Vörös István
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
14. 13. 12. 11. 10. 9. 8. 7.
| 2007.01.23 19:59 | (t) -- Szép verset találtam.
|
| Válasz erre | Vörös István, Jelenkor, 2006. év 46. évfolyam 11. szám | 6.
| 2007.01.23 19:57 | (t) -- Szép verset találtam.
|
| Válasz erre | Októberi elégia
Az októberi hajnal akkor
jön, amikor akarom. Egy
elhagyott kertben döglött
macska játszik, még alig mutatja,
hogy nem él, csak a testtartása
macskaszerûtlen. Nem macska
többé, a bunda alatt bomlásra
ítélt izmok. Éjjel fogyhatott
el a 9. élete, akinek kilenc van,
kevésbé kíméli, mint akinek egy.
A veszélyek egere után szalad,
és megtermett harcipatkánnyal
találja szemközt magát.
A nemlét nyúzókése kifordítja
a bõrébõl, kinyílik, mint egy toboz,
nemlét-magok hullnak a szemébe,
az agyában kíváncsi nemlét-gyökér
tapogat, fölszökken az élet felé
egy gyönyörû nemlét-szár, és levelét
a zöldülõ test fölé úgy borítja,
mint napernyõt egy csecsemõ fölé
az aggódó barát.
Amikor nagymama koporsóját
utoljára felnyitották, saját halálomat
láttam, a nyitott száj hozzám beszélt,
beteg fülembe szinte belehasított a kiáltás,
mint mikor a csecsemõ felsír
az újrakezdés örömével,
de a lélek már messze járt,
bizonyosság volt ez valami bizony-
talanról, a halálgyümölcs vékony
száron ring, a köpenyét ki lehet
gombolni, mint egy fekete
zakót, alatta a nyakkendõ
csomója lejjebb csúszott,
a legfelsõ inggomb kinyitva.
A koporsójában mindenki költõ.
És minden gyászoló érti a verset,
amit szaval, a halálgyümölcs
csonthéja fehér, ha feltöröd,
belül nincs semmi; ha lehajolsz
érte, kívül nincs semmi,
ha felegyenesedsz, középen nincs
semmi.
A szél egy õszi napon lepkét sodor
egy városi udvarba. Az ablakrácson
megpihen, élvezi a napsütést,
a léptek kopogását a lépcsõ-
fordulóban. Aki a halálakor
magányos, mindvégig az marad | 5. 4. 3. 2.
| 2003.05.22 17:04 | mind1 -- Rövidülés
|
Válasz erre
Előzmény | Ez igen jó. Egyszerû, szép. Magamnak írom mindezt, ne haragudjon senki.. Látom, hogy ez a szerzõ nem adtam meg az emailcímét, tehát nem is olvassa, nyilván, amit írok. Jó lenne, ha néha ilyen egyszerûen el tudnám mondani, amit érzek. | 1. 0 |
|
