Szuly Gyula
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
1.
| 2006.01.17 13:41 | Rakovszky István -- FOGA NEKI SE MARADT
|
Válasz erre
Előzmény | Egy vers régi barátjától, Rakovszky Ivántól:
Pereg a Dob.
(nagyrákói és kelemenfalvi Rakovszky Iván (1885-1960))
A háboru lármája halkul...
De az elnémult csatazajbul
Még egy sikoltás fel-fel jajdul..
A fegyverkkovács- vasa csattan
Uj fegyvert forraszt lankadatlan...
És peregnek még harcdobok,
Még glédában a harcsorok.
Vonulnak lassan, hosszu sorban
Cafattá tépett gögbiborban
Kik Bünösök a véres torban...
Tetemre hiv a vádat író
És halált...halált mond a bíró
És peregnek a gyászdobok,
Nyaktiló kése csikorog.
A gyülölet-bárd nincs elásva,
Ember embernek még nem társa
Öklök emelkednek csapásra
Erös a gyengét eltiporja
Dühöng az örült konctivornya
És peregnek a bün-dobok
Sok igaz ember felzokog.
Ácsolják az uj világ vázát
Talán esettek börtönházát,
Belévakolva bosszú lázát..
Rabbilincs kattan szolgakézen,
Hogy ne legyen jobb, mint volt régen.
És peregnek a sorsdobok,
Ajtókon a végzet kopog.
Oh, miért nem vetjük végre végét
És nem teremtünk végsö békét
Minden országét, minden népét
Hol gyözö és legyözött nincsen,
Csak Ember van és gyöz az Isten.
És nem peregnek a dobok,
Mert dob helyett a szív dobog.
(A versek kiadásán dolgozok
Az email cimem: mscamderakovszky@t-online.de)
|
| A fenti posztra érkezett válaszok: Rakovszky István |
0 
