NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE Legutóbbi olvasó: 2026-10-30 02:54 Összes olvasás: 50550| 389. | [tulajdonos]: ... | 2021-03-10 15:39 | | Kvóták. Kották. Anyósommal kettő a nyolchoz-arányban képviseljük a nőket a családban, ha a sógorom két lányát nem számítom. De miért is nem számítom? Igaz, akkor is csak fele annyian vagyunk. Ez elég kevésnek tűnik. De ha azt veszem, hogy anyák (((nekem három is volt))), nagyanyák, dédanyák, nagynénik, óvónénik, dadusok, tanítónénik, tanárnénik között Nő-ttem fel, férfit alig láttam, áldásnak tekintem, hogy egy ideje áteshettem a másik oldalra, már csak az egyensúly kedvéért is. A jin-jangot most nem emlegetném, pedig megtehetném. Az egyetem és a munkahelyek felé közeledvén fokozatosan javult a férfiak aránya az életemben (tanárok, főnökök), de pl. a csoporttársaim zöme végig lány volt, még a Közgázon is, a Bölcsészkaron még inkább, a pszichodrámán háromszoros túlerőben voltunk a férfiakkal szemben, akik nem jártak ezzel nagyon rosszul, mert az összes férfiszerepet (az Istent is beleértve) nekik kellett eljátszaniuk; többet gyakorolhatták a deficites szerepeiket, mint mi nők. Mindennek van színe és fonákja. Ami a kottákat illeti, én alapvetően azért nem lettem zeneszerző a genetikai hiányosságaimon túl, mert nem olyan szocio-kulturális környezetben Nő-ttem fel, amely erre predesztinált volna. Ettől a férfiakat a genetikájuk még alkalmasabbá teheti a komponálásra. A matematikusok és a filozófusok között is több hagyományosan a férfi. A híres írók közt is. A nők meg tovább élnek. Anyám is. Negyed évszázada özvegy. A zeneszerző férfiak és a hosszú életű, kedves nők tudnak valamit, ismerjük el! Ez engem személyesen nem ment fel az alól, hogy megtegyek mindent, ami tőlem telik az életben. Magamért, a környezetemért. Most pl. kiveszem a sütőből a búvártúróst, mert biztosan megsült, érzem az illatát. Aztán irány a Caminitóm. Még naplemente előtt végig akarom járni. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
