Éder László
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
12.
| 2010.12.22 06:34 | Nagymama -- A Nagymama versről
|
| Válasz erre | Ez a Nagymama vers, egy nagy marhaság, ráadásul pöffeszkedő és modoros. | 11.
| 2010.12.19 14:24 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Nagymama
|
| Válasz erre | Milyen cinikussá, ironikussá változik ez az egyszavas verscím, pedig semmi csúfolódás vagy gúny nincsen a versben aztán. Okosan megoldott csomó-rendszer, lefejtve a karácsonyi-mintás, sötétzöld, kötött pulóver. Szép. | 10.
| 2010.12.19 14:21 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Egy másik élet
|
| Válasz erre | László! Helyenként üdítő olvasni ezt a verset, de összességében elsikkad a lényeg a szöveghelyesség lápmezején. Ugyanezt kéne, egy kicsit máshogy, pontosabban, nem mondom, hogy kis munka, ugyanis érezhető, ha hozzányúl ehhez a szöveghez, meg kell bontania az egész egységét. Mégis muszáj, mert így egyszerűen nem jó. Pl. a központozás mindenképpen segítene a szövegnek és a szövegértelmezésben is, ráadásul se helye, se szerepe nincsen az elhagyásának. Üdv. | 9.
| 2010.12.02 02:24 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Most épp
|
| Válasz erre | "csak alszom egy szonettnyit
most hull az éj belém
most valahol tüzet nyit
a Földnek túlfelén"
Ez nagyon szép. De utána a vers ritmusa is rontva vagyon, a tartalom meg egyenesen banális lesz. | 8. 7. 6.
| 2010.11.24 14:34 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Hallgatom
|
| Válasz erre | László, ez egy rossz J. A. parafrázis-mix, ami egyrészt a "magyar csillagversek" hagyományából táplálkozik, másrészt József Attila kozmosz-hitéből, csillag-, tér-, és időmotívumaiból. A csillagok látványa nemcsak tudományos érdeklődés témája, hanem minden korban a lélekre ható látvány is. A magyar költészetben Balassitól kezdve a kortárs költőkig, mindenkinél találkozhatunk a csillagmotívummal. Csak például Balassi az ő "gyönyörűséges" Júliájához viszonyítja a bolygórendszert. Babits vallásosan, Kosztolányi filozofikusan, Petőfi hazafiasan, Arany népiesen, Ady zaklatottan nézi a csillagos eget, minden költő másként. Minden vers egy kis univerzum maga is.
Ehhez képest a te szöveged semmi újat nem hoz, sőt sok-sok bújtatott J. A. utalást tartalmaz, sok "nyoma" van a versnyelvben ennek. A táj itt egyfajta belső tájként (is) értelmezhető. Keveredik az Elégia, a Téli éjszaka, az Alkalmi vers a szocializmus állásáról (Ignotusnak) és még említhetnék néhányat, ha a cím eszembe jutna, de csak sorok keringenek fejemben, amit a szöveged hoz elő belőlem.(fáznak a csillagos lelkek, lecsüng a szó, mint a füst, távoli tájakkal hiteget, hajnal füvein, ócska mélyek, kozmoszhomály)
Át kellene lényegíteni a mondanivalót, én ezt a szövegedet úgy tudom értékelni, hogy egyfajta "utánzás gesztusával" meg akartad írni te is a magad "csillagversét". Nem baj, de nem is a "tiéd", nem őszinte, nem hiteles. Rossz giccs, szó szerint utánzat. Újat kell írni. | 5.
| 2010.11.17 11:37 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Egy lírikus epilógja
|
| Válasz erre | Szerintem nem kavar rossz irányba ez a vers, nem reflexió ez Babits versére, csak kölcsönvesz elemeket a mondandójához. Nem szerencsés ez persze. De a nagyob probléma, hogy a maga támasztotta rendszer és az ahhoz kapcsolódó elvárásoknak sem képes megfelelni a szöveg, azaz az általa felvett szálat sem viszi végig megfelelően. A vége kifejezetten el van rontva, üres, közhelyes, bár az egész 2. vsz. meglehetősen gyengélkedik. Az első szakasz egyenes és kíméletlen, bár lenne mit csiszolgatni ezen a szövegrészen is. | 4.
| 2010.11.17 11:29 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Képzelt kritikus
|
| Válasz erre | Jó kis vers ez. A rímtechnikán lenne mit csiszolni, de eleje, vége, közepe rendben van, kellő indulat és okos fricska, megfelelően cinikus jellemzés, jellemrajz. Nem beszélve a szerző humoráról: "közelre messzenézve" - ezen pl. nagyot nevettem. Nagy hibát nem találok benne, talán az első 4 sor kevésbé ötletes és eredeti, mint a többi rész, több benne a személyeskedés ("anyja nyelvét azóta sem érti"), és a "szellem sürgetése" habár vicces, sokszor ellőtt poén már. | 3.
| 2010.11.16 14:32 | Payer Imre - szerki -- meo | Egy lírikus epilógja
|
| Válasz erre | Pont az a gondolati szál nincs felvéve, amely az eredeti Babits-szonettet oly nagyszerűvé tette. A t versed ehhez képest locsogóan hatásvadász, hogy nem szonett, erre is utal. | 2.
| 2010.11.16 14:13 | Mülléder Mari - szerki -- meo | Visszajárás
|
| Válasz erre | Kedves László,
a világból kiszakított egyszeri észlelés, benyomás, intuíció a jelen észrevevése, az idő, a folyamatosság tudomásulvétele. A metafizikai értelemben kirajzolt múlt merevlemez szerepet tölt be a jelenkori alkotásban, a szép, a jó jelenvalótól független percepció, létfogalmi, pszichológiai aktus a szemlélődő nézőpontjában.
Honnan érkezik és ki a varázsló? Ki ad és ki kap súlyt és méltóságot egy mindenkori műalkotás átvilágításában? Miféle terhektől kell megszabadítania, felszabadítania önmagát egy alkotónak, műkritikusnak, vagy mezei olvasónak ahhoz, hogy a SZÉP komplex esztétikai fogalmi állapotából ki ne boruljon ebben az akcióban, ami a kölcsönhatások kereszttüzében csiholódik? Másképpen kérdezek: ki lehet a tűz csiholója? Az író, aki a belső energiáit egyetlen pillanatba transzformálja, avagy a másik oldal? A passzív, az alkotási mechanizmusban részt nem vállaló, de a tűz őrzésére szakosodott szempár, aki a terhet veszi le a reaktor hátáról. Van mersze hozzá, hogy visszajelezzen, van benne spiritusz, szépre-váró hajlam, igény, szorgalom, olyan értékek, amelyek a másik oldalon is adottak, azzal a különbséggel, hogy ott az a jól működő gyufa is.
Innen nézve (majd a másik versről szebbeket fogok mondani) kiégett régi fények emlékei rakódtak rá a foszforra, ez a gyufa most nem tudott széplángú tüzet csiholni.
Nehéz felütés, a megmerülésvágy rímkényszeressége (ágy) maszatolja, közhelyek ("visszahúz a lélek a seholba"), áthallások ("de visszahullok én is feldobódva"), konzekvencia-hiány ("terólad verselek és esz a kétség
vagy inkább legyintgetek a sárból")írányítják a sorokat, aztán szétesik, az is, ami hajdanán egyben volt, mint egy kint-felejtett papírlampion az esős éjszakában.
Tudatosabb építkezést javaslok, szöveg-ív-váz stabilitást, nem baj, ha az alany lélektanilag összeomlik, a vers maradjon egyben. Humán-szerki-én :) | 1.
| 2010.11.16 04:00 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Impromtü
|
| Válasz erre | Az agyban a gondolatok puzzle rendszere gyakran tűnik egységesnek, ugyanis 1 agy gondolja őket. Azonban a belül látott kép gyakran csak egy érzés, érzület, ha nincs megfelelően szavakba öntve és szerkesztve, kifelé, a befogadó számára csak egy homályos, ködös, érthetetlen kapcsokkal tűzdelt irathalmazzá válik. Hiába tetszetős az író asztalán a művész-káosz, kell hozzá egy profi fotós, hogy valódi élménnyé nemesüljön, egy fotóművész, aki megfelelő magasságokba, mélységekbe helyezi a kínálkozó témát. Az ön gépe kattintgatós, gyenge optikával, s habár jó a beállítás, a kép minősége meglehetősen gyenge. Se a színek, se az élesség nem az igazi, de leginkább nem teszi hozzá azt a szükséges pluszt, emelkedettséget, amitől élővé és hatóvá válna a költészete. | 0 |
|
