M. Lamos Krisztina
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
11.
| 2011.10.11 10:03 | Szigeti György -- re: meo-üzenet | Játék
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Krisztina!
Nagyon jó vers, mondom én, aki még nem írtam
senkinek semmit a verséről. Neked muszáj írni, mert megfogtál ezzel a verssel!
Ez nem egy "épkézláb női vers", ahogy a Dokk Szerki
név mögé bújt valaki írja; ez vers. Az, hogy "kicsit túl?
szentimentális is", azzal se törődj, ma divat a szépet,
a versbe illőt így nevezni, és ez nem csak"egy nő" "közelállása" magához és az egészhez, mert a vers-értő és szerető férfi is így érez és gondolkodik.
Gratulálok, és köszönöm!
Csókolom a kezed: Gyuri | 10.
| 2009.12.27 04:44 | M. Lamos Krisztina -- re:
|
| Válasz erre | Nagyon köszönöm mindnyájatok észrevételeit, javaslatait, a tanácsokat.
A kritikát, és a kedvességet is! Dolgozom a javításokon! Jó rálátni "így kívülrõl" a versekre! Köszönöm a nagyítást is! :))
Jó itt. | 9. 8.
| 2009.12.15 17:11 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Magyarázat nélkül
|
| Válasz erre | Az elsõ két szakasz egy nagyon frappáns francia kokott-ballada, amin érdemes lenne még dolgozni.
ami utána jön, érthetetlen - nekiállsz bölcselkedni, elég parttalanul. pl. Freudot idézni/megszólítani szájbarágós, nagyon amatõr dolog. Szóval ami az elsõ két szakasz után jön, simán húzd ki.
az olyan sorokkal se bánj kesztyûs kézzel, mint "Élj! Rohan feléd minden, ne félj!" a felkiáltójelet eleve kerülni tanácsos, ripacskodásnak látszik tõle minden szöveg.
Dolgozz azon a versen, ami az elsõ két szakasz, érdekes, jó hangulat, sokminden lehet belõle még. (Mondjuk kezdetnek találj címet neki.) | 7.
| 2009.12.15 17:06 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Lépés
|
| Válasz erre | Ez elég homályosra sikerült. Vigyázz a sortördeléssel, ne legyen színpadias, és ne legyen túltördelve, annyi kakaó a formai kiemelésekben (pl. egy szó/sor) nincsen, és túlhasználva tönkrevágja a verset. | 6.
| 2009.12.15 17:04 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Játék
|
| Válasz erre | no,ez egy egész épkézláb vers a nõi testrõl,ügyes vagy, ilyesmi felé kéne fejlõdni, már ami a tematikát illeti.
Eléggé túlírt, de ez nem nagy hiba, amit javítani kéne, az a nagy, már kiüresedett szavak használata, valamint a túlragozás pl.
"megsirathat, nevettethet, kinevethet,
velem lehet, szerethet, nem szerethet,". Kicsit túl szentimentális is, dehát egy nõ (valószínûleg:) inkább így áll magához és az egészhez, mint ahogy a trendivé vált, csontig lerágott és unt vamp-dühöngésekben olvashatjuk. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szigeti György | 5.
| 2009.12.15 16:57 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Fürdés közben
|
| Válasz erre | az elsõ 16 és az utolsó 7 sor (kivéve a "Téged" külön, nagybetûvel) jó lenne, csak közte nem egy közhely-szõnyegbombázás kéne, hanem inkább jobban belemenni a már felvázolt állapot kitárgyalásába, fõleg bátrabban, konkrétabban, plasztikusabban. Mert ez így mismásolás. | 4.
| 2009.12.06 23:34 | kovácske t. j -- Fürdés közben
|
| Válasz erre | nekem kissé túl DIREKTnek tûnik. egy kicsit több visszafogottsággal, magunkra erõltetett szenvtelenséggel jobban célba érhetne ez a vers.
ahogy remegõ kézzel nem lehet a szívmûtétet megcsinálni, a tût befûzni: a fontos dolgokat óriási erõvel magunkra erõltetett jégpáncélban lehet pontosan összeilleszteni.
(a helyetted, nélküled, lerágott csutka: ezek mind ilyen túl valamilyenek, túl lázasak ahhoz, hogy sikerülhessen. a végén elszabadult érzés viszont tetszik, csak addig, a csúcspontig kellene visszatartani, uralni. | 3.
| 2009.12.06 23:28 | kovácske -- Fürdés közben
|
| Válasz erre | Nagy
hullámzó
habzó kiábrándulásban
fekszem egy <> zöld színû kádban,
és almaillat ölel
helyetted.
Most zöld megetted.
valami ilyesmi rímet szeretne ez a vers. (így, ahogy átírtam ugyan nincs értelme, de most nem ez a lényeg, íGY kéne hangoznia.)
<>: így egy sorba írva jobban tetszik. és a zöld színû inkább külön. | 2.
| 2009.11.23 23:54 | M.Lamos Krisztina -- válasz
|
| Válasz erre | Nagyon köszönöm!
Igen, van kedvem bíbelõdni velük, és talán még lesz rá elég idõm, hogy megtegyem, hogy megtanuljam mindazt, ami kell ehhez, hogy befejezzem, teljességre jusson bennem és megszülethessen az " egy nagy vers, a sok kicsi helyett". Szeretném...
És tényleg túl gyorsan készültek. Mindig csak jönnek a versek.
Most át fogom nézni, gondolni õket. Az ékszerkészítés szabályai szerint :). Ezt külön köszönöm! Így azt hiszem egészen pontosan érzem hogyan és milyen változtatásokra lesz szükség!
mlk | 1.
| 2009.11.22 14:59 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Egyszer
|
| Válasz erre | Kedves Krisztina,
2-3 versét elolvasva az volt az elsõ benyomásom, hogy azokat a gondolatokat rakja versbe, amik valamiképpen nem férnek bele a hétköznapjaiba. Amiket nem lehet másokkal megbeszélni, nem mondhatók mindig ki, alkalom, hangulat, érettség kell hozzá. Tévednék? Ebben a versben meg említi a "veretes ékszereket" -- talán maga is készít ékszereket? Ha igen, akkor találunk talán közös nyelvet. Ahogy ékszereket kell készíteni: meglátni az ékszert, kikeresni az alkalmas anyagot, formázni, szeretve alakítani ezeket, kicsinyíteni, nagyítani, rafinálni (csigákat hajtani rézdrótból), párosítani fát fémmel, figyelni rá, ne legyen benne allergiát okozó anyag: mindezt a verssel is.
Az az érzésem, hogy ezek a versek túl gyorsan készültek. Jegyzetei egy lehetséges, kidolgozott (veretes) versnek. És mintha több kisebb vers-jegyzete is ugyanannak a nagynak a újabb és újabb jegyzete lenne.
Ennyi vers után a benyomásom az, hogy érdemes lenne akkumulálnia a vers-feszültségeit, s venni a fáradságot, hogy az írás fáradtságai egy nagy fáradozássá egységesüljenek: szülessen egy nagy vers a lehetséges sok kicsi helyett.
Most még hígnak tûnnek a verssorok, valóban csak emlékeztetõk érzésekre, gondolatcsapdákra. De a lágyság, a szeretõ idomulás kiérezhetõ. Elképzelem, hogy milyen megindító versek születtek volna Nemes Nagytól, ha a férfias keménysége, okossága helyett ez a befogadói, lunáris attitûd lett volna jellemzõbb rá. Nyilván a profétikus sorait elvesztettük volna, de gondoskodó, szívnyitogató nagy meséket kaptunk volna cserébe. Vagy ki tudja, mit. Maga megmutathatná. Nem mondom, hogy holnap. De ha van ideje, kedve minden nap bíbelõdni, hát 2-3 év múlva biztosan.
jt | 0 |
|
