NAPLÓK: Baltazar
Legutóbbi olvasó: 2026-10-22 16:48 Összes olvasás: 736370| 6358. | [tulajdonos]: a negyedik (ESŐ) | 2026-10-13 21:35 |
Barcelonai trilógia
(1)
Tetőterasz. Bartókra, Van Goghra
gondolsz te is. Ők már nyugalomban,
de a képek s a zene, mint különös
kémprogram, mindig veled van.
Míg élsz, fájni fog, de jó így.
Nem tudsz előle hova bújni, nem
is lehet, nyarat csinál az első fecske,
fecskét a koranyár belőled.
Cikázol a legbelső égben, és
közben hallod az otthon
hagyott vízeséseket.
(2)
Rajonganak a városért a felhők, óvó
árnyékaikat küldik rá takarónak.
Ő kidugja alóla a lábát, majd
visszahúzza. Belül meleg van,
süt a nap, s hogy tudjon aludni,
templomaiban ma némán harangoznak.
(3)
A költészet tavaszán
pénzt küldesz haza a szüleidnek;
nekik jobban kell, mint neked,
miközben tudod:
rád fogják költeni,
terített asztallal fogadnak majd.
Csak mesélj, ennyit akarnak.
Hazudd, hogy nem történt
semmi, míg messze jártál,
csak otthon igazi minden.
De azt csak te tudod:
bármerre jártál, mindig
veled volt a szerelem. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
