NAPLÓK: A vádlottak padján Legutóbbi olvasó: 2025-04-04 02:07 Összes olvasás: 71586| 926. | [tulajdonos]: Az én füveskönyvem 156. | 2025-02-19 14:45 | A lángokról és az aszbesztről
A mai korban hatványozottan igaz az, hogy aki igazat mond, aki kitartóan erkölcsös, aki nem megy bele hazug játszmákba, aki nem csal, nem lop, nem erőszakoskodik, az a margón találja magát.
Sok tapasztalatom van ez ügyben: évtizedeket dolgoztam, volt néhány olyan élethelyzetem, amikor a „lelki azbesztruhám” nélkül megégtem volna, így csak anyagi kár ért, és erkölcsi megbecsülésem csökkent. No, de kik előtt? Mert ez is úgy van mint a kitüntetések értéke: nem mindegy kitől kapja az ember – itt pedig nem mindegy, kik mondanak rám elítélő, dehonesztáló véleményeket. Ha tőlem sokkal rosszabb emberek, sőt, egyértelműen hozzám képest nagyon is szabados, mondhatni bűnös életet élnek, akkor az engem általában nem szokott zavarni. Hadd mondják, nem leszek tőle kevesebb. Ám, az ilyen embereket megjegyzem magamnak, és a bibliai utasítás szerint inkább áldást mondok rájuk, imádkozok értük. Az ő azbesztruhájuk nem volt olyan erős, testüket-lelküket épp ezért sokkal nagyobb sérülések érték, mint engem valaha is.
Volt értelme azért igaznak lenni, igazat mondani. Volt egy kollégám, aki amiatt nem káromkodott ha velem egy légtérben volt, mert velem egy légtérben volt. És ezt ki is mondta.
Nehéz, izzadtságos feladat az életben mindig azbesztruhában járni-kelni, de ha lelked megerősítetted, akkor nem ártanak neked mások, ha igazat mondasz, ha igazul élsz.
„Miért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis.”
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
