Tamási JózsefTamási József költőnek 6 feldolgozatlan és 1 privát üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
1168.
| 2026.10.15 21:46 | Siska Péter - szerki -- meo | fekete vidék
|
| Válasz erre | A cím eleve a reménytelenség, a kilátástalanság, a perifériára szorult ember világába helyezi a látványt, a versszöveg pedig lényegében minden elemével ezt az előzetes jelentést erősíti. Kevés olyan mozzanat van benne, ami bonyolítaná vagy más irányba is nyitna, szinte teljes egészében a vidéki nyomor kliséiből építkezik, azokat sorolja fel. Pedig van szeme a részletekhez, sokkal hatásosabb lenne, ha hagyna egy-egy élethelyzetet érvényesülni. | 1167.
| 2026.10.13 00:45 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | festő
|
| Válasz erre | A cím és a vers kapcsolata rögtön zavar engem. Azt gondolom minden versnek jó címet kellene adni. Nem kitalálni valamit, ami viszonylag passzol a vershez, hanem ami szerves része. Mint az elültetett mag a gyümölcsfához, úgy viszonyul egymáshoz a vers és a cím.
Rövid a vers, de nem velős. Nagy szavakat használ, de inkább pontatlan. Az elmém határvidékére "elkapart" kudarcok túl erős szóösszetétel, magvasnak tűnik, de inkább szóvirágos ebben a versben. Mindkét szerkinek igazat adok József. Az ötödik-hatodik sor például full közhelyes. Lovat pedig versbe szépen kell beleírni. Mert nagyon is hasonlít az emberre. Ezért az olvasó tudatalatt is azonosítja magát ővele. | 1166.
| 2026.10.12 21:54 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | a magány kutyái
|
| Válasz erre | Mindenekelőtt a cím kiváló név lehetne egy alternatív könnyűzenei együttesnek- minthogy a 'valami' kutyái általában harcias, erőteljes kifejezések várakozását hívja elő az emberekből (pl. 'a pokol kutyái'), amihez képest rendkívül humoros, de egyben elgondolkodtató, felemelő a "magány kutyái". Nyilván a versben az egész sokkal melankolikusabb, gondolkodóbb színezetet nyer, de sajnos hiányzik ehhez az igazán eredeti megfogalmazás, tömör, velős, ráfogás, szuggesztív képiség- talán a kutya jellemzésében, az "összenyal/ pörög-forog" váratlanságában van valami sajátos láttató erő. Múlikkal szavazok. | 1165.
| 2026.10.10 09:57 | Fűri Mária - szerki -- meo | festő
|
| Válasz erre | Lélektanilag hiteles. Ahogy a tudat és a tudatalatti határán egyszercsak előbukkannak az elfojtott emlékek, keveredve impressziókksl és a valósàggal, szép gondolat.
A címet nem érzem szerencsésnek én sem, legalábbis nem kapcsolódik össze bennem az emlékek, benyomások, valóság megjelenése úgy, ahogy a festő vásznán alakul a kép. Talán a sík felület miatt, mert azt el tudom képzelni, hogy mondjuk egy színpadi térből egyre többet és többet világítanak meg, és így sikerúl eljutnunk a teljes színpadkèphez, amiből a vers előállhat.
A képek nem koherensek. Az állat kapar el valamit. Nem feltétlenül rossz, de ehhez képest az elmém határvidéke és az éj vászna átélhetetlenül nagy ugrás. (Csak megemlítem, hogy az elme nekem sokkal komplexebb, nincs igazán határvidéke, mert vannak más értelmezések is.)
Érdemes lenne átdolgozni, akár több verset írni belőle. | 1164.
| 2026.10.09 11:35 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Sanyi
|
| Válasz erre | Kedves József!
Értem Sanyit és a "sanyiságot".
Kár, hogy csak egy odavetett vázlat, nincs megírva. Ne elégedjen meg ennyivel, a téma jó és tud írni, ha akar és nem ég ki, fogy ki a lendületből pár sor után...
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 1163.
| 2026.10.08 19:09 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | festő
|
| Válasz erre | "elmém határvidéke"; "éj vásznán";- ezekben van némi lehetőség, mint ahogyan a lovakban is, bár azokkal iszonyatosan vissza lehet élni- Tarkovszkij és Tarr Béla óta példázatos parasztvakítás a művész(ies)filmekben, hogy filozofikusan megjelenik egy ló egyszer csak stb, az irodalomban több múlik a konkrét megformáláson, de azért itt is érdemes vigyázni vele. A legnagyobb gondom a verssel most a "mélyen elkaparom magamba/ kudarcaimat"- ennek semmi folytatása nem lesz és nem is találom feltétlenül igaznak az archetipikus "festő" alakjával kapcsolatosan. Az "elme határvidéke" pedig nem inkább úgy kéne hogy értelmeződjön, hogy pont ott van az alkotás termékeny forrása? A vers mintha így is menne tovább ("ahol az éj vásznán...")- csakhogy idétlenül intézi el nagyon az "elkapart kudarcokat". "Impressziók és a valóság"- ez pedig nem elég érdekes vagy bölcs mellérendelés, nomeg a valóságban benne vannak az impressziók, nem? Múlikkal szavazok. | 1162.
| 2026.10.05 23:37 | Siska Péter - szerki -- meo | három kétsoros
|
| Válasz erre | Ez így nagyon kevés, a rövidség nem egyenlő a sűrítéssel. Az első egységben a "versei" szó nem igazán ad hozzá semmit a szöveghez, dekoratív, automatikus, nem érzek mögötte konkrét poétikai műveletet. A másodikban van ugyan egy tárgyi kép, de kézenfekvő, a harmadik pedig, ahogy Timi is írja, tautologikus. Ilyen terjedelemnél sokkal, sokkal mélyebbre kell fúrni, József. | 1161.
| 2026.10.04 22:35 | B. Dezső - szerki -- meo | szép jövő
|
| Válasz erre | Valahol itt lehetne kezdeni a verset: "és ágak zörögnek a /fogatlan mosolyú / kerítésekre borulva" - a többi inkább elővázlat katasztrófa-klisékkel, leverő próbál lenni, de még nem sikerül, túl sok ilyet olvastunk, láttunk. | 1160.
| 2026.10.04 21:16 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | efemer
|
| Válasz erre | "a porba fákat meg madarakat rajzolok/ hogy másnapra elfújja őket a szél"- ez az "efemer"-példa messze kimagaslik a többi közül, mert éppenséggel itt az elmúlás által teljesedik be a mű, a madár végül is a légáramlásba jut- ez tulajdonképpen gyönyörű. Egyébként nem túl eredetien van stilizálva a meg nem értett művész vs világ -konfliktus, ami még tetszik, az a "világom szélén", mert beszédes ellentmondás: bármennyire is a periférián éljen valaki, a szubjektivitás már csak úgy működik, hogy a világának ő lesz a közepe, a perifériáról is adódik minden irányba még perifériább periféria. Hogy valaki a saját világának a szélére kerüljön, az olyan énvesztést, egykor felépített személyiséghez viszonyított eltávolodást feltételez, hogy a kép végül is szemléletes kifejezőjévé válik a nagymérvű lelki gyötrelemnek, ha nem is annyira, mint pl. egy "ha majd egész valómmal kancsitok" (József Attila: 'Ki- be ugrál...'). Múlikkal szavazok. | 1159.
| 2026.10.01 13:04 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | három kétsoros
|
| Válasz erre | Kedves József!
Bár a kétsorosok szikár tömörsége és a magány motívumai kétségkívül a Pilinszky-hagyományból táplálkoznak, a megvalósításuk mégis adós marad a valódi költői mélységgel.
A „bedeszkázott ablakok” képe bár vizuálisan erős, inkább egy jól bevált, kiszámítható metafora, mintsem egyedi látomás.
A harmadik darab pedig kifejezetten sutának hat: ahelyett, hogy megteremtené a metafizikai feszültséget, egy banális tautológiába csúszik bele. Összességében a versek megmaradnak a hangulati vázlatok szintjén.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 1158.
| 2026.09.28 18:49 | Siska Péter - szerki -- meo | szép jövő
|
| Válasz erre | Kevés ebben a versben a saját költői felismerés, ismerős látványelemekből és tételmondatokból építkezik. Gyakorlatilag teljesen le kellene bontani ezt apokaliptikus díszletnyelvet, mert ez mind készen kapott, generikus imagináció. Zoroaszter óta sokszor borult már újra és újra virágba a világvége, kimeríthetetlen téma, invenciózusabban kellene megközelíteni. | 1157.
| 2026.09.27 23:31 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | fekete gombszemek
|
| Válasz erre | Ugyan ez tekinthető egy skiccnek, de pontatlan. Attól, mert skicc, még nem jó.. Ugye itt a párás csendet, mely hozzám simul, azt hasonlítom egy kóbor kutyához, akinek fekete gombszemei vannak. Hogy "ez" a táj ebben az állapotában miért "mozdulna", azt sem értem. És miért próbálná (miért csak próbálná) felejteni a tegnapot, az is fura. A skiccek pontosabbak annál, mint amit itt olvasok. | 1156.
| 2026.09.26 23:43 | Fűri Mária - szerki -- meo | vers apámról
|
| Válasz erre | Kedves József!
A vers viszont szépen építkezik. A zárlat finoman meglepő, kitágítja a külső - belső szemlélődést. A marasztalókhoz csatlakozom. | 1155.
| 2026.09.26 15:06 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | szép jövő
|
| Válasz erre | Az első versszak elég eszköztelen-naiv szemléletű, ami főleg azért bántó, mert a tárgyát igazán nagyszabású expresszionista freskókba kívánkozik, de az "AI hordák" éppen csak elintézi a lehető leghétköznapibb kifejezésekkel, illetve a "mi van" is rossz verskezdet; minden vers vállalja a szubjektivitását, a tévedés lehetőségét, attól vers, hogy ezeken túllendülve is érvényes- ez ugyanolyan alapvetés, mint hogy az E/1 állítások T/1-re is kiterjeszthetőek és sohasem kell igazán leírni, hogy "mi". Később viszont magára talál a vers egynéhány sajátos képben: ezek szerintem az "elfelejti az idő", "ráncosodik a beton" és a "fogatlan mosolyú kerítések". De nagyon sok közhelyes ballaszt is terheli a verset, főleg pl. ott, hogy "de a túlélő is pusztulásra ítélt". Múlikkal szavazok. | 1154.
| 2026.09.23 21:24 | B. Dezső - szerki -- meo | egyedül
|
| Válasz erre | Az időrend váltakozása talán nem lenne baj, csak megint túl sok a rothadás, hüllő gyomor, stb. ... a vers most nem hozza azt a szerzőre sokszor jellemző depressziókon túli láttató költői erőt, amelyet máskor kiválóan alkalmaz. | 1153.
| 2026.09.23 11:49 | Fűri Mária - szerki -- meo | egyedül
|
| Válasz erre | Kedves József!
Elhagynám a második versszakot. Így hatásosabb lenne a negyedik versszak (hüllő gyomra). A von-t múlt időbe tenném. Így is érthető lenne, hogy a jelenről is szól. Mi a véleménye? | 1152. 1151.
| 2026.09.19 15:49 | Cservinka Dávid - szerki -- meo | Pistike
|
| Válasz erre | Kedves József, tudom, hogy már eldőlt a szöveg sorsa, de szeretnék gratulálni hozzá, egyben a többihez is. Remélem egyszer akad majd hozzájuk kiadó. | 1150.
| 2026.09.19 13:28 | Siska Péter - szerki -- meo | alsó tagozat
|
| Válasz erre | Nagyon általános, túl kevés konkrét emléket tartalmaz ez az alapvetően emlékezeti szöveg. Így -- kis túlzással -- ezek bárki emlékei lehetnének. A címválasztás jó, de hiányzik a poétikai megformálás, szinte végig prózai kijelentésekből építkezik. Biztos vagyok benne, hogy az alapanyag rendelkezésre áll egy jó vershez. | 1149.
| 2026.09.17 17:25 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | alsó tagozat
|
| Válasz erre | "volt közöttük szőke/ fekete és barna hajú[...]// külön tudtam választani őket"- ennek a résznek van egy finom önkritikus humora. Természetesen az ilyen kompozíció mégiscsak olyasmin szokott alapulni, hogy a lírai éntől szabott távolságában a leánysereglet egyszerre egzotikussá és egységessé válik, ami alkalmat ad változatos nyelvi ábrázolásra, valamint a klasszikus szerelmi költészeti toposzok forgatására. Itt azonban nincs elegendő nyelvi tobzódás, ahhoz pedig, hogy más elvek szerint legyen értékelhető a vers, mégiscsak túlságosan magára veszi az egységesítő- egzotizáló szemléletet. | 1148.
| 2026.09.15 23:44 | Siska Péter - szerki -- meo | vers apámról
|
| Válasz erre | Érvényes gondolati magja van, viszont én kevésnek érzem benne a megformált költői anyagot. Többnyire magyarázó kijelentésekből építkezik. A második szakaszban a ház konkrét tárgy, örökség, az őrzés sem teljes passzivitás, de az azt követő apa-fiú ellentét már sematikusabb marad. Elevenebbé tettém az apa alakját, illetve néhány konkrétummal azt is próbálnám lehorgonyozni. | 1147. 1146.
| 2026.09.14 19:25 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | vers apámról
|
| Válasz erre | Különlegesen egységes lesz a vers azáltal, hogy a vers szerint a lírai én reagál az apához képest, és maga a vers is úgy működik, hogy a címében, felütésében az apáról szól, de végül az önjellemzésnél köt ki. Ez egyébként szépen visszakapcsolódik a felütéshez, mintegy megmagyarázza a várakozást, a "nem téve hozzá semmit" kijelentését, nem asszociatív szerveződésű versbeszédről van itt szó. Kérdés marad valóban, hogy mennyire lehet ezt még mélyíteni, vagy inkább csak más-más aspektusokat felvonultató részletezéssel lehetne még kitölteni a "sok időmbe telik mozdulni" és a "nem lusta vagyok csak annyi fele indulnék" közötti potenciális űrt. | 1145. 1144. 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 925 950 975 1000 1025 1050 1075 1100 1125 1150 |
|
