NAPLÓK: A vádlottak padján Legutóbbi olvasó: 2025-04-04 02:08 Összes olvasás: 71589| 928. | [tulajdonos]: Az én füveskönyvem 157. | 2025-03-06 10:51 | A csodáról
A csoda lényegét valóban nagyon nehéz megfogni, elmagyarázni meg aztán végtelenül nehéz. Főleg olyanoknak, akik nem a csodálatosban, hanem a látható és megfogható, tapintható és főleg elpusztítható „valóságban” hisznek. Az emberiség nagyon nagy többsége csodahívő. Sőt, továbbmegyek: evidencia számunkra, hogy csodák márpedig vannak. Azért jelentjük ki ilyen bátran, mert meggyőződésünkké vált már az, hogy az anyag önmagában csak anyag. Ha leteszel egy szöget egy mély gödörbe, hiába, nem történik vele semmi évszázadok múltán sem, maximum oxidálódik a vas anyaga, és vastag rozsdaréteg borítja majd először a szög felületét, majd az idő múlásával az egész vasoxiddá olvad szét, de véletlenül sem vasvirággá, vagy más szerves anyaggá lesz.
Ha viszont ugyanabba a gödörbe magvakat teszel, nem is kell sokat várnod, hogy a teljesen száraz, élettelennek tűnő anyag pusztán a víztől átalakul, és életre kel. Kibontja gyökereit, ég felé nyújtja szárát, és nő, és egyre nő, és saját fajának megfelelő kinézetet kap, és saját fajának megfelelő gyümölcsöt terem a vegetációs időszaka végére, sőt, magvakat is terem, amik aztán ha kiszáradnak is, évtizedek múlva is ugyanolyan növénnyé alakulnak pusztán a víztől (és persze a föld ásványi anyagaitól, amiket „felszív” a földből). Mondhatnád: de ebben sincs semmi szokatlan, semmi csoda, mert ennek így kell lennie.
Igen, ennek így kell lennie. Ám mindig így kellett ennek lennie? Mindig voltak növények, magvak, amik saját fajuk törvényei szerint szaporodtak, és gyümölcsöket hoztak? Egyáltalán nem. Mind a teremtésben hívők, mind az ősrobbanás utáni véletlenek egybeesésében hívők HÍVŐK!! Mind a kétféle elmélethez bizony hit kell, ugyanis egyikre sincs kézzelfogható bizonyítékunk. Egy biztos, hogy akár így, akár úgy történt, mindkét esetben az ÉLET MAGA A CSODA.
Aki az élet csodájában nem hisz, az egy végtelenül buta, tudatlan és szinte állati értelemmel élő ember csupán (tudom, tudom, az állatok sokkal értelmesebbek is tudnak lenni, mint mi, emberek).
A csodák mindig mással esnek- írtam valamikor egy versemben, és ezt tapasztaltam akkor, mert én magam sem gondoltam át fiatalon azt, hogy MEKKORA CSODA MAGA AZ ÉLET. Evidens volt az egészség, a lét, a tudat, a fejlődés, az, hogy nekünk, embereknek MINDEN LEHETSÉGES. Sőt, még azon túl is, hiszen a tudósaink egyre mélyebbre láttak bele a világegyetem működésébe, és egyre több olyan fizikai törvényt találtak meg, amiről addig azt sem tudtuk, hogy vannak, illetve ha tudtuk, nem tudtuk felfogni, hogy azok hogyan lehetségesek?
A csoda a lehetetlennek gondolt dolgok törvények-fogalmak- események valóra válása, minden esetben olyanok történnek meg, amikről elébb azt gondoltuk, „ilyenek nem lehetségesek”.
Egyszerű csoda lehet a magból a növény kikelése. Az új élet megfoganása, és két sejtből való kialakulása minden teremtett lénynek megfelelő formában való reprodukálódása. Csoda az is, ha valami olyan történik meg, aminek nem lett volna szabad megtörténnie. Például, ha karambolozok, és kirepülök az autóból (mert hanyag módon nem használtam a biztonsági övet), és egy fának csapódok, csoda, ha nem halok meg. Emberi ésszel felfogva a mi puha, élő szöveteink nem bírnak ki nagy erős behatásokat, szétroncsolódunk. Mégis vannak esetek, amikor a fizikai törvényeket, a biológiai törvényeket „meghazudtolva” MÁS TÖRÉNIK. Igen, a csoda másik definíciója az is lehetne, hogy: az a csoda, amikor olyan történik, aminek nem lett volna szabad -emberi tudásunk szerint- megtörténnie. Nem ugyanez a megfogalmazás a fentebbi, az első? Nem. Az elsőnél nem tudunk sem szabályt, sem törvényt odaállítani a történés mellé, itt, a második esetben vannak törvények, amiket a történés cáfol.
Általában a csodákat szeretik az emberek a saját „többletértékük” bizonyítékaként aposztrofálni. Pedig a csoda lényege épp az, hogy BÁRKIVEL megtörténhet. (Legutóbb egy élő televíziós közvetítésben láthattunk egy csodát, amikor is Trump elnök elhajolt a golyó elől, ami így csak a fülét súrolta, mert egyébként azt láttuk volna, hogy szétloccsan az agyveleje. Persze, erre is mondhatnánk azt, hogy semmi más nem történt, csak annyi, hogy a golyó kilövésének pillanatában Trump eszébe jutott valami, ami miatt elfordította a fejét. Nincs itt semmi látnivaló, ez egyszerű történés, nincs ebben semmi csoda. Talán így is van.
Épp ez is egy másik aspektusát feltételezi, hogy mitől lesz csoda a csoda? Mi magunknak is ARRA KELL GONDOLNUNK, HOGY EZ VOLT AZ! Hogy igen, ez egy csoda volt, mert Isten mást akar ezzel a személlyel, még terve volt, és még feladata van. (Ellentéteként meg kell említeni azt az embert, akinek a nevét sem tudjuk (Trump olyan nagy árnyékot vetett ebben az esetben, hogy eltakarta a halott nevét is), aki egy ugyanabból a puskából kilőtt golyótól elpusztult, meghalt. Az ő esetében miért nem „működött” a csoda? Az ő esete miért evidens és természetes fizikai törvényszerűség (arra tartott a golyó, és eltalálta), Trump esetében pedig miért csodára gondolunk?
Nos, végtelenül egyszerű a válasz: az a csoda, amit az ember annak hisz. És annak magyaráz. Sok esetben a tömegpszichózis is képes arra, hogy sokan, százak, ezrek lássák ugyanazt csodának: példa erre a Máriapócsi szentkép könnyezése. Nagyanyám személyesen is ott volt az egyik ilyen könnyezésen, saját szemével látta azt, amit más, több száz ember, a szentképen szereplő Szűz Mária szeméből láthatóan víz szerű anyag folyt le a kép alja felé (tehát a gravitációt meg nem hazudtolva).
Persze a csodáknak ellenségei is vannak, akiknek érdekük elhallgatni, eltagadni, eltitkolni a csodát, mert a csodáknak hatalmas erejük van, képesek olyan embereket is meggyőzni és elfordítani egy irányba, aki addig másfelé haladt. És az ilyen „valami” a hatalomra mindig veszélyes. Máriapócsról is azonnal elvitték a képet „kivizsgálásra” Bécsbe, ám a másolat is könnyezett az adott helyen, az adott templomban, Máriapócson.
Egy másik emlékem ugrik be: az általános iskolánk udvarán vagyunk, tornaóra van, a 70-es évek eleje, mindenki utcai ruhában van, és az iskolaudvart takarítjuk (ez is mozgás). Egyszercsak megszólalt az egyik gyerek: „A Fekete Asszony”- és karjait lóbálva a templomtorony felé mutogat. Mindannyian arrafelé nézünk, és MI MMAGUNK IS MEGLÁTTUK A CSODÁT, valóban ott láttunk egy fekete árnyat a templomtorony ablakán belül, a harangok körül mozogni. Hogy mi lehetett az, máig sem tudjuk, de a Fekete Asszony megjelenésének babonás hite azt jelentette, hogy valami baj fog történni a faluban, mégpedig hamarost. És mi az ellentettje ennek a történetnek ugyanarról az iskolaudvarról? A takarítás közben, a templomtornyot bámulva folytattuk a tanárunk ösztönzésére (ő mégiscsak felvilágosult ember volt) a munkát, tördeltük a sövénykerítésről a friss hajtásokat (ezek szerint kora tavasz lehetett), amit a kezünkben tartva a tanár egy éles metszőollóval vagdosott kisebb darabokra. Az egyik osztálytársunk Ilona is így tartotta elé a saját letört hajtását, a tanár aztán el is kezdte vagdosni, majd egy rossz pillanatban Ilona jobb kezének mutatóujjáról a gallyal együtt levágta az első ujjpercét is, csakúgy spriccel a vére a földre. Persze akkoriban szóba sem jött az, hogy visszavarrják, így Ilona ujja csonka marad élete végéig.
Miért meséltem el ezt a történetet? Mi csodát láttunk, egy figyelmeztető csodát. És utána szinte azonnal megtörtént a nagy baj, egy társunk ujjának a csonkolása, egy baleset! lehet, hogy a Fekete Asszony épp erre akart bennünket figyelmeztetni?
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
