NAPLÓK: Csak úgy Legutóbbi olvasó: 2025-04-03 10:56 Összes olvasás: 3731| 1. | [tulajdonos]: meló | 2006-10-18 14:49 | Megint eltelt egy nap és én megint itt vagyok. Sajnos Fogalmam sincs miért, de undorom ellenére minden nap bejövök. Félre értés ne essék! Nem a munka büdös vagy ilyesmi mindössze annyiról van szó, hogy felfordul a gyomrom, ha reggel fölkelek és tudom, hogy megint be kell jönnöm. Persze átkozom is a napot mikor anyunak, azt mondtam, hogy az ember nem azért megy a munkahelyére, hogy jól érezze magát, hanem hogy dolgozzon. Nos akkor még nem sejtettem, hogy az oktatási reformok keresztül húzzák a számításaimat. Merthogy az én terveim, mint minden más esetben most is megvalósítatlanok maradtak. Én hibám-e vagy sem úgy érzem már soha nem fog kiderülni. Na persze mint minden felnőtt én is megpróbáltam hárítani, és elhitetni magammal ezek az események tőlem függetlenül alakultak úgy, ahogy, de hiába. Hamar rá kellett jönnöm, hogy ami velem történik az miattam történik. Visszafordíthatatlanul megváltozott az életem. Az egyik héten még a vizsgáimra készültem a következőn, pedig már egy raktárban ültem, és azon gondolkoztam miért??? Ennyit ért a sokévnyi tanulás? Ezért szereztem ötösöket és tettem le két vizsgát? Mert tudni kell hogy munkahelyemen semmi hasznát nem vettem tanulmányaimnak. Persze gondolom mindenki így jár ezzel, de nekem ez különösen fájt. Nem értettem semmit: azt hogy miért kell alulképzett emberek társaságában eltöltenem napi 8 órákat, akik mindössze az időjárásról tudnak beszélgetni, és hogy miért kell a 20. születésnapomon vadidegenekkel lennem, akik nem is sejthetik, hogy ez az én nagy napom. Fájt a világ de különösen a létezés. Mindig azt hittem én naiv hogy nekem valami nagy dolgot kell véghez vinnem. Valami olyasmit amit csak én tudok megtenni. Aztán persze letettem a világ megváltásról. És elkezdtem túlélősdiset játszani. Kisebb- nagyobb sikerrel.
Hát így telt el 2 hét. A következő hetekben elkezdtünk „barátkozni”.(már amennyire lehet egy ilyen világ vége hangulatban) Mire kezdtem volna megszokni, addigra új helyre kerültem. Persze ez annyira rövid ideig tartott, hogy nem érdemli az említést. Aztán újabb váltás. És most érkeztünk ide. Eme barátságtalan, embertelen, antiszociális munkához. Amit tegyük hozzá mindenki irigyel tőlem. Ja! Azt elfejtettem mondani, hogy adatrögzítő vagyok. Jól hangzik mi?? Ám cseppet sem jó! Gondoljunk bele, hogy egész álló nap egy „irodában” ülsz, emberekkel nem találkozol, ha mégis akkor vagy újabb munkát adnak vagy leszidnak. (enyhe kifejezést használtam!) Szóval nem elég hogy szó szerint embertelen a munka de még irigyeim is lettek és ki akarnak túrni. Drukkoltam nekik be kell hogy valljam mert mégis csak sajnálatra méltóbb lett volna egy mindenki utál szitu mint hősiesen bevallani hogy nem bírom a nyomást. Nem jött össze nekik. Persze azóta nagyot fordult a világ és én is türelmetlenebb lettem Tudok, ugyanis egy változásról, amiről még nem tudhatok. Teszem hozzá sejtésem szerint rajtam kívül mindenki más már tudja csak én nem. De hát nem is lenne a világ világ ha nem a szóban forgó személy tudna meg mindent utoljára. Elvégre is az ő életéről van szó elég, ha akkor értesül a fejleményekről, ha már végképp nem szólhat bele. Talán megtörtem vagy mi de kezdem feladni a harcot és beletörődni hogy az én életem egy ideje mások kezében van az enyémet csak közvetve érinti. Persze nem probléma. Irányítsák csak mások csak jól. Vigyázzatok emberek csak okosan az én életemről van szó. Nem is vagyok biztos benne, hogy én hozhatok-e olyan döntéseket, amik a hasznomra válhatnak. Bár miért ne nekem ne sikerülne, hiszen másoknak is megy. Itt vannak, például a betegek a folyosón, akik nem fiatalok mégis itt vannak és biztosan velük is történtek hasonló, ha nem rosszabb dolgok és biztos, hogy ők is érezték már reménytelennek a helyzetüket ők is hoztak vagy helyettük is hoztak rossz döntéseket mégis túlélték. Ha nekik ment, akkor nekem is fog!
Végezetül, pedig felnőtt létem eddigi 4 hónapjának tanulsága: ha azt hiszed végre te irányítasz vagy elhiszed hogy minden ami veled történik csak rajtad múlik akkor tévedsz. Hidd el mindig van valaki aki okosabb nálad, nagyobb hatalommal bír és előbb elkapja életed szálait mint hogy te felfognád egyáltalán van olyan.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
