NAPLÓK: A VERS LEGYEN VELETEK Legutóbbi olvasó: 2026-10-30 02:54 Összes olvasás: 42395| 289. | [tulajdonos]: KELL, HOGY ÍRJÁL? KELL! | 2023-10-24 15:06 | Tóth Gabinak írom ZÚZMARA című naplójához.
----------------
NAGYON JÓ!
Kezdesz megérkezni önmagadhoz.
Neked ez adatott - ezt kell kibontani.
Teljesen mindegy, hogy emberileg egy ilyen karakter pontosan az ellentéte például annak a típusú karakternek, amit én ismerek (vagyis a magaménak).
Te most azt az érzést ismerteted, amikor valaki SOSEM szerelmes.
Én már idejöttömkor (egy szerelmi bánat hozott ide) azt az érzést, amikor valaki MINDIG szerelmes. (Értsd: mindig másba.)
Egyik sem való a házasságba.
Vagy pedig, ha mégis felvállaljuk, hogy lehessenek gyerekeink, mindkét házasság "aszexuáls" amelyben a házastársak lényegében testvérbarátok. (Szabó Magda pengeéles kifejezésével élve.)
Csak a Te, Kárász Nelli féle karaktered úgy nem él nemi életet házasságban, hogy mással sem, az én Szabó Lőrinc féle karakterem pedig úgy nem él otthon nemi életet, hogy mással (de lehetőleg mindig mással, így marad "hű") igen. JÓL MEGKÜLÖMBÖZTETVE A JÁTSZÓ EGYÜVÉST A NEMZŐ EGYÜVÉSTŐL. Utóbbinak a szentségét - CSAK - a feleségének tartva fenn. "Két gyermek sorsába kötözve/ nem tudunk elszakadni már;/ ne kezdj háborút, mint a gyenge/ kin saját gőgje bosszút áll!" /Szabó Lőrinc/
De most nem erről akarok beszélni.
Hanem arról, hogy lényegében "rokonlelkek" vagyunk.
Mások.
És írók - igen. Kár volt megsértődni, amikor rövid egy hetes szerkesztői működésem alatt azt a rilkei alapkérdést szegeztem neked: mindenek előtt azt kell eldönteni: "KELL, HOGY ÍRJAK?!"
Ha erre az a válasz, nem, akkor abba kell hagyni.
Mert maga az írás annyi munkával és odafigyeléssel jár, annyi áldozattal, hogy másképp, a makacs és elszánt: IGEN, KELL, HOGY ÍRJAK! válasz nélkül, Rilke szerint vissza kell lépni tőle.
De úgy látom, nálad a válasz: IGEN.
Helyes.
A többi már csak a ráfordított munkától függ.
Már író vagy. Csak még (velem együtt) rossz író, rossz "prózista" - fésületlen a szöveged.
De már benne van a jó.
Rögtön az első mondatokban ott a példa rá.
"A hálószoba sötét volt, néha felkúszott falára az utcán haladó autók reflektorfénye megvilágítva a franciaágyon heverő női alakot. Az nem tudott aludni, a hátán fekve figyelte az árnyakat, ahogy a plafonon cikáztak, megnyúltak, majd eltűntek."
Jó szöveg. Csak túlírt.
Egyetlen szóval több van benne a kelleténél és épp ez választja el a hemingway-i tökéletességtől.
Megmutatom.
"A hálószoba sötét volt, néha felkúszott falára az utcán haladó autók reflektorfénye megvilágítva a franciaágyon heverő női alakot. Nem tudott aludni, a hátán fekve figyelte az árnyakat, ahogy a plafonon cikáztak, megnyúltak, majd eltűntek."
Vagyis: ha az van benne, hogy "heverő női alakot", akkor a következő mondat nem kezdődhet "az nem tudott aludni" vagy "ő nem tudott aludni" - val. Hiszen egyértelmü, hogy róla beszélünk.
Tehát (ismétlem a javítást): "...heverő női alakot. Nem tudott aludni, a hátán fekve figyelte az árnyakat..."
Maugham másik példája arra, hogyan lehet a legkifejezőbben leírni azt, amikor esik az eső. Így:
"Esik".
Mert a többit tudjuk magunktól.
Mindenki látott már esőt. Valaki Párizsban, a kávéházi márvány asztalon. Vagy én falun, amikor az ereszről csepeg le.
Így mindenki a "maga esőjét" képzelheti e mögé az egyetlen szó mögé. És mindig e "belső mozi" a legkifejezőbb. A szövegeinkkel ezt kell az olvasóban előhívni tudni. Ezt zavarja minden túlírtság, de először azt kell megtenni, a túlírást - mindent leírni. Majd később újra olvasni! Amikor már úgy nézed a szöveget, mintha más szövege lenne.
Móricz első írásairól azt mondta iskolaigazgató nagybátyja, hogy ezek azért nem lehetnek az írói tehetség bizonyítékai, mert akkor ez azt jelentené, hogy bárkiből lehet író.
Később Móricz volt nagyon aranyos a kezdő írókkal.
Felovastatta velük az írárásaikat, ő maga pedig odaadó figyelemmel csak ült és hallgatott... Figyelt... átélt... médiummá vált.
És a kezdő közben maga jött rá, hol hamis, hol sántít, hol rossz a szöveg.
Emlékszel, amikor azzal érveltem, hogy el kell járni Dokk-felolvasásokra?
Ha akkor nekem hittél volna, előrébb tartanál!
---------------------------------------------------------------
Filip Tamás elkeseredetten írja levelében, mennyire lehangolja, hogy nem látja az "alkotói szikrát" a Dokk-on. Hogy se költőnek, se írónak nem lenni akarók szövegelnek itt ambíciók nélkülien, igénytelen semmit mondással.
És akkor itt vagy te, a "Kárász Nelli" típushoz némileg hasonló karakter (Németh László Iszony című regényéből), vagy mint "világi apáca, akinek éppen annyi joga van kifejteni "aszexuális" attitűdjét, mint nekem az életemet majdnem kettészakító "túlszexualitást".
Ráadásul mindketten azért tesszük, mert megszenvedtük az életünket miatta.
Egyszer magyaráztam: mi ketten lehet, hogy "barátok" vagyunk csak nem tudunk (és főleg nem akarunk tudni) róla.
Ez azonban a DOKK Irodalmi Kikötő.
Amelynek most másfél percig megint a (nem hivatalos) "szerkesztője" lettem.
És jól esett.
Mert az igazi alkotás friss levegőjét engedtük be el a politizéléstől megáporodott Dokk-légtérbe. Ahol egy álnépfi politikai szellentése után a szépség másik (erőszakos) koldusa épp a sarokba defekált. ("Elválik-e a szer a májtól" haikuzta IKU nélkül, ahogy már megszokhattuk tőle.)
De mi ne, törődtünk ezzel!
Nagy munkába kezdtél.
Erre téged itt csak bátorítani lehet!
Mindent le kel írni, ami csak eszedbe jut.
Törölni később kell - Hemingway legalábbis erre esküdött.
Korniss Mihály pedig úgy fogalmazott az íróiskolában, hogy aki ír, annak "be kell lépnie a szerzetes rendbe".
Nekem is.
Nem haladok.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
