NAPLÓK: Elszalasztott lehetőségek Legutóbbi olvasó: 2026-10-30 11:18 Összes olvasás: 52641| 46. | [tulajdonos]: könyvek | 2011-02-27 15:27 | Tegnap este a Bárkába akartam menni, de barátomnak nem tetszett a darab (leírása). Meglepődtem, azt hittem ezt mindenki ismeri. Olvastam néhány sci-fit, de nem voltam oda értük. A Marsbéli krónikákat viszont felfaltam, igaz az valójában nem sci-fi. És persze a Truffaut filmet is láttam már akkor.
A könyvekre - néhány éves időszaktól eltekintve - mindig, mint valami nagyon nagy tiszteletet érdemlő, mágikus tárgyakra tekintettem. (Nézzük el a Jókaikból három éves kor előtt kitépett lapokat ...) Jó volt megfogni őket, beléjük lapozni, és azon gondolkodni, mennyi minden van addig, míg mindezt megtehetem.
Azokban a Jókaikban - anyámnál - még mindig ott rejtőznek, az ötévesen rajzolt, erre-arra dőlő betűk.
Érdekes, nem emlékszem a Gőgös Gúnárra vagy a Mosó Masára, és hasonlókra sem a kezdetekből, vagy elnyelte őket az emlékezet, vagy már eleve a delfin könyvekkel indítottam. Ismered a paplan alatt zseblámpával, de ismered-e, azt, amikor az összes barátod a patakparton fürdik, napozik, te pedig behúzódsz az árnyékba egy regénnyel? Kicsit különcnek néztek a faluban azért is, mert minden másnap ott voltam a szobányi könyvtárban. Indiánosak minden mennyiségben. 10 éves kor körül a trójai háború, és amikor 11 elmúltam, a könyvtáros bácsi átengedett a felnőtt részlegbe, sőt ő ajánlotta a Kilimandzsáró havát és társait.
Vélhetően többet olvastam, mint a hasonló korú átlag, és ezt átragasztottam 16 körül az öcsémre is. Fogadtunk, melyikőnk olvas el előbb 10 ezer oldalt. Hm ... ő nyert. Igaz, akkor én Száz év magánnyal és latin amerikaiakkal versenyeztem, ő pedig a Sellő a pecsétgyűrűnnel. A könyvtárba járás lassan megritkult, majd elmaradt, de bejöttek helyébe az antikváriumok. A Bartók Béla úti épp csak beférünk-et nagyon szerettem, hiszen közel volt a gimihez, és olyan kincsekre leltem, mint a Látogató, a Városalapító vagy az Ivan Gyenyiszovics egy napjának 1957-es modern könyvtárbeli kiadása.
Ekkoriban vásároltam a legtöbb verseskötetemet is, Ginsberget, Corsot, Guillént, Ferlinghettit és sorolhatnám.
(Mindezeket azért bocsátottam előre, hogy érzékelhető legyen, milyen háttérrel vágtam neki a "könyves vállalkozásomnak".)
Még annyit, akkoriban minden kölcsönkapott könyvet újságpapírba csomagoltunk, és elolvasás után igyekeztünk mielőbb visszajuttatni. Manapság a kölcsönadónak kell könyörögnie, hogy évek múltán visszakerüljön.
A nyolcvanas évek végétől 93-94-ig hatalmas felfutás jellemezte a könyvpiacot. Kiadók születtek a semmiből, igaz szinte semmi sem kellett hozzá, és minden, addig vágyottat el lehetett érni, Tarzantól Maria Treben-ig. Addig azt hittem, az értelmiség a legnagyobb könyvfogyasztó (különösen alátámasztotta ezt, az Írók Boltjába szinte be sem lehetett férni egy kurrensebb könyv megjelenésekor), de látnom kellett, a könyvforgalom egyre nagyobb hányada kihajtható fémasztalokról talál gazdára. Barátom akkor már könyvezett, táskákkal, buszon hordta pultjára a nagykerből az árut, és többszörösét kereste a havi átlagfizetésnek.
Hívott, és én jöttem ... amilyen idealista voltam, álmokkal telve.
Autóm volt, 200 ezer bankkölcsönnel feltöltöttem a pultjaimat, és vártam a meggazdagodást ... ami természetesen nem jött el.
Nehéz volt elfogadnom, hogy a könyv áru (semmivel sem több, mint egy kínai alsónadrág), hogy a könyvezés nem értelmiségi munka (nem is találkoztam ebben a közegben ilyenekkel), hogy a könyveket esténként be kell "dobálni" a pultba, és nem azokat kell tartani, ami engem is érdekel, hanem ami a "háziasszonyokat".
Furcsa volt megszoknom, hogy a barátom pultja fölötti Libri, cserébe az aznap megjelenő Leslie L. Lawrence 100 példányáért (a központi raktárból csak két nap késéssel juthatott hozzá), bármit képes volt megadni. Azt is nehezen fogtam fel, miért, hogy ezekből az első napon több száz példányt el lehetett adni, egy hét múlva pedig alig néhányat.
Ezért kellett "jó vevőnek" lenni a kizárólagos forgalmazást birtokló nagykernél, és órákkal a nyitás előtt ott lenni aznap.
Ebben, és így volt pénz.
A könyvárak folyamatosan emelkedtek. A kiadói várakozások eltérő eladható példányszámokkal kalkuláltak. Ha valami ötezer példányban elment, már sikeres lehetett, több tízezres vagy százezres példányszámokra csak bestsellereknél lehetett számítani. (Harry Potter például.)
Hatalmas pénz volt ebben az ágazatban, általában nyugta nélkül. Az említett nagyker tulajdonosa 40 milliós mercivel közlekedett.
Hatalmas lenyúlások, hatalmas átverések.
Nekem a pulthelyek "selejtje" jutott akkor már, de még így is több pénzem volt, mint alkalmazottként vagy mérnökként lehetett volna.
Csak néhány példa milyen "remek üzletember" voltam.
- Nyitottam egy könyvesboltot egy kis telepen, ami három hónap alatt 400 ezres veszteséget termelt.
- Sok-sok órát töltöttem egy-egy "igény" beszerzésével, és hatalmas készlet maradt így a nyakamon, mert nem jöttek érte.
- Nem vezettem leltárt a pultoknál, nagy mennyiségű könyvem "tűnt el".
- Karácsony előtt én is pályáztam helyekre, s egy alkalommal fölvettem egy olyan embert, aki hagyta, hogy a hó ráessen a kirakott könyvekre.
- Amikor az utolsó keresztúri pultomat is bezártam, akkor az egyébként kedves nyugdíjas hölgy (3 évig árult nekem) jelezte, a kiárusításból befolyt 70 ezer Ft-ot valaki ellopta. (Egy év múlva láttam őt ugyanott árulni, akkor már a saját szakállára.)
- Amikor én voltam a pult mögött sokszor "megesett a szívem", s beszerzési áron adtam el ezt-azt. És így tovább ...
Akkoriban 40-42%-os voltam. Ennyi volt a kisker árrés. Még a nagykernek is volt 8-15%, azaz a forgalmazás vitte el az ár nagyobbik hányadát. Az a kiadó, amelyik akkoriban 20-25%-ra próbált adni, nem bizonyult hosszú életűnek.
A legnagyobb bánatom (hiába ezzel kerestem a legtöbbet) mégis a félárú könyvek dömpingje volt.
A 90-es évek elején óriási eladhatatlan készletek rejtőztek az ÁKV raktáraiban. Nagyobb részük tényleg eladhatatlannak bizonyult. Ezeket élelmesek fillérekért megvették és forintokért adták tovább.
C. Gyuri volt eleinte a kiadóktól így beszerzett könyvek legnagyobb terjesztője. Az ekkoriakat részben, még egész áron is el lehetett adni, de már kezdett jól mutatni az áthúzott 1500 Ft helyett írt 800 Ft. (Ezt a pultos 300 Ft-ért vette.)
A kilencvenes évek közepére megnyíltak az első, csak félárú könyveket forgalmazó boltok. Csakhogy az ott található könyvek, már nem kiadói raktárakban porosodó példányok voltak, hanem odaszántak. Ebben a műfajban Matyi úr, az Alexandra járt élen. Egyébként igényes kiadású - általában szerzői jogoktól mentes - könyveiket több tízezres példányszámban (nyomdai költségek) terítették a piacon, felülértékelt ármegjelöléssel.
Az olvasók átverése, mint azok az idegen nyelvű szótárak, amelyek egy 1908-as kiadás utánnyomásai voltak ...
És ebben én is részt vettem.
Azt álmodtam, fel tudok építeni egy olyan terjesztői hálózatot, amelyre kiadó építhető. De nem voltam elég üzletember, az "értelmiségi" szemlélettel ott semmire sem mentem. Feladtam néhány év után. Gyomorral lehetett nehezen viselni a könyvek ilyetén meggyalázását ... | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
