Juhász Zoltán
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
43.
| 2026.10.17 10:23 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Kivagyok...
|
| Válasz erre | Az első két sor nagyon bizonytalanul truvájkodna, nem feltétlenül jelent erős kezdést, azonban a "mosott szóbélbe töltött/ hurka - gondolat" kifejezetten megragadó, és a szerkezete jó értelembe 'szépversesnek' nevezhető. Csakhogy nem kapcsolódik eléggé a környezetéhez. Az utolsó versszakra rajzolódik ki csak igazán a vershelyzet, a betegség, de egy szemvillanás alatt a "Az orvosságok hegyén túl/ de a tünetmentességen innen"- nem értem, miért nem ez lett a verskezdet? Egészen máshogy esnének utána a második és harmadik versszakok, amiket most nem tud hová tenni az olvasó (legalábbis én).
Ezt kellene szerintem újrahasznosítani és (talán más versben) a "mosott szóbélbe töltött/ hurka - gondolat"-ot; és addig, amíg nem sikerül teljesen egyetemes és rétegzett megállapításokat tenni előtte, nem a vers végére hagyni a vershelyzet kifejtését, hanem szépen deákosan az elején megejteni. Múlikkal szavazok. | 42.
| 2026.10.13 00:01 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Nyelvikísérlet-trilógia, I.rész -
|
| Válasz erre | Ellet engem e kellet, kell-e ellenem? Meztelen lelkeket nem lehet e versben, de elfedem. Szeretem, szenderegnem kellene. Egyenetlen leptem-e el? Elveszem-e fegyverem? Felteszem temetetlen tengeren e nemes szerkezet nem lehet. Termelem. De lesz-e tengerem; lehet-e ezt ellenem? Elteszem, elfedem e nemes szerkezetet. Nem lehet, mert nem szeret. | 41. 40.
| 2026.10.12 21:40 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Nyelvikísérlet-trilógia, III.rész
|
| Válasz erre | Viszont itt már forma és tartalom nagyon is konvergálni látszik egymás felé, a szöveg témájává teszi a komolyság és komolytalanság ütközését, és a harmadik versszakban kiábrázolja, hogy bolond társadalomban, amely uralkodó törvényévé a rögeszmét teszi, a "bohóc" képviseli a normalitást; ebben a feje tetejére állított világban pedig minden létjogosultsága megvan a látszólag komolyanvehetetlen poétikának. Ez a szöveg jóval többet fog, mint amennyit markol, de azért lényegesen nem tud verssé válni. | 39.
| 2026.10.12 21:37 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Nyelvikísérlet-trilógia, II. rész
|
| Válasz erre | Az első sor nem erőltetett, kicsit népdalos igazából, aztán a "fájdalmának lángja vájta/ halhatatlanságba." ponton töri meg igazán a forma a tartalmat. Nagyon érdekes egy nyelvkísérlet-trilógiában ilyen súlyosabb témát olvasni, az expresszionizmus legabszurdabban túlfeszített kísérletezését idézi, ahol a komolyság teljét nevetségben próbálják ábrázolni, mint ahogyan William Blake szerint a "A bánat telje nevet, az öröm telje sír." Sokszor idézem, ha ilyen megoldásokat olvasok (melyek közül eddig itt a dokkon egyiket sem találtam sem igazán szándékosnak, sem pedig sikerültnek) Gustav Mahler jellegzetes stílusát, mely, bár nem irodalom, minden művészeti ágra átültethető példaként dolgozta ki a komolyság komolytalan eszközök általi továbbvitelét, egyszersmind a naiv és reflektált találkozásának egyfajta megoldását; az ő zenéjét mintául vevő elemzési keretben lehetne még a legtöbbre értékelni ezt a verset. De összességében nyilván a kísérleti jelleg határozza meg. | 38.
| 2026.10.12 21:28 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Nyelvikísérlet-trilógia, I.rész -
|
| Válasz erre | Nem lehet ezzel messzebbre menned, mert felesleges rejtjelezned e-vel, melyeket megfesthetsz szebben. Eme e-s verseket egyre veszem: gyermekversben lehet veretes, de egyebekben nem, esetleg kellemetlen esetleges szerepekben szelesebb, terjedelmesebb keretben. | 37.
| 2026.10.11 20:08 | B. Dezső - szerki -- meo | A felnőtt fiunkról
|
| Válasz erre | Alapvetően kedves, szimpatikus alkotás, otthoni ajándéknak is kiváló, való igaz, hogy megszokott elemekből építkezik, tehát nem tűz ki nagy célokat, és azokat többé-kevésbé meg is valósítja. A második versszak mestergerenda-hasonlata a vers legértékesebb poétikai eleme, ahol még a metrikai szaggatottságnak is helye van, bár az "ott áll vésve / lelke mélye / legrejtettebb fényzugában..." kicsit mesterkélt megfogalmazás, nem rossz, de lehetne simábban is. | 36. 35.
| 2026.10.10 19:36 | Siska Péter - szerki -- meo | A felnőtt fiunkról
|
| Válasz erre | Ennek a szövegnek a személyes anyagát még nem sikerült verssé alakítani, már a cím kijelöli az érzelmi ketetet, a versszöveg pedig a téma eszköztárának szokásos elemeiből építkezik. A "hajtogatásban" érzek lehetőséget, talán egy konkrét jelenetbe ágyazva közelíteném meg a témát. | 34.
| 2026.10.10 18:42 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Közlekedünk
|
| Válasz erre | Kedves Zoltán!
A „születsz, élsz, halsz” fordulat valóban a magyar irodalom egyik leginkább elkoptatott, ready-made közhelye.
A vers akkor válna igazán erőssé, ha ezt a banális kijelentést egyedi, megfigyelésekkel helyettesítené, amelyekből az olvasó magától is megérezné az egzisztenciális szorongást.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 33.
| 2026.10.07 16:40 | zsoft69@gmail.com -- re: meo | "Lelkem, ki a halott?"
|
Válasz erre
Előzmény |
Tisztelt szerkesztő.
Az "ilyedten" kapitális helyesírási hibát én is észrevettem, de nem tudtam módosítani a már feltöltött változatot. Nagyon sajnálom. Hiába próbáltam a DOKKolás - Szövegmódosítás cimke alatt, a vers nem vált módosíthatóvá. Mégegyszer, sajnálom. | 32.
| 2026.10.07 15:29 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | "Lelkem, ki a halott?"
|
| Válasz erre | Kedves Zoltán!
A vers sajnos telis-tele van bántóan elcsépelt, hatásvadász klisékkel.
Míg a nénikék rideg, praktikus kérdésfeltevése remek drámai mag lehetne, a szöveg pillanatok alatt komolytalanná válik a döccenő rímek, az olyan nyelvtani hibák, mint az „ilyedten”, és az utolsó versszak teátrális, túlzó ordítozása miatt.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: zsoft69@gmail.com | 31.
| 2026.10.06 20:16 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Tavasz
|
| Válasz erre | Ezt a "szekér angyalt" leginkább Vajda Lajos vagy esetleg Kondor Béla grafikáinak világában tudnám elképzelni, akként nem igazán illik abba a pasztelszínűbb sturm und drang hangoltságú zengedezésbe, ami a vers többi részét jellemzi. A tavasz pár vonásos megidézése után dominánssá válik egy rendkívül tudatos, bizonyos értelemben kérlelhetetlenül lényegretörő hangnem; a vers az élet forrásának magyarázatát, mintegy az élet értelmét megteszi főszereplőnek, és felvázol néhány hozzáállást ehhez.
Ez így elég sarkos megoldás, egy "tavasz" című műtől nem várnak az olvasók ilyen intellektualitást; természetesen nem elképzelhetetlen mégsem az elegy, igen szép hagyománya van neki a Sturm und Drangban, Goethe és Schiller költészetében; a leginkább ajánlom tanulmányozni Schiller 'Séta' című költeményét, nagyon hasznos lehet ezeknek a motívumoknak újbóli feldolgozását illetően. Nomeg ha van hozzá kedv és idő, Schiller esszéjét a 'Naiv és szentimentális költészetről' is ajánlom, a világ egyik, ha nem a legjobb esztétikai műve (mivel az esztétika mint olyan keletkezésének és hőskorának problémáival néz szembe), nem túlságosan hosszú és fent van magyarul a világhálón.
Itt sajnos zavaró, hogy a gondolatiság, bármennyire is legyen lényegretörő, azáltal, hogy elég bevett, konvencionális irányból közelíti meg a dolgokat- alapvetésnek vesz olyasmit, hogy az életnek forrása kell legyen, a forrásnak magyarázata kell legyen, és ezek így hierarchikusan rendkívül fontos, a kontrollal és a halhatatlansággal összefüggő dolgok- és ezeknek az összefüggésmezőjére nem tekint rá felülről, ahogyan azt a művészettől várhatjuk, hanem a gondolati labirintust úgymond elszenvedi, irányjelző tábláinak utasításait végrehajtja, nem olyan erős. Érdekes viszont a "menedékem az alázat", ebben éppenséggel megvan az a perspektíva, ami felszabadító, tanulságos és gyönyörködtető hatású is- elismerteti az emberrel, hogy a sokat magasztalt alázat bizony időnként gyávaságból származik, annak álruhája, stb., kis nietzscheánus morál-genealógiai portya. Az ezt követő "vak reményem/ súlyos csendje/ csak a látszat." viszont pusztán megismétli ennek a lényegét, nyelvzeneileg jól hangzik, ám tartalmilag derivatív.
Az utolsó versszak "megbékélését", a vágy "felélését" pedig jobban ki lehetne bontani. Rendkívül alapvető témákat tárgyal a vers, ő maga kimondja, hogy itt a dolgok velejébe akar tapintani, de éppen ezáltal hatalmas felelősséget vállal magára; a már fentebb ajánlott 'Naiv és szentimentális költészetről' írt esszéjében fejti ki Schiller azt a rendkívül fontos gondolatot, hogy minden költői állítás érvényessége, mélysége fordítottan arányos az általánosságával (vesd össze: "Belterjében veszt, hogyha szétterül"). Múlikkal szavazok. | 30.
| 2026.10.04 21:27 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Magányos gondolatok a magányról
|
| Válasz erre | Az "atomtávolságok" tényleg érdekes. Az atomok alapvetően nem érintkeznek, a mezejük miatt tudnak a dolgok egymásnak "ütközni", az messzire eltartja őket egymástól, ezeken belül maguk az atomok elenyészően aprók. Az 'atomizált' társadalmi lét meglepően ki nem aknázott képe ez. Egyébként úgy érzem, a szép dalszerű sodrás néhol logikátlanságra, vagy azzal rokon hangsúlyeltolódásra vezet- pl. a "képmutatás" meg az "önámítás" nagyon közel vannak egymáshoz, az egyiket a másikba temetni olyan, mint lyukat ásni egy talicska földnek... arra pedig, hogy a "vonzalom csupán/ szemtelen lopás" múlóan /sem/ "megoldás" a test, mert hát nem éppen magán a testen keresztül, testiségben-testiekben zajlik ez a szemtelen lopkodás? Inkább arról szoktak beszélni, hogy ami "múló megoldás" arra, hogy szerelemnek mutassák be a telhetetlenkedő szenvedélyt, az éppen a szellemi-lelki egymásra hangoltság, plátói vonzalom illúziója, a hírhedett "eszmények egyezése", amit a feleséggyilkos olyannyira kinevet Tolsztoj 'Kreutzer- Szonátájában'. Múlikkal szavazok. | 29.
| 2026.10.03 22:04 | Siska Péter - szerki -- meo | Évszakok az életünkben
|
| Válasz erre | A cím után valóban nem éri meglepetés az olvasót, az évszakszimbolika már rögzült elemeiből építkezik ez a szöveg. Van benne szerkezeti lehetőség, az én láttam/látom/látni fogom hármasa, de az ív nagyon kiszámítható, pátoszos hangon szól, konvencionális képeket használ mindhárom. A tó is kompozíciós eszköz lehetne, de a "pillejég" és a "jéggel borított" nem igazán hoz létre semmi újat. Én elvetném ezeket a kézenfekvő paneleket, más, személyesebb, invenciózusabb képekkel kísérleteznék. | 28.
| 2026.10.02 18:51 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Évszakok az életünkben
|
| Válasz erre | Mondhatnánk, hogy a cím "nem sok jót ígér", mert az "évszakok az életünkben" egy nagyon-nagyon bejáratott toposz- kaptafa, amit a költői mesterség teljes eszköztárának virtuóz birtoklása mellett is balvégzetű merészség ostromolni. Másrészt ennek a toposznak az ilyen explicit, kendőzetlen megragadása mégiscsak ígér valamilyen újszerű nézőpontot, szikár, letisztult távlatot és reflexiót. Sajnos ezt az ígéretet a vers már a kezdetén elhajtja, nagyon pátosztelten zengedezik, túl sok szépséget és magasztosságot próbál megragadni a megszokott fogantyúikkal: "angyal", "szelidített hajnalok", "feléledő élet". A jég alatt alvó tó már érdekesebb, hangulatosabb és egyedibb ráfogás.
Az egyik korábbi meómban megjegyeztem, hogy a ránc motívuma nagyon termékeny forrása ennek a versvilágnak; itt is megjelenik, ez indítja a második versszakot, itt kevésbé eredeti feldolgozásban. Kár, hogy nem sikerült igazán összekapcsolni az arcra vonatkoztatott évszaktoposzokkal- az idő által belekarcolt jel képiségében távol esik az "ősz színétől" és a "közelgő tél" megjelenése nem világos ebben a képi világban. Lásd pl. Petőfinél a 'Szeptember végén' első versszakában a "De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,/ A tél dere már megüté fejemet" tökéletes következetességében és látszólag erőlködésmentes folyékonyságában lenyűgözően elegáns és felemelő kapcsolatot teremt, az "ősz" haj fehérsége került megfeleltetésre a téli dérrel.
Az utolsó versszak a másodikhoz képest csak túlmagyaráz, illetve ismétel, hangulatában lezárásszerű, de nem mond újat, ezáltal redundáns. Múlikkal szavazok. | 27. 26.
| 2026.10.01 12:20 | Fűri Mária - szerki -- re
|
| Válasz erre | Kedves Zoltán!
Én is múlikka szavaztam. Érdemes lenne megnézni a meókat. Mi közöa bennük, mi nem. Azt mondja, ezek régi versek. Írjon újakat is. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 25. 24. 23.
| 2026.10.01 08:50 | Fűri Mária - szerki -- meo | Gyermekkoromban
|
| Válasz erre | Kedves Zoltán!
Az első három sor a gyerekkor utáni nosztalgia, a vers további része, ahogy azt meójában Mátyás említette, inkább elvágyódás, nem feltétlenül a konkrét helyről, inkább a tér kitágítása, sóvárgás, hogy a képzelet segítségével egy nagyobb léptéket is megéljünk. Az első sort, és a két zárósort elhagyva elég jól közvetítené ezt a vers, még ha nem is minősülne 'kortársnak'.
A nyári út porában
fürdött mezítlábam,
az ég alján tengerek pihentek.
Néztem a galambok szürke raját,
ahogy szálltak szerte a szélen át
és a szélbe vésték szárnytollaik.
Az, hogy a madarak szállnak az égen, valóban elhasznàlt, de 'az ég alján tengerek pihentek.', 'és a szélbe vésték szárnytollaik.' még hatnak. Utóbbit még nem is hallottam ilyen formában, hogy a madártoll írótollként jelenik meg (amit esetenként vésünk). | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 22.
| 2026.09.30 22:42 | Türjei Zoltán - szerki -- meo | Gyermekkoromban
|
| Válasz erre | Kedves Zoltán!
Az első 4 sor nekem még tetszene is, de utána már kellene történnie valaminek. Esetleg fusson neki még egyzer, de csak akkor, ha van valami mondanivaló is a nosztalgiázáson túl.
Üdvözlettel: TZ | 21.
| 2026.09.30 22:11 | Siska Péter - szerki -- meo | A dokk
|
| Válasz erre | Kedves Zoltán, üdv a fedélzeten! Az első szakaszt erősebbnek érzem, ott létrejön egy koherensebb, anyagszerűbb képi mező, szerintem kifejezetten igéretes, ugyanakkor az ínszalagos hasonlat pontatlan, megbillen a vers. A szárítóköteles rész ötletesebb, funkcionálisan is pontosabb. A második szakaszban már fokozatosan átcsúszik a hagyományosabb, patetikus búcsúlírába, a halál tematizálásánál visszatér a megszokott "lírai" regiszterhez. Erősebb lenne, ha ott is azon a konkrét, testi nyelven szólna, mint az elsőben. | 20.
| 2026.09.30 18:00 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Vidék
|
| Válasz erre | A második vers kiváló avantgárd festmény instrukciója lehetne- de ha csak egy kicsikét is nem képként akarjuk befogadni, hanem hagyományosabb líraiságában, túl sok sutaság, laposság van benne- nagyon zavaró a "hangok"- "galambok"- "nagyharangok"- "aggok" már-már rapes hadarásra hajazó tolulása. A "szomszédasszony" nagyon logikátlanná teszi ennek a résznek a grammatikáját, bár egyébként értelmileg hunyorítva lehet követni, hogy itt a közbevetőlegesen szomszédasszonytól jövő hangok és a galambok vannak közösen szárnyaltatva, egy hasonlatnál több elánnal egymásra transzponálva az "és" által.
Az első vers kevésbé merész, a 'táj mint test' séma rengeteg lehetőséget tartogat, de abból épp csak egy van kihasználva, az sem a legbátrabban és az egész túl hamar zár rövidre. | 19.
| 2026.09.30 17:38 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Gyermekkoromban
|
| Válasz erre | A legteljesebb mértékben egyetértek azzal, ahogyan egy naplóban megdicsérték a "nyári út porában/ fürdött mezítlábam"-ot, erőlködés nélkül elégikus ez, nem úgy, mint a szép felütés ("ölükben ringattak a kertek"), ami minden erénye ellenére sem tud természetesen csengeni. Ez egy ügyes, színes kép, van neki lírai minősége, gondolatisága is, csak úgy igazán nem illik a szövegbe, túl kemény és túl puha, túl kigondolt és túl érzelmes egyszerre. Az "ég alján tengerek pihentek" is túl harsány ide. A madaras motívum pedig valóban nagyon kimerült már, máshogyan kellene hozzányúlni. Nagyon érzékeny dolog ilyen verstéma- ami szerintem itt nem is a valóban megtörtént gyermekkor dokumentálása, hanem valamilyen egészen megfoghatatlan, tárgytalan elvágyódás emlékezésbe, nosztalgiába öltözése- a kortárs költészet meglehetős megvetéssel tekinti az ilyesmit, illúziónak hívja, pedig igazán nincs joga ezt a fajta illúziót lenézni saját illúziói légváráról. Mindenesetre ajánlom Tomaji Attila verseit olvasni inspiráció gyanánt, és talán Borbély Szilárd 'Hosszú nap el' versét. Talán ihletést adhat Szabó Marcell néhány erre az oldalra feltöltött korai verse is, azokban a beszédmód csodálatos álomszerű könnyedséggel hintázik konkrétum és elvontság, emlékezés és érzelemkifejezés között.
De általában nehezen találhat fogadtatásra az ilyen vers kortárs közegben, a "gyermekkoromban" címtől elsősorban szikár, naplószerű hangvételű traumafeldolgozást várnak, esztétikai vigasztalás nélkül, abban a hiszemben, hogy a megértés, kimondás és képviselet előrevivőbb, mint a gyönyörködtetés: holott a valódi, sikerült és autentikus gyönyörködtetés talán csak annyival kevesebb a tanulságra törekvő megértésnél, hogy számol az ember végességével és hajlandó különbséget tenni azok között a láncok között, amelyek eltéphetőek, és ezért jó kimutatni a csúfosságukat, és azok között a láncok között, amelyek eltéphetetlenek, és ezért hozzá lehet fogni a megaranyozásukhoz- és ezzel azt hiszem, néha több is. | 0 25 |
|
