Pajor Alex
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
102.
| 2014.07.19 11:04 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Epilóg
|
| Válasz erre | Kedves Alex!
A második és a harmadik szakasz nagyon tetszik, az első nekem modoros,mesterkélt a sok elvontság miatt,amik igazából nem futnak ki sehova.
Üdvözlettel,szeretettel:Timi | 101.
| 2012.09.24 21:19 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Unalom
|
| Válasz erre | Alex, ez nagyon unalmas, és üres szöveg. Úgy néz ki végig "hű" tudott maradni a címében foglaltakhoz, bár célja nyilván nem ez egyetlen versek sem. Érdekesebben kellene. Több költészetet, költőibb közléseket, versmondatokat várna el az olvasó, mert ezt így bárki bárhol le tudja firkantani különösebb megerőltetés nélkül. A végén, a zárásnál meg nem is ad hitelt a mondanivalójának azzal, hogy unalomról beszél. Most akkor hiányzik vagy sem? Melyik az erősebb érzés, az hogy unalmas rá gondolni, vagy a kiváltó ok, a hiánya? Na, az olvasót általában ezek az okok jobban megragadják. | 100.
| 2010.09.07 14:39 | Pajor Alex -- Pocsolya
|
| Válasz erre | Tiszta a víz, leszámítva az olajfoltot, ami ilyen szivárványszínű izé. Szép tud lenni, annak ellenére, hogy szennyeződés. A pocsolya meg esővízzel telített gödör. | 99.
| 2010.09.07 10:21 | Cservinka Dávid - szerki -- meo | Pocsolya
|
| Válasz erre | Kb, mint Tamás, a verskényszer zavarossá, blöffszagúvá teszi a verset. Vannak apró zavarok, hogy esik is, meg tiszta is, meg szivárvány. Ha nem esne az eső, talán még átcsúszna az irónia. Azt hiszem, múlik. | 98.
| 2010.09.07 09:56 | szellzsofi -- re: Pocsolya
|
Válasz erre
Előzmény | Az erkölcs az, ami segít az ítélethozatalban. Hívhatod történelemnek, vagy épp esős időnek. Egyik sem ritka. :) (amennyiben azt írod az időről, hogy ritka erkölcs, akkor azzal teszed egyenlővé - tehát mondhatnám azt is, hogy jelenleg azt írtad, hogy az idő a társadalomé, az embereké, viszont akkor hogy is van ez? Az idő az időn kívül áll? Amúgy még: az, hogy valami helyes, még nem biztos, hogy erkölcsös is - rovarbogár) Ó és. nem az eős idő dönt arról, hogy te nedves leszel-e, csak esélyt kínál - a ritkát én sem értem, sokszor süt a nap és/vagy esik, a történelem meg állandóan történik. Hejj. (magyarán: ne üsd agyon a versed) | 97.
| 2010.09.07 09:49 | Pajor Alex -- Pocsolya
|
| Válasz erre | Mari: :D Köszönöm :)
Tamás: Az idő ritkán ítél, az erkölcs a társadalomé, az embereké, az idő ezen kívül áll.
Ám a változás/változatlanság az egyetlen aminek helyességéről az idő dönt. | | A fenti posztra érkezett válaszok: szellzsofi | 96.
| 2010.09.07 06:08 | Turányi Tamás - szerki -- meo | Pocsolya
|
| Válasz erre | puff, a lényeg lemaradt: az a gondom (az előbb csak idétlenkedtem kicsit), hogy nemcsak szagra semleges ez a vers, hanem úgy általában semleges. A tiszta víz, a szivárvány, a fodormenta, az ironizálás a pocsolya jelentős mélységéről olyan pillanatokat juttat eszembe, amikor semmi nem foglalkoztat, sodortatom magam, várok valami inspirációt. Erről is szólhat vers, miért ne, de akkor mi ez: "az idő, ez a ritka erkölcs"? Ehhez a két fogalomhoz a ritkát, mint jelzót hozzárendelni nem könnyedség,(amit a vers egyébként sugall) hanem hányavetiség. Örvendetes, ha valaki nem a görcs, a kétségbeesett akarás talajáról rugaszkodik az írásnak, de ez így:súlytalan. | 95.
| 2010.09.07 05:50 | Turányi Tamás - szerki -- meo | Pocsolya
|
| Válasz erre | A felszíne: mély. Ha leszámítjuk, hogy az első fele, mint amőbajáték, puszta időtöltés. De a töltött idő, ha ritka erkölcs is, szagra nem lehet semleges. Idő: van bőven. Dugóhúzóként heideggeredni bele, s adni hozzá pocsolyából: Lét. Olvasom még egyszer. S azt hiszem, nyaralok. | 94. 93. 92.
| 2010.08.27 07:53 | Stiller Kriszta -- re: meo | Ballada a munkanélküliségről
|
Válasz erre
Előzmény | Alex, nem kellett volna megmagyarázni. Nem azért, mert nagyképű vagyok, és nem érdekel, hanem mert felesleges: sehol sem állítottam, hogy egy egysoros nem lehet vers. Pl Pilinszky Életfogytiglanja az egyik nagy kedvencem. Ismerek egyszavas verseket is. A te írásoddal nem a rövidség a probléma, hanem az, hogy egy szójáték. Ez nem minősítés, pusztán más műfaji besorolás. Értem a koncepciót, de a balladának is vannak kritériumai. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Pajor Alex | 91.
| 2010.08.26 20:39 | Pajor Alex -- re: meo | Ballada a munkanélküliségről
|
Válasz erre
Előzmény | Köszönöm a véleményt, megtisztelsz vele, bizonyítványmagyarázásban viszont jobb vagyok, mint versírásban:
Ismerünk egy-két szavas verseket, sőt, vannak nagyon extrém példák, pl. itt az egyik nagy kedvenc:
Tandori Dezső:
A betlehemi istállóból egy kis jószág kinéz
Hc3
Ez szerintem zseniális. Az enyém nyilván nem érhet a nyomába, de nem baj az, ha egy vers egy két szóból áll, ha az kifejez valamit és az olvasó néhány pillanatra megáll és félmosolyodik. Mert amíg a költő gondokról gondolkodik versben, addig az olvasó nem a sajátját rágja. Fodor Ákos a műfaj profija, és ő nagy betűs költő.
Magyarázhatok egy gyorsat, hogy azért ballada ez valahol, mert tragikus (és tényleg az, átéltem, tudom milyen), homályos és mégis konkrét. Születhetett volna ebből sok soros is, ötletes, szójátékos, vicces is, de inkább a minimalizmusnál maradtam, ami ezúttal nem lustaság, hanem koncepció. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Stiller Kriszta | 90. 89. 88.
| 2009.10.19 19:21 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Dr. Manhattan a Marson
|
| Válasz erre | már ott gellert kap a vers, hogy a Watchmen világát, bármilyen zseniális is, igen nehéz összehozni a magyar nyelvû költészettel (ez olyan mintha Miller, Withman írna az pusztáról télen vagy Dózsa György unokájáról).
A versszöveg érdekes volna, csak elrontja az "emberiség" és hasonló nagy szavak. A matematika sem tesz túl jót mint allegorikus közeg,mert bonyolult, igen nehéz lenne költõi metaforákat alakítani a nyelvezetébõl, itt sajnos nem sikerül. | 87.
| 2009.10.17 21:15 | koranyi matyas -- Epilógus
|
| Válasz erre | Szia Alex!
Olvasgatom ezt az "Epilógus"-t és tökre érthetõ, miért tartod az egyik legfontosabb versednek. Korszakos, összegzõ munka ez az életed szempontjából. Azonban kívülállóként megakadt lemez: túl sokan és túl sokszor ismételgetik, feszegetik ezt a témát hasonló hangfekvésben. Hiába a matek, a mértan, a pontos arányok, ha folyton csak azt ismételgeti bennem a hang : "szerelem, szerelem, szerelem, már megint izzad a tenyerem..."
A vers mögötti "élmény", a viszony és az ahhoz kapcsolódó idõszak rögzültek benned ilyen erõteljesen, nem is az írásod. Ha ez elõbbin továbbléptél, józanabbul fogod látni a versedet is, mint alkotást.
üdv,
km | 86.
| 2009.10.17 16:30 | Pajor Alex -- Epilógus
|
| Válasz erre | Az Epilógus hideg, elidegenítõ versnek lett szánva, tele van gyûlölettel és keserûséggel. Szándékát ezek szerint elérte nálad, így én bóknak veszem szavaid. Ha múlandokk, akkor múlandokk, ettõl függetlenül számomra az egyik legfontosabb versem és azt hiszem ez a lényeg.
Köszönöm a véleményt, a kritikát és a besorolást! | 85. 84.
| 2009.10.08 17:01 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Epilógus
|
| Válasz erre | Nem szeretné ez a vers, azt hiszem, hogy szeressem. Egyáltalán nem rossz munka pedig. Azonban már az elsõ mondat mintha (szándékoltan persze)hideg volna, nem keresné a társaságom. A "konstanssá kopás" miatt van ez így, aztán folytatódik a valóban hideg gyûlölettel, az A-B jelölés beemelésének absztraháló-kiürítõ kicsengésével. A mûvelet darabig ügyesen végrehajtott, utána viszont mintha a reinkarnáció-karma-predesztináció ennyire konkrétan kinyilvánított importja már túlcsorduláshoz vezetne, mintha nem férne el a vers a számára ásott mederben. Innentõl az a kérdés, hogy ez az áradás mennyiben tarthat számot az olvasó rokonszenves vagy elítélõ figyelmére; véleményem szerint ez az építkezés most nem annyira. Ügyes struktúrát látunk, ami azonban nem hordoz magán olyan tartalmakat, amelyek bemozdítanák az olvasói apparátust. Kivételt képez a vers vége: ott egyszerre minden megtisztul, és nagyon szép zárlatba érkezünk meg.
"Felnyitott
mellkasunk felett haldoklik a boncmester
és most hogy felcsipegetted hozzád
vezetõ morzsáid, halkan bûnné szelídülünk."
Ehhez gratulálok. Kár, hogy az eleje nem egészen sikerült. Mármost ilyenkor hangzik el néha, hogy ez a fajta köntörfalazás-üresség csupán kitöltendõ-kitölthetõ teret kíván képezni a vers lényegi tartalmainak számára. Ha ez volna a szerzõi szándék: rendben. Ám ekkor sem érdemes megfeledkezni arról, hogy minden ilyen csetlésnek, botlásnak közben érdekesnek illik maradnia. Egy jó zárlat nagyot üthet egy rossz versen is,akár el is adhatja, de nagyon-nagyon jó zárlat kell ahhoz, hogy visszamenõleg is átlényegítse, élettel töltse meg mindazt, amit elõtte mutatott a szöveg. És hát az elõtte mutatottaknak sem árt azért (ismétlem magam) valamennyire vonzónak-taszítónak lenniük.
nb | 83.
| 2009.09.21 19:36 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Lázas
|
| Válasz erre | Tulajdonképpen igazán aranyos ez a közvetlenség, s mellette a P. György és a J. Attila álmodorossága (persze nem elõször látunk ilyesmit), csak kicsit több mértéktartás kellene. A "valamér" és a sok erõltetett szójáték (piát/pinát/peanutt, Ön-zõ, stb.) ugyanis izzadságszagúvá teszik a verset. Érzékelni vélem ugyan a törekvést arra, hogy ez az erõltetettség ironikus fénytörésben látszódjék (tévedhetek, mikor azt gondolom), tehát felfogható ez az egész túlragozott játékosság úgy, mintha ez az izzadságszag egyben a láz izzadságszagának imitációja volna. Azonban olyan erõs ez az imitáció most, hogy nem látszik tõle eléggé a vers által nyújtani tudott egyszerû szépség. Az a szépség, ami például a zárlat "szerelmet gyomlálok" képében nyilvánul meg sallangmentesen. Amúgy is erõsnek tartom különben a zárlat négy sorát. De kár az összbenyomásért: mintha nem tudna távolságot tartani a szöveg önmagától. Mintha a forradalmár beleszeretne ellenállása tárgyába, s így önkéntelen mûködtetõjévé válna a rezsimnek, amely ellen lázad. | 82. 81.
| 2008.04.11 15:55 | Pajor Alex -- re: Differencia
|
Válasz erre
Előzmény | Köszönöm szépen!
Itt meg lehet hallgatni a Differenciát Rába Roland elõadásában:
http://alterparty.pagisz.hu/download/kaukazus/merte/02_merte_-_differencia.mp3
Itt pedig a Magány címû versemet:
http://alterparty.pagisz.hu/download/kaukazus/merte/08_merte_-_magany.mp3
| 80. 79.
| 2008.03.21 01:47 | ZBZ -- re:szintén
|
| Válasz erre | Jó. Én nem egészen errõl írtam, de mindegy. Igen is legyen a mû korszerû, sõt nem is korszerû, egyszerûen idõnkivûli. A jó mûvek, már amennyiben lehúzzuk róla az adott korra vonatkozó kötelezõ érvényû kliséket, mindig aktuálisak maradnak, mert általános emberi mondanívalót közvetítenek. Balzac, Stendhal, Tolsztoj, Dosztojevszkij regényei ugyanúgy élvezhetõk a mi posztmodern korszakunkban is, mert semmit sem változott azóta az ember, maximum a világ gyorsult fel, ami persze hoz magával bizonyos fokú változásokat, mert új kihívások jönnek, új megoldások, új alternatívák kellenek, új de annyira sosem fordul ki az ember önmagából, hogy Julien Sorrel, egy Rastignac, egy Raszkolnyikov, vagy egy Bronszkij személyében ne találjon valahogy önmagára.
Ami az, újítást illet nem azt jelenti, hogy vágjunk ki az ablakon mindent ami régi, mint a vacak bútorokat lomtalanításkor. Nézzük azt a rohadt zenét, pl. Azért mert kábé 50 éve elterjedt a jazz, majd az elektromos, és most az elektronikus, meg az ambient, az nem azt jelenti, hogy ne lenne tere a klasszikus zenének. A barokk és a klasszikus zene ugyanúgy jó ma is, mint korábban annak aki szereti. Nem beszélve arról, hogy mindent lehet kombinálni, lásd Deep Purple, Pink Floyd, Metallica, sõt a legextrémebb , legbrutálisabb death-black-grind-trash bandák is bátran és egyre nagyobb rutinnal nyúlnak a komolyzenei és az elektronikus témák felé. Költészet detto. Ha futja a költõ tehettségébõl adjon teret az eklekticizmusnak. Építsen bele mindent amit tud. Irodalmon belüli, és irodalmon kívûli elemeket.A gyógyszerreklámtól, a sebtapaszfeliraton át, az iwiwes álláshirdetésig mindent felhasználhat az ember, a lényeg, hogy jól használd. Írhat szonettet, hexameterezhet, írhat jambikusokat, sõt Balassi-strófákban is verselhet. Miért ne? Mindent használhatsz csak jól használj. Véletlenül sem akarnék a dadaisták pózában tetszelegni, de nincsenek a mûvészetben, és nem lehetnek kibaszott határok! Vagy is lehetnek, de csak mínõségbeliek. Minden mûvészetben pusztán két kateória van, jó és szar. szart viszont könnyû csinálni, és az nem is mûvészet. más kérdés, hogy a mai kviz vetélkedõkön, tv-sorozatokon, meg bulvársajtón szocializálodó átlagközönségnek jó formán bármilyen szart el lehet adni.
Más. Tisztázzunk valamit. Van próza és van vers. A kettõ között a különbség nyilván nem szorul magyarázatra. A vers pedig ami megformálást illeti, lehet kötött, lehet szabad. Szabadversen belül - már amennyire szabadnak lehet nevezni, hiszen a prózai megfogalmazás már eleve hoz magával bizonyos formabeli kötöttséget, - létezik prózavers, és létezik olyan, hogy prózai sorok közvetítenek egyfajta érzést, hangulatot, élményt, benyomást. Az elsõ kategóriát azért hívjuk általában prózaversnek, mert felfedezhetõ valamifajta cselekményközpontúság, sokszor majdhogynem egy történetet mond el, de alapvetõen nem a próza eszközeit használja hanem a lítráét. Egy Kafka novellát, vagy egy Örkény tárcát, hiába tördelsz akárhogyan strófákba, nem lesz belõle vers. De ha egy prózaverset olvasol - akármilyen felületesen - érezni fogod, hogy verset olvasol. A másik típus szintén prózai mondatokból építkezik, de már a cselekményközpontúság, a történetiség, nem fejthetõ le. Lehet ezt a fajta költészetet szeretni, nem szeretni, de nem kellene kirekeszteni a senkiföldjére.
Egy-egy példát hoznék fel a szemléltetésre. Mind két vers a maga mûfajában zseniális, az én mércémmel mérve igen erõs, igen súlyos vers.
Prózavers:
Bajtai András: A betûember
Visszajött a betûember. Sáros a bakancsa,
és nagy sötét foltok vannak a kabátján,
az arcán a bõr pedig olyan barnás-vöröses,
mintha nyers hússal dobálták volna meg.
Nem tudom, mit mondhatnék neki. Egész
nap rozsdás és görbe csavarhúzókat ültettem
az udvaron a földbe a virágok közé, most
meg hirtelen itt áll elõttem, és néz rám.
Mintha sosem találkoztunk volna, mintha
nem most veszítenék el mindent ebben
a pillanatban, ami egykor mind az övé volt –
mert mostantól megint az övé mindenem.
Az ágyam, a ruhám, a nevem, és persze övé
minden bûntudat, szégyen, tévedés, ami ezek
között a görbe falak és csavarhúzók között élt.
Valamiért most mégis megnyugodtam.
Talán mert a teste az enyém lehet, a kabátujj
hideg alagútjában a régi tenyér, a szakadt
kesztyûben az ismerõs ujjak, enyém újra ez
az öreg kéz, amit sosem tanítottak meg integetni.
És le kell majd vágnom a körmeit. És meg
kell majd tanítanom újra írni. Mert hallani, hogy
zsebében csörögnek a lemetszett ékezetek, amik
nélkül eddig nem értettük, mit mond a másik.
prózai vers
Nemes Zoltán Márió : Elágazó méltóság
1.
Kifordultam az ágyból de nem kezdtem lélegezni mert a száraz fény területén nincsen levegõ. Csak hasogatás meg egyéb gyakorlatok.
Ma megjönnek a vonattal a tisztek és betanítanak minden gyereket.Nem mehetek haza a szobámból. Rágyújtok.
Megismerném a tiszteket, de a félelmet könnyebb utolérni.
2.
Nem vagyok erõs és nem tudlak felemelni.
Egy irányból jönnek az emberek. Valahol van egy központi seb.
Rozsdaszemek hipnózisa az épület oldalán.
Néha meleg a test,amiben jöttél,
néha hideg a kezem.
3.
A szájból lassan folyik a víz. Megütnélek minden nap, de a kezemmel dohányzom.
A vödörben halak. A horgok az asztalon.
Mesterséges táplálkozás a kádban.
A filcekkel bemázolom a mellbimbódat, aztán kutyákat rajzolok.
END
ugye nem gondolod komolyan, hogy ezek prózák? ha igen akkor valamit nem értesz, nem érzel.
üdv
zbz
ps. bocsi laex, hogy telefirkálgattam a faladat.
persze lehet, hogy alapvetõen téves a prózavers és a prózaivers, általam használt kategorizálása, de szerintem helyesebb a két típust elkülöníteni.
| 78.
| 2008.03.20 20:01 | objektiv -- szintén
|
| Válasz erre | Szerintem sem arról szól a mûvészet, hogy új legyen. A vers egy állapot! Hely, idõ és személyfüggõ, minden nap. De minden nap mást jelent, minden nap jelentenie kell valamit. Az eszközök hozzásegítenek ehhez. Amit te itt bemásoltál, az valóban gyönyörû! De olyan metaforákat mut, amelyek érthetõek. A sorbontás logikus és nem eröltetett, e-mellet eszközöket tartalma.
Vannak jó szabad versek,min ahogy modern kötöttek is!
Csak azt tartom kellemetlen jelenségnek, hogy szabad versnek mondunk egy prózát, amit sorokra szedtek, mert sokkal könnyebb így, mint egy komoly formában. Hozok valamit én is:
Tévedésem
Gáspár András:Tévedésem
hittem, akkor olyant nem lelsz
mit megfogadtam volna s lám,
azóta érzem mint nevelsz
mióta meghaltál apám | 0 25 50 75 100 |
|
