Szabó T. Anna
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
40.
| 2025.05.20 02:16 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Portré
|
| Válasz erre | Ehhez a vershez annyi hozzáfűzni valóm van, hogy ideteszem Szabó T. Anna egy kommentjét a Dokkról.. Hogy lássuk, érzékeljük, egykor, régebben milyen fontos volt ez a felület.. Van egy álmom, hogy ez az időszak visszatér.
"Kedves Éva!
Igen, betévedtem, most. Illetve szoktam járni a Dokkon idõnként (nagyon szeretem, de mire eljutnék odáig, hogy irodalommal foglalkozzam a gyerekeimmel töltött mozgalmas nap után, ilyenkor tizenegy fele, átalában már nem forog az agyam), szóval el-elolvasok egy-egy verset, és örülök. A "magam oldalára", ide, nem járok renszeresen, pedig kellene - azóta is restellem, hogy csak évek múltán jöttem rá, hogy volt, aki itt üzent nekem. Meg fogom próbálni azért, mert jól esik a figyelem. (Annyi mindent megígértem már, csak gyõzzem betartani...) Mindenesetre mindenkinek nagyon köszönöm a hozzászólásokat."
Szeretném még megélni, hogy Szabó T. Annához hasonló szerzők kommenteljenek a Dokkon. De ha rajtam múlik, még meózni is fognak, mint vendégszerkik. :) | 39. 38. 37. 36. 35. 34. 33. 32. 31. 30. 29. 28. 27. 26. 25.
| 2007.09.22 07:39 | 2000 -- 2006.szeptember
|
| Válasz erre |
Szabó T. Anna
Adott a test
Adott a test. Már mindenünkkel tudjuk,
mi jó nekünk. Megbecsüljük a testet,
a kettõnk testét. Gyermekszuszogás
elõterében, némán, hevesen,
elszántan, boldogan. A test örül,
nem érdekli a szellem fáradtsága,
jussát nem engedi. És jó ez így.
A kamaszkor kíváncsisága más.
Követelõzõ lángokban forogtunk,
vulkánmorajban, kövek, madarak
és szellemek közt. Mind lenni akartak,
rajtunk keresztül. Egymásba fogóztunk,
együtt zuhantunk a puha üregben,
párás sötétben, öntudatlanul,
és a fülünkben lüktetett a vér.
Álmodtam egyszer: az a kárhozat,
ha örökkétig zuhansz a gonoszba
kapaszkodva az üreges sötétben.
Lehúz a test, nincs vége a halálnak.
De legelõbb a belsõ tûz, a kígyó
suttogása a kertben, reszelõs
pikkelyeinek súrlódása, bõrünk
dörzsölõdése, tapadása, éhség.
Fellázadtunk a halandóság ellen,
megízleltük a jó és rossz tudást,
és jó volt, rossz volt, jó lett és megint rossz:
eltölt az étel, ínyünkön az íz,
mint a megnyalt láng, minden mást kiolt,
pörögve hullunk, pernyeként forogva,
de aztán megint fény jön és sötét,
és újra lenni kell, és újra enni.
A felnõttkor: megbékélni a vággyal,
nem birkózni a szellemmel a testért
a vaksötétben, nem kárhozni el,
elfogadni a kígyó igazát –
jó, ami nem bánt, és ami nekünk jó,
és a tudásért cserébe gyümölcsöt
teremni, aki újra enni kér
és enni ad, és nem bánni, hogy így van.
Tangó
(A bõr)
Nézz még, nézz még, nézz még, nézz még,
várd meg, amíg visszanézek.
Nézd a karom, nézd a hátam,
nézd, akarom, nézd a vállam,
egész testtel visszanézek.
Lehunyt szemmel nézek vissza,
nyitott szájjal nézek vissza,
ujjbegyemmel nézek vissza,
borzongásod bõröm issza,
nézz még, nézz még, nézz még, nézz még,
egész testtel visszanézek.
(A bölcsõ)
Ringass. Ringass soká, hogy
ne legyen vége.
Ringass. Ringass, akár az
õsanya méhe.
Ringass, hogy ringhass, ringass, hogy ringhass,
ringass, hogy ringjunk, mint szélben az ág,
ringass, ringass, ringass, ringass,
ahogy a tenger, ahogy a tenger
csendben az éjbe ringja magát.
(A pulzus)
Figyeld a ritmust,
te leszel a szívem,
figyeld a ritmust,
ne eressz el.
Fogd meg a csuklóm,
nyisd meg a testem,
simíts meg érdes
tenyereddel.
(A láng)
Forró, forró, forró, forró,
csókolj, csókolj, most jó, most jó,
nincsen vége, nincsen vége,
fúródjunk jól
bele a sötétbe,
még, még, még, még,
ami az enyém,
az mind a tiéd, és
ég, ég, ég, ég, ég.
(A tánc)
A szívbõl most mind alászáll a vér
már a csípõben ölben bizsereg
mohó lábujjam a szõnyegbe váj
veled megint veled veled veled
Ölem öledben öklelj és ölelj
diktáld a ritmust én majd táncolok
fogj fájj forgass míg megpördül a tér
fehér halálom tajtéka zubog
Ahogy a csípõ a fenék mozog
hajam csapdossa csupasz hátamat
tedd amit akarsz amit akarok
– lobog dobog ragyog –
add át magad!
(A kígyó)
Nem lankad a vágy,
feltámad a vágy.
Vágyjuk is,
tesszük is
tudjuk is,
hisszük is:
így jó.
Támad a kétfejû,
támad a kétnemû,
támad a kétszínû,
támad a támad a
kígyó.
(A barlang)
Most kígyó vagy, jer csak, kígyó,
csusszanj beljebb barlangomba.
Gyûrûz, lüktet, forró pikkely,
nyálkás falhoz dörgölõdzik,
meleget érez, fészket érez.
Én vagyok a kígyó! Én vagyok!
Rád fonódom karral-lábbal,
lángot fúvok, harapok, sziszegek.
Azt hiszed, itt van a fészked?
Foglak erõsen, el se eresztlek,
vérmelegemmel megmelegeszlek,
fényre kilöklek, árvaságba!
Minek is hittél, minek is, minek is hittél!
Minden hiába. | 24.
| 2007.08.02 20:49 | BéTé -- a kritika kritikája
|
| Válasz erre | Anna, láttad az új Jelenkort? Egy kissé negatívra sikeredett a kritikájuk új kötetedrõl...
Üdv:
BéTé | 23.
| 2007.08.01 17:42 | cetty -- elhagy
|
| Válasz erre | tavasszal hallottam Elhagy címû versed
nagyon tettszett,
és örülök, h most h már ezt a portált is ismerem,
vmilyen formában ezt közölhettem Veled is | 22.
| 2007.05.26 00:15 | Márti -- re: Igen
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Anna!
Néztem a Haraszti Ágil és Ijjas Tamás féle beszélgetésrõl készült videót.
Jó lenne, ha a beszélgetés résztvevõi egy kicsit odajönnének hozzánk beszélgetni. (Oda: ahol a videót meg lehet nétni.)Kérhetem ezt? | 21.
| 2007.05.25 23:07 | Szabó T. Anna -- Igen
|
| Válasz erre | Kedves Éva!
Igen, betévedtem, most. Illetve szoktam járni a Dokkon idõnként (nagyon szeretem, de mire eljutnék odáig, hogy irodalommal foglalkozzam a gyerekeimmel töltött mozgalmas nap után, ilyenkor tizenegy fele, átalában már nem forog az agyam), szóval el-elolvasok egy-egy verset, és örülök. A "magam oldalára", ide, nem járok renszeresen, pedig kellene - azóta is restellem, hogy csak évek múltán jöttem rá, hogy volt, aki itt üzent nekem. Meg fogom próbálni azért, mert jól esik a figyelem. (Annyi mindent megígértem már, csak gyõzzem betartani...) Mindenesetre mindenkinek nagyon köszönöm a hozzászólásokat. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Márti | 20. 19. 18.
| 2006.07.20 18:26 | kovácske -- amerikai történet
|
| Válasz erre | lizzie borden... igen, én is kamaszkoromban olvastam a lopakodó árnyak antológiában:) még a kémiatanárnõ arcára is emlékszem, amikor meglátta a versikét a tankönyvem hátára irva. bocs a zaklatásért, csak ez az emlék feldobott. | 17.
| 2006.03.01 22:06 | Lárika -- Éjszaka
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Anna!
Idézet jt-tõl:
"Szabótéannával kéne beszélni.
A fénytudóssal. Neki még van szárnya.
Egyszer már tanultam tõle remélni. "
Ehhez képest az Éjszakában neonfény, és nincs gyógyulás. Szomorú vagyok.
A vers persze szép.
| 16.
| 2005.06.19 12:10 | kovácske t. jános -- húsvét volt
|
Válasz erre
Előzmény | istenem! borzasztó jó volt ez a vers!
szinte fájt, részint az irigység miatt, másrészt mintha magam ott lettem volna, és az egész mint egy gyerekkori tündérmese, úgy elmondva!
bocsánat, elragadtattam magam:) gratulálok! | 0 25 |
|
