Józsa Góbé MIki
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
280.
| 2014.12.04 04:58 | JGM -- válasz a szerkinek
|
| Válasz erre | Bibliát írok a hamis kondenzcsíkokról :) | 279. 278.
| 2014.12.03 18:14 | JGM -- re: meo | Fura visszanézés
|
Válasz erre
Előzmény | Mindegy, hogy analfabéta voltam, tökmindegy mi voltam, de az ilyen kritikákban nincs lógika, mert én írtam az én felfogásom szerint, ti meg elkezdtteek alatta dicsekedni a saját felfuvalkodottságotokkal, a ti ügyetek, nem érdekel. Mert kit is érdekkel az, hogy ti minden szövegben a számotokra csak egy könyv létezik elvetek alapján - olyan lógíkát keresetek megszállottan, olyant, ami csak a bibliai szövegekben létezik, Ennek alapján eltudnátok képzelni, hogy ti vagytok a tévelygők?
Aki veletek foglalkozik az blá, blá blá :) | 277. 276. 275.
| 2012.08.22 09:08 | syr -- Fura visszanézés
|
| Válasz erre | Értem én, hogy az egészben miért legszebb a térde az Istennek, - szerintem azért mert ő sosem térdel le senki előtt, Ez az amit a halandók, ifjonc "szerikik", kiknek élettapasztalata minimális sosem tudnák felfogni | 274. 273.
| 2012.02.26 09:49 | Józsa Góbé MIki -- re: meo | Fura visszanézés
|
| Válasz erre | Kedves Szőke Imre, lehet, hogy azt hiszi ön, hogy minden szerkinek igaza van Talán jogosan, hisz szolídarítást kell mutatnia, de egy vers nem népszavazás kérdése. Itt, nem az dönti el, hogy hányan látták jónak, hányan nem, hanem az idő, és ön, sajnos nagyon kis része emme fogalomnak,akáércsak én. Tehát, hagyjuk az időre, majd elválik... | 272.
| 2012.02.05 16:00 | Józsa Góbé MIki -- Elnézést
|
| Válasz erre | Hogy szeretni, ölelni - kinek unalmas...nem nagyon érdekel, viszont igaz van mégis. Bánfi Ferenc úr, azt kellett volna írnom(és itt vélhetőleg a bal-féltekés cinizmus gátolhatott meg), hogy" Úgy elfeledlek, megvénült öreglány, mint a békák a téli jeget..." stb | 271.
| 2012.02.04 22:57 | Bánfi Ferenc -- Elnézést
|
| Válasz erre | Azért tisztelem az érzelmeit, em szeretném megbántani semmi képp.És tetszik hogy mer lázadni a vélamény ellen. | 270. 269.
| 2012.02.01 22:59 | Józsa Góbé MIki -- re: meo | Fura visszanézés
|
Válasz erre
Előzmény | Ugyan kedves Szőke Imre, nektek kellene tanulnotok tőlem, hisz elemi fogalmakkal nem vagytok tisztában, sajnálom, hogíy ennyíire büszkék vagytok önmagatokra, de mire fel? Legalább lenne alapja. Részemről befejeztem, kár harcolni az ostobaság ellen nincs orvoisság | 268.
| 2012.02.01 22:46 | Szőke Imre - szerki -- meo | Fura visszanézés
|
| Válasz erre | Kedves Józsa Góbé Miki!
Sajnálom, hogy Sándornak ilyen modorban válaszolt, ő sokkal többet foglalkozott a versével már az első etapban is, mint amennyit az megérdemel, és meglehetős jóindulattal fordult önhöz.
Az ön verse sajnos mind tartalmát, mind a formai megvalósítást tekintve: fércmű. Bocsánat, de ez az igazság.Ha volna kedve tanulni, nem tőlünk, hanem szakirodalomból például, akkor megtudhatná, mennyire magyartalan sorokat írt:
Fura visszanézés, lehet még ébredés,
Fura szezon képe az este,
kurta időm futószalaga leáll,
FutószalagJa, egyébként.
A rímei kínosak. Azonos szófajokat rímeltet, vagy puszta ragokat, és még csak nem is sejti, mi ezzel a baj.
A tartalmi részre ki sem térek. Mindegyik versszak komikus a maga nemében.
Javaslatom: küldje el irodalmi folyóiratoknak a verseit, és várja a választ! | | A fenti posztra érkezett válaszok: Józsa Góbé MIki, JGM | 267.
| 2012.02.01 21:43 | Czékmány Sándor - szerki -- re: re meo/ Fura visszanézés
|
Válasz erre
Előzmény | Szerki vagy nem szerki, az engem is hidegen hagy kedves Józsa Góbé, és ha már így pertuba kerültünk, és ennyire adsz a magyar nyelvtudásodra, akkor kezdjük a mókát.
Ez, amit letettél elénk, egy költészeti termék. Mondhatom versnek is, mert bizonyos ritmikai elemek ismétlődnek benne. Tehát szűkítve a palettát, kaptunk tőled egy verset. Ebben a versben leírtad azt, amit most szépen el is magyaráztál, tetted ezt úgy, mintha egy hülye gyereket oktatnál. Elfogadom, sose szégyen tanulni. Az oktatási stílusod nem zavar, szinte már sértődnék, ha nem így állnál hozzám. De. Nézzük a versképeket, amiken keresztül kifejezted azt, amit kifejeztél:
„Fura visszanézés, lehet még ébredés,,”
A „lehet még ébredés” feltételezhetően a „lehet, hogy még az ébredés kezdeti állapotában vagyok, de már érzékelek” rövidített alakja. Illett volna kitenni a vesszőt a „lehet” után, mert ebben a formájában jelentheti azt is, hogy „lehet még ébredés is ebből a fura visszanézésből”. Van a végén két vessző, tehát semmi gond, amúgy mikszáthosan ott van az az írásjel hiánytalanul (Mikszáthnak panaszkodtak a nyomdászok, hogy ugyan már tenné ki a tekintetes úr a helyükre azokat a fránya vesszőket, pontokat, mire ő küldött nekik több oldalnyi írásjelet, hogy használják szükségletük szerint)
”s mint malomban a kiürült garat
reggelre minden olyan üres, kevés,”
Na, ezt találtam jónak, és méltónak arra, hogy egyáltalán pötyögjek valamit kigyelmednek, mert minek is szólni olyanhoz, aki minden észrevételt idétlen kötözködésnek vél. Nem szokásom. Ezután is csak akkor fogok megszólalni bárki felé is, ha valamiféle reményt keltően eredeti, és költészetileg értékelhetőt találok az irományában. Tehát kedves öcsémuram, feléd is. Én a magam verselését feladtam, mert jobbnak láttam, ha hetvenhat éves fejjel nem a saját sületlenségeimet próbálom ráverni a gyanútlan olvasóra, hanem megpróbálok magamnál jobbakat, tehetségesebbeket találni.
”de nem kell addig a falat,”
Itt valahogy elvéted a fonalat. Az eredeti elképzelésed az életút bemutatása a garat működése által (te mondád). Ezzel a folytatással igazi, valóságos reggelt kápráztatsz elénk, ahol visszautasítod a reggelit. Vagy vegyem ezt metaforának, és az új élet lehetőségét utasítanád vissza? Nem hiszem, mert a folytatásban emígyen intézkedsz:
”míg nem ölelem át karcsú lényed,
míg nem csókollak biztatón,”
Itt mégiscsak egy jelenlévő igazi hús-vér reggelitadó személyről lehet szó
„te édes emlős, fölényed
megerősítő ,
boldog fájdalom”
Az „emlős”-t most hagyjuk, mindenki abból a szókészletből gazdálkodik, amilye van, de hogy ez az emlős fölényed megerősítő boldog fájdalom is, az már jelzi a magyar nyelv eléggé laza kezelését, ami nem baj, mert egy költőnek nem feltétlenül szükséges, sőt, ellenjavalt, az iskolás nyelvtani kifejezésmódok merev használata.
”Fura szezon képe az este,”
Nyilván ez már egy újabb költői kép kezdete (ezt irónia nélkül mondom). A triptichon középső része. Tehát az első versszak innen nézve mégiscsak felfogható metaforaként is, mint az ifjúkor rajzolata. Azért abban egyezzünk ki, hogy nem sikerült annyira, mint amekkora szándék vezette. És akkor bennefoglaltatik a középső, a daliás férfikor is abban az első szakaszban, mert imhol, már itt is vagyunk az esténél, az öregkornál, és előlegezzük meg, hogy ez a rajzolat valóban ezt is fogja mutatni
”kurta időm futószalaga leáll,”
Eddig rendben.
”és nem fekszem le mégse,”
De még mindig talpon vagyok, jelzem, hogy élek, teszem a dolgom. Rendben, ez is.
”őrzöm ágyad, mint faragott tárgy.”
Faragott tárgy, mint őrző. Lehet. Sok minden belefér a mitologikus metaforákba
”Életerőm van nálad, te megálmodod
hogyan folytassuk a végtelent,
igaz szerelmed sötétben tálalod,
had virrasszon aki léprement.”
Itt zavarba jöttem. Lehet így szólni a feleséghez, de lehet így szólni a hívő embernek Istenéhez is. Próbáljuk ezt most egyszerű szavakkal értelmezni: ami az élethez köt, az nálad van, és te álmodod meg közös sorsunkat, azt az igaz szerelmet (a szerelem szóba itt bármi behelyettesíthető, akár az örök üdvösség is), amit már sötétben fogsz nyújtani, és ami fölött kénytelen leszek virrasztani, mint halott fölött (metaforikus képletben: elmúlt életem fölött, amiben a lehetőségeimet nem használtam ki eléggé: ere utal a „léprement”)
„Fura látvány a vége, vasárnapos,
minden hét kezdetén mennyi mámor,”
Hát, igen. Ez is rendben. Az élet úgy kezdődik, hogy tele mámoros lobogással, várakozással, jó esetben tettekkel is, és aztán a vége olyan megpihenéses, imádságos, ha szerencsénk van, ha nincs, akkor bizony nem vasárnapos, de ezt hagyjuk. Valószínűleg a szerencsések közé tartozol, jogod van ezt így érzékeltetni az olvasóddal
”pedig lehetne még, talán varázslatos,”
Jó lenne bizony. De még milyen jó.
”Viszonylag hangtalan számolj,
vesd össze, színes és színtelen érzés”
Nem kell a környezetet zavarni, azzal, hogy folyton sorolom, mit, hogyan végeztem el. Teljesen korrekt.
”két kézben tartani léted,”
Önmegszólítás, ugye? Vagy imára kulcsolt kéz?
”kipróbált engem ez a létezés,”
Ez is elfogadható, és beleillik a képbe.
”s az egészben a legszentebb, a térded.”
Kedves Öcsém, ezt viszont nehezen tudom beilleszteni, és csak nagyon remélem, hogy nem a rím kedvéért van ott az a „térded”. Mert ugye lehet az az asszony térde is? De lehet, na, ebbe nem megyek már bele. Elég ennyi is.
Összességében nem lenne rossz ez a vers ebben a vázolt értelmezésben sem, ha a hármas szerkesztés tudatosan tartaná magát az élet vázolt korszakaihoz, de csaponganak a képek, mintha a Szerző egy laza ötletelés hálójával halászgatta volna össze őket. Ezért mulasztottam. De jöhetnek még más szerkesztők, mert ugye tudod, hogy már nem egyedül döntjük el egy vers sorsát, és mondhatnak olyat, hogy az én szavazatom bakkfitty.
| 266.
| 2012.02.01 17:58 | Jozsa Góbé Miki -- re meo/ Fura visszanézés
|
| Válasz erre | Kedves Csákmány Sándor, szerki vagy nem szerki, az engem hidegen hagy.
Az a válaszom számodra, hogy meg kellene tanuélnod igazán magyarul érteni, Díjazom öszinte beismerésed, ez szép vallomás. Nem értesz egy magyar szöveget, mégis ide tettek szerkiként másokat kritizálni, Nem találod furának? Na, jó - Nem rám tartozik..
Elmagyaráznám a verset, de minek? Mert akkor azt válaszolnád, hogy mért nem így írtam le?
ja jó kérdés, Miért is nem?
Jó mégis elmondom: Fura visszanézés, mert egy élet végén amit talál az ember, az egy "lejárt garat"- Persze fogalmad nincss mi lehet az! Há há há, így akarsz megérteni egy szöveget? Na jó megkegyelmezek Neked: Garatba öntik a gabonát, kukoricát , szemes takarmányt: Ööröl a gép és a garat tartalma fogy, fogy, mig végre kiürül. Erre kiált a molnár a gépésznek, hogy - "Lejárt"
Hát ilyen az élet is, az a garat üres, mire az ember megöregszik és nem tudja felmutatni, mi jót tett életében... ennyi a vers, persze, még van más... | | A fenti posztra érkezett válaszok: Czékmány Sándor - szerki | 265.
| 2012.02.01 17:07 | Ká -- re:Józsa...
|
| Válasz erre | "Koncepciós per" folyik ellened .Ne vedd figyelembe a sok múlós özönt. | 264.
| 2012.02.01 15:59 | Czékmány Sándor - szerki -- meo | Fura visszanézés
|
| Válasz erre | Üdvözlöm újra itt, változatlanul úgy vagyok a verseivel, mintha egy baráti ugratás lenne. Elém tesznek egy lazán szerkesztett szöveget, külön-külön értem a sorokat, de versszövetbe illesztve már el kell gondolkodnom, hogy na, most ezzel mit is akarhatott megmoccantani az olvasóban. Jó, nem nekem íródott a vers, ezzel napirendre is térnék fölötte, már csak azért is, mert a cím eleve felkészített valami józsás furaságra, így a furaságok sorjázását természetes teljesülésnek vehetem. Tegnap félretettem mára, hogy talán ma. De semmi okosság nem jut eszembe. Szívesen olvasom, mert érdekel itt-ott, de összességében egy kontúrok nélküli álomvisszaemlékezésként hat rám, nehezen tudnám elképzelni (megmagyarázni magamnak meg aztán végképp), ha maradokkba tenném. | 263.
| 2011.09.21 08:32 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Uborka
|
| Válasz erre | Miki, megint több a lendület, mint a figyelem / fegyelem. Tudom, hogy nehéz kordában tartani túlbuzgó életenergiáit (nem cinizmusból mondom ezt), de a lírája éppen úgy teljesedne ki, ha ez sikerülne. Higgye el, nem válna erőtlenné ettől, sőt, mint a bombán a fojtás, csak növelné a hatósugarát.
Ez jutott erről a versről eszembe:
http://www.port.hu/galaktikus_uborka_the_pickle/pls/fi/films.film_page?i_film_id=4163&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_topic_id=2
A témáról és a megvalósításról is. | 262. 261. 260. 259.
| 2011.01.15 16:43 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | bakalódnak már
|
| Válasz erre | "A nagy bálna hasába melyiket is varrjuk?" - ez egy nagyon jó mondat, költői, szép, és ügyes, okos jellemzés. A többi azonban csak a szokásos kis keserv és vaker. Ha lenne 12 hasonló minőségű sora ebben a szövegben, mint az imént említett, nagyszerű vers lenne, és maximálisan lelkendeznék! Addig azonban, sajnos, múlik. | 258. 257. 256. 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 |
|
