NAPLÓK: Elszalasztott lehetőségek Legutóbbi olvasó: 2026-10-30 10:25 Összes olvasás: 52629| 27. | [tulajdonos]: Michael Collins | 2011-02-16 19:43 | A rendszerváltás után - sokan emlékezhetünk rá - szabad volt a préda. A bármilyen vállalkozások lehetőségeinek eufóriája mellett, válaszként vagy inkább kísérőként, megjelentek a kiskapus csalások, az intelligens vagy egyszerű lenyúlások, hatalmas anyagi karrierek és hatalmas bukások.
Szerencsére én nem tartoztam a belső körbe (még a külsőbe sem), mert akkor talán lenne mit meggyónnom most. A kísértésnek ugyanis nem lehetett ellenállni ... egészen közeli ismerőseim sem tudtak. Volt, aki lebukott, (pedig nagyon nehéz volt lebukni) de a többség ma is boldogan élvezi a "jó időben, jó helyen" igazságának jutalmát.
A példa, amit hozok, egy tipikus kiskapu (volt), s bár nem zsáknyi, de tisztes pénz lett a képmutatás jutalma.
Akkoriban még volt önkormányzati vagyon. Rengeteg üzlethelyiség, pavilonok, egyebek. Ha valaki könyves-, vagy élelmiszerboltot akart nyitni, eleinte - egész egyszerűen - bérbe vette az adott ingatlant (csúszópénz ekkor is kellett persze). A következő években azonban, rendkívüli éleslátásról téve tanúbizonyságot, az üzlethelyiségeket árverésre bocsátották.
A metódus egyszerű. Nézed a hirdetményeket a "tanácsházán", befizeted a bánatpénzt (mely jogosít az árverésen való részvételre), és licitálsz. Ha szerencséd van, tiéd, (néhány évre), és ha ügyes vagy, akár meg is gazdagodhatsz. Ha nem te ígéred a legmagasabb összeget (visszalépsz), akkor (többnyire a helyszínen) visszakapod a bánatpénzt. Ha te nyersz, de közben meggondolod magad, akkor bukod azt az általában néhány tízezer Ft-ot.
Én is részt vettem pár ilyenen, de egyszer sem akartam nyerni. (Abban az időben könyveztem, vagyis "vállalkozó" voltam - de ez egy másik történet.)
És "idealista" is, magamtól nem jutott volna eszembe ilyesmi, barátom, lényegében maga helyett küldött.
Egymást követték az adott napon az árverések, de közöttük szünetek voltak. A szünetekben dőlt el minden. A diplomatatáskás, jól szituált úr végigkérdezte a jelenlévőket, kell-e valakinek az adott üzlethelyiség, és ha igen, mennyit hajlandó áldozni érte. Általában valakinek mindig kellett, és nem volt nehéz meggyőzni őt, nyúljon a zsebébe néhány százezer Ft-ért. (Amit aztán a jelenlévő hiénák elosztottak egymás között.) Ha legombolta az aktatáskás úr számára elfogadható összeget, akkor egyedül vehetett részt a liciten, és kikiáltási áron övé lehetett a vágyott akármi.
Nagyvonalúan intéződött minden, az is megengedhető volt, hogy a szóbeli megállapodás után rohanjon csak el az asszony a bankba.
Volt, aki ilyen umbuldába semmiképp sem akart belemenni, felháborodottan utasította vissza az ajánlatot. Ekkor, a mondjuk 300 ezres üzlet 2-3 millióért ment el, de az - általában egyetlen - potenciális vevő nem került az első háromba. (Visszalépések esetén a harmadiknak is lett volna lehetősége a bérlésre.)
Nem túl bonyolult a dolog, talán épp az egyszerűsége tette lehetővé, hogy évekig működjön.
Egy alkalommal egy váci üzlethelyiségre licitáltunk. Amikor a bánatpénzt befizettem, találkoztam azzal a szimpatikus fiatal párral, akik antik boltot szerettek volna ott nyitni. Elmondták, nem messze van a lakásuk, tudják, ott eddig minden más megbukott. Homályosan utaltam arra, ha biztosra akarnak menni, legyen náluk 2-300 ezer Ft.
Az árverésen is találkoztunk, mint ismerősök köszöntöttük egymást.
Nem volt náluk pénz, és értetlenül bámultak az aktatáskás úrra.
Kezdtem nagyon szégyellni magam.
Úgy alakult, ez esetben több valódi érdeklődő volt. Az élelmiszerbolt-aspiráns nyert.
És amikor a sorban álltam, és a "pénzemre" vártam, újra szembesülnöm kellett a fiatal pár - immár megvető - tekintetével.
Ez volt az utolsó árverésem.
Hiába kerestünk fél óra alatt két és fél havi fizetésnyi összeget, mondtam a barátomnak, többé nem.
Michael Collins?
Ő az ír szabadságért harcolt a századfordulón (az előző századén), ma azt mondanánk rá terrorista.
Ott Vácott épp azt éreztem, vannak pillanatok, amikor robbantani kellene.
De nem robbantunk.
Intelligens, kulturált emberek vagyunk. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
