Tóth Mónika
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
2.
| 2011.11.09 02:46 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | gyermekkori emlék
|
| Válasz erre | A vers emotív felülete, az "élmények mögötti" ott érik, dolgozik a szövegben. Sajnos egyelőre ez is vázlatos marad inkább. Életképként sem tudom többre értékelni. Az első 7 sor erősebb inkább, a vége el lett érzésem szerint rontva, nem jó a zárás sem, mint vers sem működik, elkapkodottnak tűnik. Olcsó szójátékkal fejezi be, miközben a zárás a vers egyik legfontosabb része, felülete. Itt nem erre kellene rádöbbennie az olvasónak talán. |
1.
| 2011.10.16 15:29 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Jelen
|
| Válasz erre | Mónika, szép motívumokból épül a vers. Ami nekem személy szerint problémás itt, az az utolsó kép esetlensége. "Egyedüllétemben/kételyeimhez láncolt/a kanálnyi csend."-itt is az utolsó sor az, ami elbizonytalanít, illetve a "láncolt" kifejezést nem tudom hová tenni, ebben a kontextusban érzésem szerint a "láncolt" szónak nincs érvénye, ennél vagy finomabb szinonima szükséges, vagy másik kifejezés. A kanálnyi csend láncolhat-e bármit is, főleg ha a kételyeimet erősítené ezzel. Főleg, hogy a kanálnyi csend lehet a kimondhatatlanság, vagy a torkon akadt szavak. Mindenképpen fura ez a szó ide. Mit gondol erről?
(és még valami, bár ez kekeckedésnek is tűnhet: talán helyesebb lenne a "mogyorókként" hiszen a a szavaim szétgurultak feltételezi a többes számot, és nem csak egy szem mogyoró(szó) gurult szét. ) |
0 
