NAPLÓK: A gonosz banalitása Legutóbbi olvasó: 2026-06-13 01:45 Összes olvasás: 41880| 1. | [tulajdonos]: a hír(lap) | 2008-03-27 20:24 | Súgó tegnap súgott valamit. Név nélkül, tegyük fel, jóindulattal. Éjféltől rövid írás a Dokk-ról a Magyar Hírlapban, ezt súgta, csak úgy, kintről, a pálya széléről. Provokációnak tűnt. Lehetett aggódni, hiszen mostanában... de ezt inkább hagyjuk. Aztán persze megjelent: a CIKK. A Dokk-szerki (ugyan melyik? - ha már a névtelenségnél tartunk) közölte a fórumon, ki tudja, miért. Hát hogy olvassuk, nyilván. S valószínűleg örömmel tette, hiszen Magyar Hírlap-reklámként fejlécelte meg. Mi meg... Rágondolni is rossz.
Van mit rágódnom most, és van miről. Kell-e a magát politikamentesnek tartó Dokk számára a Magyar Hírlap reklámja? Ebben a szövegkörnyezetben. (Nyilván a „főmunkatárs” írására (most már kettő is van belőle – nem főmunkatársból, abból attól tartok, sokkal több) gondolok. Nem tűnik-e úgy, hogy a Dokk bedőlt egy sunyi provokációnak, remélhetőleg csak tájékozatlansága miatt?
Kettő lehetőségre gondolok most. A látszólag rosszabbal kezdem, mert hát ugye kell az optimizmus, meg mi lenne más ez, mint komédia, kutyakomédia.
1. Súgó nyilván akár ismerhette is a cikk tartalmát. Netán ő írta. Mindegy persze, fátylat a fátyolra. És sejthette, hogy véres, személyeskedő torzsalkodás alakulhat ki az írás miatt a fórumon. A M. H. olvasók meg a reklám után rákkattintanak a Dokk.hu-ra, aztán látják: hát igen, ezek az írók (vagy azok?), akik ráadásul még csak nem is írók, legfeljebb szeretnének azok (ezek) lenni, bizony piszkosul tudnak gyűlölködni. Okádék (takony) egy népség. Még a legjobb is, mert hát ugye a Dokk.hu a legjobb. A többire (gondolja a nyájas olvasó) kíváncsi sem vagyok.
2. Súgó jó szándékú volt, örült, hogy valaki „önzetlenül”, anyagi követelések nélkül reklámozza a Dokk-ot a Magyar Hírlap Kultúra rovatában. Röhej. Mintha B. Zs. Írása után lehetne ennek a lapnak Kultúra rovata. És a szerkik is örültek, mert hát úgy tűnt, megdicsérték az írásban (ebben a nagyon is sunyi írásban, de erről esetleg majd később) a kikötőt. És a dokkereknek nem érdeke egymás cincálása most, ezért inkább örülnek vagy hallgatnak.
És ezzel kezdődik el a gonosz banalitása. A M. H. fent említett szövegkörnyezetében ugyanis minden, ami ebben a napilapban megjelenik, árt a Dokk-nak. Ha ezt a szerkesztők nem ismerik fel és: NYILVÁNOSAN nem ismerik el, ők is ártanak a Dokk-nak. Ha hallgatnak, névtelenül hallgatnak, de tudjuk azért, kik maradtak csendben. És ez a hallgatás (tetszik vagy se) cinkosságot jelent. Azzal, ami a legborzasztóbb. Ha így marad, elsüllyed a hajó, és megérdemli.
Viga Vendel
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
