NAPLÓK: A gonosz banalitása
Legutóbbi olvasó: 2026-06-13 01:45 Összes olvasás: 41879| 38. | [tulajdonos]: ha hallgattam volna... | 2008-03-30 13:07 |
Chia szavainak súlya van. Kipréseli belőlem a levegőt. Kapkodva fulladok. Valami nagy bölény, gondolom. Nemcsak érdemes, oda is kell figyelnem arra, amit mond.
Nagyon sajnálom, hogy BZs-ozásnak hatott, amiről tűnődtem. Ilyen szándékom nem volt, de ez nem lehet mentség. A banális gonosz vigyora. Rám (is) hárul most ennek ódiuma. Tudtam (tudhattam volna), hogy veszélyes szóba hozni a dolgot. Megpróbáltam tisztázni magamnak, magamban, ezért a napló. A fórumon a „no comment” hangsúlyos volt (akart) lenni. Hogy van ez, de itt (lehetőleg) ne tegyünk hozzá semmit. Tudunk róla, hogy van, és kész. Enyhe figyelem.
Most még kicsit kilépek a képből – ha egyáltalán be tudtam lépni. Egyetlen alapelvem van, amelyből nem indulok ki. (Megint lusta vagyok, meg valahova, valamelyik kupacba elkevertem szerény sörény könyvét.)
E. P. Kettő E. P. Sőt, három, négy. Mi több. Most akkor beteszem a cédét. Capella Savaria. Gyönyörűen kezdődik Esterházy Pál Harmonia caelestise. Akkor még lehetett hazudni. Hallgatni kellene. Rursus, si tacuit interrogatus, contumaciam vocas.
Poundra viszont eredetileg nem gondoltam. Eszembe sem jutott. Itt és most megidézni. Nem mertem volna? Nem vagyok normális. Ez nem normális. A felvetett kérdés nem lehet értelmes diskurzus tárgya. Itt és most nem lehet. Meg nem gondolt gondolat. Maradjon mégis inkább a szöveg. A kölcsönösség nélkül mi az, ami olvasható. Visszaállok a képbe.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
