NAPLÓK: A vádlottak padján Legutóbbi olvasó: 2025-04-04 02:07 Összes olvasás: 71587| 931. | [tulajdonos]: Az én füveskönyvem 159- | 2025-03-10 11:56 | A félelemről
Sokan félünk, rettegünk. Félünk attól, hogy „el kell menni”, és itt kell hagyni mindent, amit szeretünk. Ez is az önzésnek egyik fajtája, mert csak magunkra gondolunk, arra nem, hogy az ittmaradtakkal mi lesz. Az önzés az egyik legerősebb emberi tulajdonság, és az egyik leginkább MEGÉRTHETŐ emberi tulajdonság is egyben. Hiszen ebben a „mindenben” nem csak az ételek, a szórakozás, a könyvek, a szerelem, a szex, de a feleség, a gyerekek, az unokák, a barátok is benne vannak. És persze a természet, a föld, a Föld, a sok csoda, ami körülvesz bennünket nap mint nap, és érzékeinket izgatja. Attól, hogy mindez egy pillanat alatt szertefoszlik, hogy ez egy pillanat múlva NEM LESZ, igencsak frusztráló és mélységesen elszomorító.
Ugyanígy elszomorító abba is belegondolni, hogy marad-e utánunk bármi is? Ne legyünk önáltatóak, néhány évig, évtizedig, esetleg évszázadig mindenki után marad valami, ami aztán egyszerre csak elfoszlik, eltűnik, és az ember emléke is eltűnik majd. Ez az ember sorsa, bármit is tesz ellene, ez így van. Nem mondom, hogy szerencsések azok, akik után évszázadokig fennmarad valami, valami alkotásuk, írásuk, emlékük, mert ez csak a nevüket jelenti. Egy név pedig nem sokat ér még akkor sem, ha tudjuk, hogy pl. a Dávid szobrot Michelangelo faragta. Most még áll a Dávid szobor, de bármikor megsérülhet, eltűnhet, és egy idő után még az emléke is kikophat. Mert ember által teremtett. És az mind múlandó.
Sokan félünk és rettegünk attól, hogy mi lesz holnap? Háború? Béke? Éhínség? Járvány? Ez az egzisztenciális félelem a legrosszabb, mert nem válogat, fiataltól kezdve bárkit „elkaphat”, aki bele bír, vagy bele tud gondolni a hétköznapok változékonyságába. Mert aki bele sem gondol, az nem fél és nem retteg semmitől. Boldog, mert „lelki szegény”.
Valóban, csak a lelki szegények lehetnek boldogok? Úgy látom, igen.
A túlzott gondolkodás, a sok tudás nem hasznára, hanem épp ellenkezőleg, kárára van az embernek. Mégis, vannak olyan kényszerek, hogy egyesek nem tudnak ezek nélkül élni. Általában ők a kisebbség a világon, így elmondhatjuk, hogy a világban az emberek többsége boldog! És ez nagyon jó dolog!
Ne sokat gondolkodj tehát, vagy ha mégis, neked a világból ez a fajta „élvezet” kell, akkor tudj rá arra, hogy boldogtalan leszel. Okos, de boldogtalan. És ez önmagában is balgaság.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
