Jancsovics ÁronJancsovics Áron költőnek 3 feldolgozatlan üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
6. 5.
| 2017.05.09 22:47 | Jancsovics Áron -- re: meo | Ébrenlét
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Tamás,
köszönöm a meót. Bár meg kell említenem, hogy pár változtatásban segített Czékmány Sándor szerki társa, szóval ha valóban jó a vers, akkor az nem csak kizárólag az én érdemem.
Üdv,
Áron | 4.
| 2017.05.03 10:53 | Filip Tamás - szerki -- meo | Ébrenlét
|
| Válasz erre | Kedves Áron!
Ezt nagyon eltalálta. Különleges hangulat, intenzív leírása valaminek, ami nincs, csak a versben. A vers igazsága a valóság fölé emelkedik.
Egyedül a kezdő két mondat körülményes kissé. Egy mondatba így lehetne foglalni:
A falon ásító csöndháló
közepén a lusta álompók
lassú perceket csámcsog.
De az eredeti szöveggel is maradót nyomok.
Üdvözlettel:
Filip Tamás. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Jancsovics Áron | 3.
| 2017.04.28 02:02 | Jancsovics Áron -- Ébrenlét
|
| Válasz erre | Köszönöm a javaslatokat. Többnyire nagyon tetszik, azonban van egy két rész, amit szívesen benne hagynék:
Ébrenlét
A falon ásító csöndháló
közepén lusta álompók henyél.
Lassú perceket csámcsog.
A gondolatbánat bábjából
szárnyat bontogat, majd elégiaként
felszáll, lángol
és lehull, elég.
Üszkös hajnalon /// Füstös hajnal lábon
kormos kötést cserél a szél.
Utolsó cigarettám szívom.
Míg a napfény harmatos ágyon
száraz lepedőt húz és betakar
az aranyló fátyol,
szívemben még mindig bódultan táncolsz,
ébren tartva
daloló elmém.
Az első versszak változtatásai nagyon tetszenek.
A másodikban azért tartom fontosnak ezen két variáció valamelyikét, mert számomra így nyer értelmet az alatta lévő "kötés" szó, amire vagy az "üszkös" vagy a "láb" szó utalhat.
A harmadik versszakban lehet már túl sok a kép (pláne az előzőekkel aggregálva) csak valamiért nehezen tudom elengedni. Talán az még egy jó megoldás lehetne, ha az aranyló fátyol sort egy az egyben elhagynám, ezzel kicsit slankítva a strófát.
Kíváncsi vagyok, hogy mit gondol ezekről.
Üdv, Áron
| 2.
| 2017.04.23 14:22 | Jancsovics Áron -- re: meo | Óda
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Sándor,
köszönöm a kritikáját, igyekszem majd azt megfontolva írni a jövőben. Így utólag rápillantva a versre, valóban sok volt benne a sallang és letisztultabb lett és a mondanivaló mennyiségével jobban összhangba került az Ön verziója.
Üdv, Áron. | 1.
| 2017.04.23 00:11 | Czékmány Sándor - szerki -- meo | Óda
|
| Válasz erre | Áron, nem akarok részletes magyarázatot adni, hogy mit miért húztam, és mikor hol milyen okból változtattam (a számomra használható versképeket letisztogattam az őket eltakaró sallangoktól, és próbáltam egységbe formázni). Látok tehetséget az írásában, de rengeteget kell még kérdeznie magától írás közben (mit miért hogyan), hogy fejlődni tudjon
Óda
Az üveg alján lámpafény csillan,
A város, mint ernyedt szerelmet hazudó utcalány,
felsóhajt.
A Hold kibontja ezüst haját,
és átfésüli a Duna kék habján.
A bor tovább repít,
Miként álmában száll az asztronauta
A boldogság galaxisán.
Mint szorongó gyermek, ki enni kíván,
Körmét rágja, s kezét tördeli,
Így érez a magára hagyott lélek
Színes vidám árnyak közt feketén-fehéren.
Életlen borotvapengém vagy,
Minden egyes vérző sebet,
Mit veled szerelmem, magamon ejtek,
Boldogan viselem,
Mert szeretlek.
Te a Testamentum, én a Villonod.
Kézen foglak a kies képzeletben,
Távol tőled, itt mégis mintha otthon. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Jancsovics Áron | 0 |
|
