly szorosan állt Kovalcsik mögött, hogy a melle hátulról majdnem átszúrta Kovalcsik fejét, jó erősen tartotta Kovalcsikot, hogy moccanni sem tudott, ráadásul a másikuk, egy tagbaszakadt állat a nyakát kulcsolta át a Kovalcsik gyermekkorából jól ismert fojtogató, halállal fenyegető szorítással, a harmadik meg, bár alig fért hozzá, idegesítően a fülébe lihegett, a forró levegő átjárta Kovalcsik fejét, csoda, hogy el nem ájult, habár a tömés végül egészen jól funkcionált, volt mégis egy kis pont, Kovalcsik holtszempontnak hívta, ami a látásmező kis szegmentjét ugyan, de mégis lefoglalta, és amikor Kovalcsik csapkodni kezdett, tulajdonképpen erre a homályra fókuszált. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
