NAPLÓK: Futale Legutóbbi olvasó: 2026-10-28 19:35 Összes olvasás: 2384| 3. | [tulajdonos]: Napsütötte jelmez - lélek | 2014-08-05 11:18 | Ma olyan nagyot aludtam, így majdnem hozzád mertem szólni, de - mi van
ha megtaláltad lelki társad, zavarnék, marad a csend. Mindenesetre jólesett a gondolat, hajszálon múlt, de bennem rendbe' van. Napsütötte jelmezek az égi akasztós szekrényben, lelkek, mindenki lelkéhez mérten. Ha van felünk: a másik, biztosan ledobódtak, előbb, tán utóbb; ejtőernyős-, csillaghullós-, születősen. Amikor először láttalak, három arcod volt. Első, a messzi: magában mosolygó, szerelmetes-szerény. A második, felnéztél a fákra félúton: mint aki nem rám számított, vicsorba feszült profilod. A harmadik, amikor elém léptél. Ó! A Nap sütött rám, ezeket magamban ma is látom.
Nyáriruhám azóta is lelkemben fürdetem, ha hozzád tisztulni támad kedvem, hogy landoló lelked magamra vehessem. | |
| 2. | [tulajdonos]: Nagy Falu | 2014-08-05 11:00 | | Zsíros, kócos, sűrű, emberszagú hajzuhatagban a lelked. Tegyük fel fészek az út, a kertek alján hajladozó virágok között csupaszon érkezik a fény, s árnyak lüktetnek vele. Milyen hosszan felkavart nyárutót kortyolgat hős tüdőnk. Levedlettük magánytestünket. Az arc is maszk, s múlja egyik pillanat a másikát. Pókerurbán közelítenek a percek, egyik a másik után. Álcavarázs. Szárnyakkal harci kész, vakító égbolt leple e vállunkra szakadt harmónia, belelépünk, és felszisszenünk, meglepetése csupa mozgalmas természettánc, bár pánikrohamokban kerget a szél mindent, jó kiszabadulnia. Lábra állt türelem a csend, gyerünk (testetlen boldogságig). Megvilágosodik odabent, s közben a részeg éj ránk istenül. Remete hold arany tejútnak gördül, zsámolyon kis csillagok, egyetlen imára gyűltünk ide: álomtalanokból vajúdni álmot. Nagy. Falu | |
| 1. | [tulajdonos]: Fatale | 2014-08-05 10:50 | párizsi kapualj
még kifli illat száll a dérrel
ballonkabátban ébredez
tested alattvalód
lopva erre-arra néz
a döbbenet
megtudod hogy lélegzeted
nélküle alig
szokásaid már nincsenek
minden új s e kín
mert görcs a has rút birtoklás
fogat csikorgat ott
kikezd veled e vágy mi még
bús de reggel szárnyra kap
és révedez szerelmed sóhaja
kokott a comb hol merszed is
lágy mint aki sikolt de hangtalan
az utcazaj is éledez és benned ő
virága parfümillatába húz
ma összegezz tegnap volt-e több
megmarad végenincs bitód
életed fáj és újra vagy | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
