NAPLÓK: Elszalasztott lehetőségek Legutóbbi olvasó: 2026-10-30 10:24 Összes olvasás: 52626| 24. | [tulajdonos]: költészet | 2011-02-14 17:37 | József Attilát nem lehet megkerülni. Olvass bár szívesebben Adyt, Babitsot vagy önmagad, ő mindig ott lesz.
Amikor a gyerekek még elég kicsik voltak, hogy némán tűrjenek, a fejből mese után mindig kaptak egy-egy verset is. Legtöbbször József Attilát. Amikor elég kicsik voltak, akkor a korongról is más zene szólt. Azt akartuk, lassabban nőjenek fel.
Néhány év múltán már nem választhattunk zenét. Fanyalgás: "már megint Mozart", ha történetesen Prokofjev volt, akkor is.
Néhány év múltán a versek is elmaradtak.
Ahogyan én tudom, a lányaim nem írtak kamaszkori verseket.
Mindenféle zenetanulásaik is abbamaradtak.
Mi változott? Nem voltam "elég jó szülő"?
Lukács és Paksi kellett, a mennyország tourist, de én nem.
Mit rontottam el? Elrontottam valamit?
Jobb nekik költészet nélkül?
Majd kiderül, de remélem József Attila nélkül is jobban menedzselik majd az életüket, boldogabbak és szabadabbak lesznek, mint én.
Gondolkodj a gondolaton,
tudássá válik az,
gondolkodj a tudásodon,
kétséggé válik az.
Látod a célodat,
nem látsz másokat,
nem látsz célokat,
hibáztatsz másokat.
Az ő korukban ilyen utánzatokat agyaltam ki. És akkor, ott, boldog voltam tőle.
De most ... most le kell számolnom ezzel az illúzióval is.
Az elszalasztott lehetőség - talán ki sem kell mondanom - az alkotás.
Nem vettem észre, milyen fontos volt (lett volna) ez az életemben.
Kacérkodtam vele, jól éreztem magam vele, de nem dolgoztam rajta.
Az érzés kellett, de a munka nem.
Mindig volt más, mindig volt fontosabb, álmodozni lehetett, álmot megvalósítani luxus.
Néhány évenként szerepel a naplómban: "Soha többé nem írok verset."
Igaz, kétszer a dohányzásról is le akartam szokni.
- És ezzel a naplóval?
- De hisz ez nem alkotás.
- Akkor miért morfondíroztál az előző két bejegyzéseden olyan sokat? Kerested a szavakat, kihúztad, újraírtad.
- Hogy érthető legyek.
- Több volt ez annál.
- Igaz. Nem követem el újra ezt a hibát. ... csak maradj magadnak, biztatóm valál, hittem szép szavadnak, mégis megcsalál ...
- Ki írta?
- Nem tudom, nem emlékszem, állandóan ilyesmik jutnak az eszembe ...
- Mi legyen a naplóval? Maradjon?
- ... Nem tudom, gondolkoznom kell .... | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
