Metz Olga Sára
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
273.
| 2026.06.11 15:38 | Fűri Mária - szerki -- re: nyugi..
|
Válasz erre
Előzmény | Antal javaslata valóban Kolumbusz tojása. Nekem tetszik így a verskép, azt a prozódiát sugallja, amit akartál. (És jó, hogy a falat kivetted). | 272.
| 2026.06.10 10:28 | metz olga sára -- re: nyugi..
|
Válasz erre
Előzmény | még tovább javítottam: kivettem a falat, a tekintetet pedig a végén megtörtem.
ezzel a tördeléssel a szerkezet is tükrözi a szűkösséget, soványságot, ürességet.
(azért azt jelezném, hogy egyedül Antal volt az, aki használható tanácsot adott, a többiek csak kötözködtek; kivéve Karaffát. a túlzásba vitt nyelvtanászkodást meg felejtsétek el!)
az idő bejárhatatlansága
a múlt
nem
törhető
nem
nyitható
éle
van
a most
keskeny
szűkös
sáv
a lépések
földetlenek
az óra
visszafelé
jár
a jövő
sovány
kirakat
üresebb
mint a te
kintet
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 271.
| 2026.06.07 10:58 | metz olga sára -- re: nyugi..
|
Válasz erre
Előzmény | Köszönöm a hozzászólásokat.
Végül is a kulcs talán az, hogy
azért kell az alany után szünet, hogy ne kapjon másik jelentést a mondat, és ez igaz mindhárom versszakra, akkor is, ha a szabály mást mond.
Antal tanácsait használva alakítottam a szerkezeten. Így már oké?
az idő bejárhatatlansága
a múlt
kőfal
nem
törhető
nem
nyitható
éle
van
a most
keskeny
szűkös
sáv
a lépések
földetlenek
az óra
visszafelé
jár
a jövő
sovány
kirakat
üresebb
mint a te
kintet.
(Adri, talán nem láttad, de a felette lévő bejegyzésben jeleztem, hogy érvénytelen AI kitalációk azok a példák.
Fran, köszönöm, hogy törölted a linket.)
| | A fenti posztra érkezett válaszok: metz olga sára | 270. 269.
| 2026.06.06 02:01 | Simon Adri - szerki -- re: tegyük rendbe ki mivel vitatkozik
|
Válasz erre
Előzmény | Hát most elvesztettem a fonalat :) Szerintem én csak 'A múlt, kőfal.'-ra reagáltam, és próbáltam érvelni, hogy ez így, vesszővel miért nem állja meg a helyét, illetve hogy az általatok említett példák miért sántítanak érvként a vessző helytállóságára. | 268.
| 2026.06.06 01:24 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- tegyük rendbe ki mivel vitatkozik
|
| Válasz erre | "A múlt, kőfal." Ez a versben szereplő eredeti..
"a múlt kőfal." Ez pedig a vita tárgya., amire később a szerkik elfelejtik mire hogyan reagálnak.
Adri erre is és arra is érvel.
Most akkor mi van? Tegyük rendbe..
Be fogom másolni az összes hozzászólást. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Simon Adri - szerki | 267.
| 2026.06.06 00:28 | Simon Adri - szerki -- re: meo | Az idő bejárhatatlansága
|
Válasz erre
Előzmény | Bocsáss meg, de az általad hivatkozott versekben (klasszikus és modern példák) az adott sorok egyáltalán nem szerepelnek. Sem vesszővel, sem anélkül. Nem tudom, ezeket a "példákat" honnan vetted.
Itt valami nagy-nagy félreértés van.
Ha egyszerű mondatban az alany és az állítmány közt élőszóban nyomatékosítási céllal szünetet tartunk, és ezt írásban is érzékeltetni akarjuk, azt kétféleképpen tehetjük:
A múlt - kőfal.
A múlt... kőfal.
A vessző nem erre való. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Simon Adri - szerki | 266.
| 2026.06.06 00:07 | Simon Adri - szerki -- re: nyugi..
|
Válasz erre
Előzmény | Más elhagyni az írásjeleket egy versből, meg szavanként sorokba tördelni, és megint más fölösleges vesszőket tenni bele, mert nem tudunk helyesen írni.
Lásd még:
Az élet álom.
A tudás hatalom.
Az "Ó, éjszaka, fekete ménes!" egy tök más sztori. Itt nem alany–állítmány viszony van. Az „ó” indulatszó, az „éjszaka” megszólítás.
Szerkezetileg nagyjából:
Ó, = indulatszó
éjszaka = megszólítás
fekete ménes = értelmező jellegű megszólító bővítmény / költői azonosítás
Ezért jelennek meg a vesszők.
Lásd még:
Ó, barátom, segíts!
A legegyszerűbb próba: ha be tudsz tenni egy létigét a két szó közé, akkor valószínűleg alany–állítmány kapcsolat:
A múlt kőfal lesz. → nincs vessző.
Az élet álom volt. → nincs vessző.
Ha viszont valakit vagy valamit megszólítasz, akkor a megszólítást vesszővel választod el:
Ó, éjszaka, fekete ménes!
Barátom, te zsivány! | 265.
| 2026.06.05 22:24 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- nyugi..
|
| Válasz erre | Igazat kell valahol adnom Olgának és Pálóczinak is. Vannak költők, akik kifejezetten elhagyják a központozást vagy kisbetűkkel írnak, vesszők és írásjelek használata nélkül, mintha egyetlen mondat lenne az egész vers, és ezáltal olyan többletjelentéseket is feltár olykor a versvilág, amit elsőre átfutva a szöveget, nem is gondoltunk. Azt hiszem e e cummings vagy Szíjj Ferenc jó példa lehet.
Ha nagyon-nagyon szigorúak vagyunk, megállja a helyét Adri érvelése. De mi van azokkal a költőkkel, akik elhagyják ezeket a szabályokat? Az van, hogy akkor írásjelek nélkül, más tördeléssel működhetne, ahogyan Antal mutatta;
"a múlt
kőfal"
Viszont igaz az, ha a versben csak itt rúgod fel a szabályokat, akkor úgy tűnik, figyelmetlen voltál. Ezt beismerni jobb, mint azzal védekezni, hogy "ti nem tudtok mondatot elemezni".. Mindezt rendszeresen publikáló költőknek, íróknak, akik nem tegnap kezdték és ők maguk is voltak ilyen "hevesen reklamálók" a vélt igazuk bizonygatására hajdanán..
A költészet mikor szabály- és/vagy normakövető? Mindent fel lehet rúgni, egy pillanat alatt. Sőt! Fel is kell. Antalnak adok igazat. "a múlt/kőfal" Írásjelek nélkül, ezzel a tördeléssel működik. Így Adrinak is igaza van, és Olgának azért, mert ő mikor ezt írta, erre gondolt.
Ui; próbáljunk meg kialakítani itt a dokkon egy olyan "vitakultúrát", amely méltó minden olyan dologhoz, ami az "emberi" címkével van ellátva. Ne hülyézzük egymást gyerekek előre, mert valamiről mást gondolunk, mint a másik. Mindenki túl frusztrált és nem beszélgetünk egymással, hane mindenki a saját, vélt igazát hajtja. Vajon egy kocsmaasztalnál ülve is így esnénk egymás torkának?
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Simon Adri - szerki, metz olga sára | 264.
| 2026.06.05 18:36 | metz olga sára -- re: Az idő bejárhatatlansága
|
Válasz erre
Előzmény | na, ezt az egy verset találtam, ahol hasonló sűrítés van, mint az én versemben, és az alany, állítmány szófaja is főnév.
amúgy azért ragaszkodom ennyire az igazamhoz, mert ez egy speciális költői sűrítési metaforikus eset.
kivétel.
Baka István: Éjszaka, fekete ménes
Ó, éjszaka, fekete ménes!
Mezőimet végigtapostad,
de csikószem-csillagaid
mégis nekem világítottak.
Ó, éjszaka, fekete kendő
parasztasszony-erdők fején!
Szövetkezem a virradattal,
és gyászodat letépem én.
https://bakaistvan.hu/tajkep-fohasszal/ejszaka-fekete-menes/
| 263. 262.
| 2026.06.05 17:09 | metz olga sára -- re: Az idő bejárhatatlansága
|
Válasz erre
Előzmény | Kiemelés (nyomatékosítás vagy ellentét)A beszédben tartott szünetet és a nyomatékot írásban is jelezhetjük vesszővel, ha az alanyt különösen ki akarjuk emelni a mondat többi részéből (különösen igaz ez akkor, ha az alany egy összetett szerkezet). (nyelvóra)
| | A fenti posztra érkezett válaszok: metz olga sára | 261. 260.
| 2026.06.05 16:46 | Simon Adri - szerki -- re: Az idő bejárhatatlansága
|
Válasz erre
Előzmény | Úgy látszik, nem lehet elégszer mondani. Zina is hiányzott a nyelvtanórákról ötödikben. A magyar helyesírás szabályai szerint vagy nincs a névszói állítmányt tartalmazó mondatban az alany és az állítmány közt vessző, vagy max. amit Mari ír, gondolatjellel lehet elválasztani, ha hangsúlyozni akarjuk az akusztikai szünetet. Ez nem leegyszerűsítés, hanem helyesírás.
Apaállat - kölyke van.
Apa állat. - Apa egy erőszakos dúvad.
Ennyi. | | A fenti posztra érkezett válaszok: metz olga sára, metz olga sára | 259. 258.
| 2026.06.05 16:35 | metz olga sára -- re: Az idő bejárhatatlansága
|
Válasz erre
Előzmény | minek ismétled magad, kedves Adri. ezt már mondtad egyszer.
nem fogadom el, amit mondasz, mert én még emlékszem az általános iskolai tanagyagra, a hiányzó vagy rejtett mondatrészekről.
nem az a kérdés melyik az alany, melyik az állítmány, azt mind tudjuk, nélküled is.alapesetben nem teszünk vesszőt, de a jelentéstől is függ. ne egyszerűsítsd már le ennyire a nyelvet!
Radics Zina példája pont passzol ide:
Apa egy állat. -- nem teszünk vesszőt.
de: Apa, állat -- ide már kell a vessző, mert ellenkező esetben jelentheti azt, hogy egy olyan állatról van szó, amelyiknek kölyke van, bár egybeírandó, de kimondva vessző nélkül pont így hangzik.
vagy: Apagyilkos, Apa, gyilkos. -- nem ugyanazt jelenti.
amúgy meg Siska Péternek hívnak? | | A fenti posztra érkezett válaszok: metz olga sára, Simon Adri - szerki | 257.
| 2026.06.05 15:16 | Fűri Mária - szerki -- re: Az idő bejárhatatlansága
|
Válasz erre
Előzmény | Én Pálóczival értek egyet, hogy másképp olvassuk, ha van ott vessző, mint ha nincs. A múlt kőfal. Ha vessző van: A múlt szün szün kőfal. A vessző itt gondolatjelet helyettesít, csak a költő tömörebbnek érzi, ha helyette vesszőt használ. Ez gyakran dilemma amúgy, hogy jelezzük-e a prozódiát, vagy ne. | 256.
| 2026.06.05 14:54 | Simon Adri - szerki -- re: Az idő bejárhatatlansága
|
Válasz erre
Előzmény | "a múlt kőfal’ vessző nélkül azt jelenti elmúlt a kőfal, értitek? (mondatértelmezés! – tudom nehéz, de próbáljátok meg.)
Kedves Olga, te próbáld megérteni, hogy alany és állítmány közé nem teszünk vesszőt.
Hogy mi az alany, és mi az állítmány, úgy állapítjuk meg, hogy pl. múlt időbe tesszük a mondatot: "A múlt kőfal volt." Mit állítunk? Kőfal volt. Mi volt kőfal? A múlt. Jelen időben ugyenez, csak "volt" nélkül.
Általános iskolai nyelvtan, nem bonyolult. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki, metz olga sára | 255.
| 2026.06.05 13:58 | metz olga sára -- re: meo | Az idő bejárhatatlansága
|
Válasz erre
Előzmény | ezek a verssorok nem léteznek. ránéztem, mert az Eszméletet fejből tudom, nincs benne ilyen sor.
próbáltam manuálisan keresni hasonlót, de nem találok. lehet, h senki nem alkotott még ilyet?:)
mindenesetre még kíváncsi lennék Siska Péter véleményére, aki elméletileg magyar tanár.
| 254.
| 2026.06.05 11:10 | metz olga sára -- re: meo | Az idő bejárhatatlansága
|
Válasz erre
Előzmény | ha belegondolok, nyelvtanilag valóban egy különleges mondatszerkezettel állunk szemben, nem csoda, hogy össze vagytok zavarodva. szerkezetileg mindössze egy alany és egy állítmány.
ha külön nézzük a szófajukat, a múlt lehet főnév is, ige is, melléknév is.
a kőfal, főnév.
jelentését tekintve, lehet hasonlítás, vagy metafora is.
de kerestettem példákat az AI-jal, erre nagyon jól lehet használni.
"a múlt, kőfal.''
keress hasonló metaforikus szerkezeteket más költőktől, ahol csak alany és állítmány szerepel, közte vesszővel.
'Ez a letisztult, sűrített alakzat az úgynevezett metaforikus azonosítás (vagy névszói állítmányos metafora), ahol a költő elhagyja a felesleges kötőszavakat vagy a „mint” hasonlító szócskát, és a két fogalmat közvetlenül egymásra vetíti. A vessző itt a hiányzó létigét (a múlt [egy] kőfal) vagy az azonosítást helyettesíti, ami rendkívüli sűrűséget és drámai erőt ad a szövegnek.
Íme néhány gyönyörű, hasonló szerkezetű példa a magyar irodalomból, ahol szintén csak a két fogalom áll egymással szemben, vesszővel elválasztva:
Klasszikus és modern példák
„A mindenség, kő.” — József Attila: Eszmélet (Az egyik leghíresebb és legnyersebb ilyen szerkezet, amely a létezés nehézségét, mozdulatlanságát sűríti egyetlen képbe.)
„Az ifjuság, zöld erdő,” — Petőfi Sándor: A négyökrös szekér (Egy romantikus, képszerű azonosítás, amely az életrevalóságot és a burjánzó lehetőségeket jelöli.)
„Az idő, rost.” — Illyés Gyula: Külön világban (Az idő múlását, a dolgok megszűrését és fennmaradását kifejező, szikár filozófiai metafora.)
„A föld, fagy.” — Nagy László: Mennyegző (A keménység, a ridegség és a reménytelenség végletes sűrítése.)
„Az élet, láng.” — Berzsenyi Dániel: A közelítő tél (Bár a versben hosszabb kifejtésben szerepel, a magva ugyanez a klasszikus, tiszta azonosítás: az élet mint gyorsan ellobbanó, fénylő jelenség.)
Miért működnek ezek a szerkezetek?
A sűrítés ereje: Amikor egy költő lehántja a nyelvtani sallangokat (például az „olyan, mint a” szerkezetet), a kép elveszíti a hasonlat jellegét, és axiómává, megkérdőjelezhetetlen ténnyé válik. A múlt nem hasonlít a kőfalra, hanem maga a kőfal: zárt, áttörhetetlen és rideg.'
| | A fenti posztra érkezett válaszok: metz olga sára, Simon Adri - szerki | 253.
| 2026.06.05 00:00 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- re: meo | Az idő bejárhatatlansága
|
Válasz erre
Előzmény | A pontosvesszőkről:
A magyar helyesírásban pontosvesszővel határoljuk el egymástól többszörösen összetett mondatokban a szorosabban összetartozó tagmondatok csoportjait. Kéttagú összetett mondatban is állhat pontosvessző, ha a tagmondatok kapcsolata laza. (AkH.12 245.')
felsorolásban pontosvesszőt is használunk, ha azonos szerepű, vesszőkkel tagolt mondatrészeket akarunk elkülöníteni másneműekből álló sorozattól. (AkH.12 248. b)
vagyis tagmondatok öusszekapcsolásánál és felsorolásnál használjuk.
Ezért írtam, hogy kifejezőbb, pontosabb lenne a pontosvessző. Mert az utána következő mondatrész magyarázó jellegű, a vessző viszont csak határol. | | A fenti posztra érkezett válaszok: metz olga sára | 252. 251.
| 2026.06.04 08:42 | paloczia@gmail.com -- FEL KÉNE OLVASNOD
|
| Válasz erre | Igen!
Itt a lényeg - a hatás. Hogy milyen hatást akarsz elérni. Ezért mondjuk fel kéne olvasnod, hogy te magad "kattogtasd meg" a mondatokat.
Hogy tényleg "kattog-e"?
Illetve ha igen, akkor azt hogy kéne lekottázni. (Szerintem a lekottázás így továbbra is pontatlan. Pl. igaza lehet annak, hogy az első sorban a tanult kottaírás szerint nem kell vessző. (Olvastam ilyen meót erről.)
A múlt, kőfal. írod.
De lehet, hogy így olvasnád (mutatom):
a műlt
kőfal
A kettő nem ugyanaz.
....
Itt most felolvasást kérnék, annak visszahallgatását. Jó beszélgetést.
Móricz Zsigmond szokta ezt csinálni. Majd sokban szeretném utánozni meózás közben.
Neki ugyanis az volt a szokása, hogy új írást hozó kezdőjét leültette megával szemben és arra kérte: olvassa fel a művet. És ő ekezdte a lehető legodaadóbban allhatni.
És nem szólt. Csak hallgatta, hallgatta és hallgatta a művet, míg közben maga szerző hallotta meg, hogy hoppá itt mintha "túl sok lennék" itt meg mintha "kevés"... "Ez meg itt milyen hülyén hangzik."
Erre itt incs lehetőség.
Túlbeszélni nem akarom.
Nem mindig érthető jól amit mondok. Viszont szeretnélek téged is sok eleven eszű (csak valamiért gátolt vagy az eszét másra használó) dokkerrel együtt (magamat is közéjük értve) aktivizáln. Felteszem egy versedet a face-oldalra. | 250.
| 2026.06.04 08:10 | metz olga sára -- re: KÖZPONTOZÁS ILYENKOR NEM KELL
|
Válasz erre
Előzmény | köszönöm, Antal, hogy időt szakítottál.
én is szoktam alkalmazni.
de ennél a versnél épp a központozás ad hozzá.
növeli a bezártságot, a feszültséget, kattognak
a mondatok.
| 249.
| 2026.06.04 05:08 | paloczia@gmail.com -- KÖZPONTOZÁS ILYENKOR NEM KELL
|
| Válasz erre | Már régóta akarok írni, de csak most jutok hozzá.
A központozás problematikájával állsz szemben.
Amit mások mondanak a vesszők és az írásjelek általános használatáról mások, azt általában jól mondják. Nem kell vitatni.
Ez a kotta.
Így tanítják, így kell egy színésznek hol szünetet tartani, hol mellérendelni vagy kiemelni.
Miközben te másképp szeretnéd.
Miért?
Mert a szavaknak itt nem szokványos, hanem az átvitt értelmű jelentésével akarod körülírni a valóságot. (Amely rejlik. Mindenki csak sejti, mert mindenki a saját érzékelésének rabja. Lásd a csillagos lábjegyzetet.)*
Ezért kell a költészeti SEJTETÉS.
Mert még mindig az jár a legközelebb hozzá.
Az átvitt értelmű megfogalmazás a sejtetés egyik eszköze.
Azt viszont nem úgy kell "lekottázni", mintha nem átvitt, hanem szokványos közlés lenne.
Erre találták fel a modern költészetben az interpunkció elhagyását.
Vagyis az újféle: - többféle értelmezést és sejtetést - lehetővé tevő "lekottázást".
Most lekottázom így a versedet.
S mindjárt "SEJTHETŐBB" lesz. A távolabbi mellérendeléseket a mű közepén azért írtam távolabb, mert 1.) a "hatásszünet" is "beszél" 2.) gyönyörködtet a ritmusvariáció.
AZ IDŐ BEJÁRHATALANSÁGA
a múlt kőfal
nem törhető nem nyitható
éle van
a most keskeny szűkös sáv
a lépések földetlenek
az óra visszafelé jár
a jövő sovány kirakat
üresebb
mint a tekintet
--------------------------
*
A rózsa zöld vagy vörös?
A színtévesztő festő számára zöld.
De akkor hogy lehet, hogy a képén mégis vörösnek festi még ő is?
Úgy, hogy a palettán a festék is olyan színű. Ő ugyan zöldnek látja, de a (neki zöld) vörösrózsa lefestésekor ahhoz nyúl.
Közben a rózsa nem is vörös, meg nem is zöld, hanem "foszforeszkáló valamilyen", de ezt csak a méhek látják rajta.(Ezért nem lehet rá emberi szavunk.) Mert ők olyan színtartományt is érzékelnek, amilyet az emberi szem már nem.
Vagyis a rózsa színét illetően ez a (rejlő) VALÓSÁG.
De nem csak a rózsa színét tekintve, hanem minden esetben és minden tekintetben, ugyanígy rejlik előttünk.
Ezért kell a költészet meg a zene meg a jó festészet, mert képesek megsejtetni a látottakon, hallotakon túli, rejlő valóságot.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: metz olga sára | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 |
|
