Schein Gábor
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
38. 37. 36. 35. 34. 33. 32. 31. 30. 29. 28. 27.
| 2007.09.22 07:52 | 2000 -- 2006. január
|
| Válasz erre | Schein Gábor
(az utazónak)
a vonat, mint egy finoman rovátkolt
ezüsttõr, fájdalom nélkül szúrja át a
bokrok hasát, lengeti zöld selymüket,
akár ha álomban teljesülne egy más kor
minden emészthetetlen, savanyú vágya.
a kilátást egy régi gyár-, ma roncstelep
rozsdával kárpitozza. a szürke salakhegyek
közt traverzekbõl, sínvasakból préselt
gigantikus tüdõk, az utazónak a hontalanság
emlékmûvei: még idõben eszébe juttatják,
poggyászával csak kényelmes konténert
választott magának, mikor vonatra
szállt. régi történeteket mesélne megint.
erdõk jönnek, városok. aki meg akarja
õket érteni, sík földön is szerpentint
kell bejárnia. de a test tehetetlen súly, ott
marad a helyén. ha nem salakból, levegõbõl
venné alakját, mi folyton idegenbe húzott,
és zajtalanul mozgó táncjelmeze égnyi tüdõbõl
szállna föl, arca helyén szörnyû ezüstmaszkja
nem bámulna ily üresen, és nem várna
szabadulást, míg utazik: el, tovább, vissza.
(másik part)
augusztus volt, délután. az ég hirtelen
borult el. félig ébren, félig alva feküdtünk
egy kockás pokrócon, amit megkopott, kemény
göröngyökre terítettünk le. mellettünk egy
család fõtt kukoricát evett, és a víz fölött
morogva szállt el, maga után reklámfeliratot
húzva, egy ócska repülõgép. a pokróc anyaga
kellemes volt a bõrnek. egyikünk háta a másik
hasához ért, és a kezek is érintették egymást.
mindebben több volt az intimitás, mint a
szenvedély. a hirtelen támadó, majd elülõ
szélben ágak integettek. nem tudom, mennyi idõ
múlt el. az ég kitisztult, és akik a pokrócon
feküdtek, lassan sodródtak egy másik part felé. | 26.
| 2007.04.19 20:37 | .., -- emlékfüzet
|
| Válasz erre | ...
Hogyan is kezdeni írni?
avagy: A vers és az õt létrehozó nyelv elvesztésének története
(játékfogó Schein Gábor elõadásából
Pici szoba és sötét,
Fülkében katlanban csönd.
Éjszakai költõ vagy nappali? Ezek
elsõre fontos kérdések!
Egyik fekszik s úgy tûnik alszik,
Néha felkapcsolja majd leoltja.
Másik padlón morgó, s
Aludni mellette képtelenség.
Nappali költõnek nehéz,
Hisz világot kizárni kell.
Legjobb ha család sincs, mégis
S bár egyedül élni rossz.
Költõ mellett testõr,
Aki védelmezi a költõt.
S ha baj van:
Humorérzéke nincs.
Ágy asztal papír toll,
Nem mindegy mire ír s hol.
S hogyan mivel az sem
Csupán másodlagos szempont.
Ceruza golyóstoll töltõtoll ha már megvan,
(Õ) leginkább a golyóstollal.
Sima papír vonalas vagy kockás, s
Ez mind azt hogy intro- vagy extrovertált.
Könyv jó hangszigetelõnek,
S könyvespolc is kell versesköteteknek.
Mert versek is a
Versekbõl lesznek.
Pegazus helyett Kentaur,
Intuíció mely nevelhetõ.
Tapasztalat sem mellõzendõ, s van
Mi nem siettethetõ.
Tudja hogy a megérkezõ boldogsága rövid lesz,
Ilyenkor járkálni kezd.
De hamar elszáll bátorsága, mert nem tudja
Hogy valóban érkezés-e a megérkezés boldogsága.
Költészet kivárás mûvészete,
Nem szabad elsietni.
Na és az emlékezet archívumai:
Szemantikai reto-Rikai-ritmikai, kulturális.
Rövid vagy hosszútávú emlékezet,
Erkölcsi nehezék belsõ egyensúllyal mérték.
Alapvetõ az egészség:
Érzékenység beteg idegekkel nem szenvedhet.
Nyugvó erõkkel kell tehát végigvezetni a verset,
Ami más mint a személyes.
Az elakadást sem siettetni, de
Jó! izgalmi állapotot fenntartani.
A költõ neszme fele megy,
Eszmébõl és megneszelésbõl.
Formaképzés szextinával,
Szabad vers fiziológiával!
Ezek mind együtt önismerettel függve össze,
Bár költõnek nincs saját nyelve.
A vers is költõstül zabálja meg a nyelvet, s
Szentírásban Jeremiás is megeszi a könyvet.
Akik rossznak képzelik magukat,
Õk a jók kik még adhatnak nekünk.
Velük kellene mit kezdeni, akikben
Még ott a jóság és szeretet.
Akik szörnynek patkánynak képzelik magukat,
Ott fehérség is a feketeségben.
Mert nekik van erejük magukat nekünk
Kettéosztani égre és földre!
De stílus modorra is szükség van,
Ami szavak helyett is hiány a csöndben.
S a szöveg is hiányokat szállít,
Magába szippantva írót olvasóval!
(Bp. 2007 márc. 24
| 25.
| 2007.02.21 21:58 | Litera -- beszélgetés
|
| Válasz erre | "Sokat húzol sokat javítasz a munkáidon, írásaidon? Hogyan készülnek a versesköteteid?
A versesköteteim nyelve valamilyen mértékben könyvrõl-könyvre változik. Ha egymás mellé helyezem mondjuk az Elhangolást és a Panaszénekeket, látom, hogy ha a versek mögött eltûnésében valamiképpen mégis érzékelhetõ személyiség alapjában véve talán nem is változott olyan sokat, a nyelv, amelyen ez a hiány beszél, többször kicserélõdött, de legalábbis nagyon nagy távolságot járt be. Amikor azt veszem észre, hogy egy forma, egy nyelv közel kerül ahhoz, hogy automatizálódjék, amikor már nem találom szembe magamat annyi akadállyal, amennyire nekem szükségem van, akkor az a nyelv már nem használható semmire. Ez azt jelenti, hogy folyamatosan vágyom az írásra és félek tõle.
Ugyanakkor hiszek abban, hogy egy mondatnak vagy egy szövegnek adott szabályok elfogadása mellett és persze a személyiségem jellege szerint van optimális állapota. A célom az, hogy ezt elérjem. Ehhez nagyon sok tapasztalat és gyakorlás kell, és az, hogy valamennyire a személyiségem ellen dolgozzam, az ellen, amit ismerek magamból. Mert hát nem szövegtükröt szeretnék létrehozni, hanem egy olyan szöveget, amelyet korábban nem lettem volna képes megírni. Ez nem valamiféle fejlõdés, egyáltalán nem az. Inkább azt jelenti, hogy talán sikerült egy kicsit elmozdulnom azon a területen, amit a nemtudásom területének nevezhetnék. A nem ismert maradék területe mindig, minden emberi alkotás esetében összemérhetetlenül nagyobb annál, amit ismerünk. Tehát mindig van tartalék. Abban mindenesetre biztos vagyok, hogy csak olyasmivel érdemes próbálkozni, amire tulajdonképpen nem vagyunk képesek. A húzás, a visszavonása mindannak, amit vissza kell és vissza lehet vonni, szerintem ezzel függ össze, és a közvetlen írásgyakorlatban ez a legfontosabb. Nem tudom, hol vagyok, de a tapasztalatom és hát maguk a mondatok segítenek abban, hogy mégse vesszek el.
Persze a tapasztalatokra is gyanakodni kell, mert az ember szívesen választja a könnyebb ellenállás útját, szívesen hajlunk az automatizmus felé. Itt válik újra fontossá az akadályokhoz való ragaszkodás és a tõlük való félelem. Sokat húzok, sokat javítok, és hónapokkal késõbb is viszonylag könnyen vissza tudok találni szövegekhez, hogy tovább dolgozzam rajtuk. A legizgalmasabb dolog mégis a mondatok segítsége. Amikor elakadok, amikor sehogy sem akar jól folytatódni valami, vagy folytatódik ugyan, de másnap az egészet ki kell húzni, akkor végül mindig kiderül, hogy valamiben alapvetõen tévedtem a szöveggel kapcsolatban, valami nem igaz felé akartam szorítani." | 24.
| 2006.04.27 18:45 | SzM -- re: sötét sortüzek
|
Válasz erre
Előzmény | a sortüz (bocs nincs hosszú ü-m) szó nem feltétlenül kapcsolódik a TÜZ a világosság képéhez. valaminek (fénynek,sötétnek) koncentrált megjelenése, elhalása.eztmegmodtam:)szóval szerintem a naplemete esetében a világosság után fellépõ sötétség hat igy.. | 23. 22.
| 2006.04.27 18:36 | KL -- sötét sortüzek
|
Válasz erre
Előzmény | A szakmaiságnál maradva,a logikai összefüggések egy bizonyos/min/ szintjét azért be kell tartani a versekben,a természettudományoknak sem szabad úgy ellentmondani,hogy a föld lapos,rajta mesíroztatni hadbavert seregeinket NEM szabad,mert nevetségessé válhatunk....stb.."házainkra sortüzet nyit az ablaktalan sötétség"-szépen hangzó kifejezés,de a naplemente bronz-vörös csillogásában,/sor/TÛZ ,nem lehet "SÖTÉTSÉG",de lehetne,"ablaktalan csillámló fények"
Vagy nem? /csak gondolkodom/ KL | | A fenti posztra érkezett válaszok: SzM | 21. 20.
| 2006.04.08 09:46 | Tóth Béla -- re:mizs
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves mizs!Tökéletesen igaza van Önnek.Ehhez nem is kell hozzáfûzni semmit.Kérdeztem,-és megnyugodtam.Olvassunk verseket!!! Tóth Béla. | 19.
| 2006.04.08 06:28 | mizs -- re: Se út, se határ
|
Válasz erre
Előzmény | Ideje van a szólásnak és ideje a hallgatásnak. Ezekre a fröcsögésekre mit lehet mondani? El kell olvasni viszont a (panaszénekek)-et. Annak is, aki csak a szart látja egyelõre. | 18.
| 2006.04.08 00:31 | Tóth béla -- Se út, se határ
|
Válasz erre
Előzmény | Ennyi mocsok után,amit itt olvastam,igazán nem tudom,hová tévedtem.Nehéz a költõk élete,tele irigységges önmagukkal,hiú kivagyokiságukkal.Sajnálom mindet.De azért SG itt egyszer ,csak egyszer megszólalhatna,már csak azért is ,hiszen a költõ sem békében ,sem háborúban nem hallgathat.Fõleg ha önön magáról van szó. Tóth Béla | | A fenti posztra érkezett válaszok: mizs | 17.
| 2005.07.10 00:24 | rar -- (csak az ír verset)
|
Válasz erre
Előzmény | Hát kérem-majdnem felfedtem kilétem!-ez szar!
Méghozzá a javából!
Símogasuk azért meg "Gabi" buksiját:szar ez kisfiam, szar,de ne félj:az ÉS megeszi..megeszi és beve(he)szi(ti)... | | A fenti posztra érkezett válaszok: Zsuzsanna Grande | 16.
| 2005.05.09 16:59 | plev -- (csak az ír verset)
|
Válasz erre
Előzmény | Én alapból nem szeretem a posztmodernt; talán túl misztikus vagyok hozzá. De ez a vers még abban a diskurzusban is legfeljebb gyenge közepest érdemel. A többi még ilyen sincs. Mit lehet még hozzátenni?
A PICSÁBA! | 15.
| 2005.05.09 09:24 | dr press -- ----
|
Válasz erre
Előzmény | Ez ölig röhejjes. Sejn azért irr rosz verseket mer nincs tehecsége. És még a szája is büdös. | 14.
| 2005.05.09 05:05 | macskaszemu -- re
|
Válasz erre
Előzmény | 11. TökMindegy: simán 2005-05-08 23:00
schein gáborka simán szar. akár védi valaki akár nem. azon sem érdemes vitatkozni hitlerben voltak e emberi érzések.
Azt az erre-arráját ennek az intelligens, megalapozott, érevekkel alátámasztott hozzászólásnak.
Ha ilyenek azok, akik nem szeretik Scheint, akkor meg is értem. Már elnézést...légy szíves, legyünk már egy kicsit emberek, jó???
(Vagy próbáljuk meg, legalább.) | 0 25 |
|
