NAPLÓK: A vádlottak padján Legutóbbi olvasó: 2025-04-04 02:02 Összes olvasás: 71584| 932. | [tulajdonos]: Az én füveskönyvem 160. | 2025-03-11 08:15 | Az áldozatokról és a merénylőkről
Az ember önmagára mindig áldozatként tekint. Nagyon elvetemültnek kell annak lennie, aki önmagát merénylőként hirdeti. (Másfél évtizedes börtönkórházas és börtönös munkám alatt egyetlen bűnössel sem találkoztam, csakis ártatlanokkal. Aki bűnösnek érezte magát, az általában csendben volt, és lassan őrlődött, megőszült, megöregedett, életunttá vált.)
Pedig minden ember áldozat és merénylő is egyben, igaz ez a megállapítás. Elsősorban merénylő, MERT ÉLNI MÁRIS MERÉNYLET a józan ész, az igazság, a normalitás és Isten ellen. Nincs olyan ember, aki az élet értelmét felfogva (én sem ismerem), az életet becsülve és tiszteletben tartva akar, de inkább tud élni! A kényszerek teszik a legjobb szándékú és akaratú embert is merénylővé, aki nincs tekintettel arra sem, ha mástól az életet elveszi. Pedig a legnagyobb bűn amit el lehet követni, az a gyilkosság, más ember életének kioltása. Épp ezért is jó, hogy nincs halálbüntetés nálunk, és nem tudjuk szervezetten-törvényesen megölni az embert, s így azon sem kell gondolkodnunk, hogy mi magunk is merénylővé, gyilkossá válnánk, ha megtennénk. Márpedig az ember megtenné. Ha szabad fegyverviselés lenne nálunk, és lazább törvények, már EGYETLEN MAGYAR SEM ÉLNE A FÖLDÖN. Jellemünk hibája az, hogy nem tudunk egyetérteni semmiben, és ha igazunkat nem tudjuk bizonyítani, akkor nem csendben meghajolunk, vagy bocsánatot kérünk, hanem még inkább „belemegyünk” a vitába, veszekedésbe, gyűlölködésbe. A magyar nemzet teljesen apolitikus, és mégis mindenki politizál, a nagy többség tudatlan, de mégis mindenki tudálékoskodik. Áldozat és merénylő egyben.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
