Jahoda Sándor
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
37. 36. 35.
| 2011.07.12 22:13 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Mint a kavicsok (jav.)
|
| Válasz erre | Zavaró az "elpattanó" percek után az úszóhólyagon vagy tejesdobozokon való taposás, kissé kontraszttalan, pedig egymás mellé teszi ezeket a szöveg, a pattanás, főleg ha "el" akkor inkább az üveg hangjára hasonlítható, nem pedig az úszóhólyagéra. (az inkább durran egyet, semmint pattan) A vége jó, ám ez felettébb zavaró, ami miatt én nem tudom átengedni a szöveget. | 34.
| 2011.04.27 01:22 | Kovácske T. János - szerki -- meo | Mint a kavicsok
|
| Válasz erre | gúnyosan - miért?
ritmusra - ritmusra alkonyul? az milyen, vagy a percek pattannak el egy zene ritmusára? ez nem derül ki. miért külön sor ez az egy szó?
sorban - töltelékszónak tűnik
" mintha úszóhólyagokon taposnék" - nem elég tömör, vagy nem elég részletes kép. ha egyik, akkor kevesebb is elég lett volna, ha másik, akkor bővebben ki kellene dolgozni a képet ÉS azt, hogy hogyan kapcsolódik a szöveg többi részéhez.
" talán a rövid-életű slágerek
valamelyike,
nem tudom. " - ez olyan felesleges töltelékszövegnek tűnik.
" a poshadt félhomálytól " - az "a" egész konkrét képet sejtet, de az olvasó nem tud meg többet. mire gondolhat a versbéli beszélő?
"!" - ezt a jelet se nagyon használjuk. ha elkerülhető.
ha egyedül van, hogy tud úgy aludni, mint több kavics?
és mindez a tompaságvágy, kimerültség, vagy menekülés, amit érzékeltet a szöveg: miért/mitől? | 33. 32. 31.
| 2011.03.21 14:56 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Mint a kavicsok
|
| Válasz erre | Sándor! Nagy keresést érzek ebben a versben. De még nem találta meg benned önmagát a szöveg. Az utolsó szakasz nagyon szép, de előtte nincsenek eléggé helyükön a szavak. Jó lenne, ha dolgoznál még vele. Ez a rész pl. kifejezetten gyenge, de az első szakasz se egy toptwenty:
miközben egy ócska dallam
kalimpál a fejemben.
talán a rövid-életű slágerek
valamelyike, | | A fenti posztra érkezett válaszok: Jahoda Sándor | 30. 29.
| 2011.02.17 03:43 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Mint a kavicsok
|
| Válasz erre | Rövid és ahhoz képest unalmas. Szokványos szókapcsolatok, mint "ócska dallam" v. "kalimpál a fejemben" v. "álom nélkül aludni". Tkp a végére van az egész kihegyezve, mégsem fog a ceruza rendesen. Nem nyújtott maradandó élményt, elég volt egyszer is elolvasni. A vége közhelyszerű, merthát mi mást csinálna a "tonnás csönd" minthogy rám zuhan? Az alvó kavics képe nem rossz. | 28.
| 2011.02.09 14:45 | sztihotvorinyeavtoMatyicseszki - szerki -- meo | Felgyorsítok
|
| Válasz erre | És hogyan végződik a nevelés? - tehetném fel a költői kérdést, de az is eszembe jut, hogy "a gonoszt jóval győzd meg". Összességében okos vers, de a szöveg a 2. versszaknál nem ugorja meg a szintet, talán mert magasra teszi a lécet az első vsz. Hiába a "cukizás" direktsége, nem viszi el a versrészt a hátán. A 3. vsz-nál már az első két sor érvényesebb, groteszksége okán, de itt meg a 3.-4. sor kevésbé jó. És az uccsó vsz: hát, nem nagyon tudok vele mit kezdeni olvasóként: "Aha." - talán ennyit mondanék. Se eleje, se vége, se veleje ennek a szakasznak. Nagyszerű verskezdés, téged is beindított, de aztán elveszett a lendület, vagy nem kerested meg hozzá a megfelelő mondanivalót. Sokkal mélyebb ez az első szakasz, sokkal több és mélyebb lehetőség van benne, már csak egyszerűsége okán is, mint amit kihoztál belőle (vagy hozzáírtál). Szellemeskedő filozofálgatás lett belőle így. | 27.
| 2011.01.04 12:55 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | A pusztulás szerelme
|
| Válasz erre | Kedves Sándor, ne haragudjon, de ez egy közhelygyűjtemény. Talán az egyetlen mondat, ami megállj a helyét, amiben van eredetiség: "Pillantásom / nyirkosodik, fakul.". De amúgy bele se borzongtam, fel se hevültem a verstől. | 26. 25.
| 2010.11.30 21:08 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | A pusztulás szerelme
|
| Válasz erre | Sándor, két dolog jutott eszembe a szöveggel kapcsolatban: az egyik, hogy egyszerűségéből adódóan szép, bár gyorsan azt is megjegyezném, hogy sok hasonlót olvastam már, ismerős hangulatba kapaszkodik bele a szöveg, a csupasz ágak karistolta-karcolta ég egészen bizonyosan "ismerős". Ez nem nagy probléma, mindenkinek vannak hasonló hangulatú szövegei. Ami azonban különösen zavaró, az a nyugodt, már-már idilli ("Fölfelé indul/a tekintetem, lassan, ahogy egy/hangya mászik...") hangulathoz korántsem illő "trappolok" kifejezés. Trappolni a ló szokott, vagy a gyerekek, ha lovakat utánoznak valamelyik játékban.(hátiputiban van ilyen, nem?) Találtam is egy példát rá a Csillagszálló folyóirat április-májusi számában megjelent Radics Viktória "elejtett mondatok" című írásában:"És attól még jobban félek, hogy csak én vagyok ilyen, mindenki más szabadon trappol, mintha ők lovak lennének, én meg bogár a patájuk alatt." | 24.
| 2010.10.25 14:15 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Életnagyságú angyal 2.
|
| Válasz erre | A "szorongó aggyal" rész mintha a rímkényszer miatt került volna a versbe. Merthogy a 2. és 3. vsz. tartalma is nyitottabb ennél a képnél, nem szorongós, inkább szellősebb skiccek. És a skiccek szó egyben a kritika része is, tusrajzok ezek, ami nem is lenne baj, de annak is vázlatosak. Nem azt mondom, hogy ki kéne színezni, de hiányzik néhány meghatározó vonal. Pl. a középső versszak gyönyörű lehetne, csak kevés. Bár így is van egy kis hibája: a horizont szó nem jó oda, így, hogy a táj szót is használja utána. Nagyon "ráerőlködött" erre a versre, de sztem pont azt nem mondja ki benne, ami miatt íródott, illetve ami miatt erőlteti ezt a szöveget önnön magából. A "kedvenc madaraim elhagytak" nagyon szép, nem véletlenül indít ezzel. | 23. 22. 21. 20. 19.
| 2010.10.18 01:35 | Kovácske T. János - szerki -- meo | Emberi arc
|
| Válasz erre | ez a "rángnak" elég nyelvtörő. vacillálok, de azt hiszem a vége inkább Nem. fáztató - nyelvújító?
nem érzem elég erősnek a savanyú alma és a lelki krízis közti kapcsolatot. felvenni a kesztyűt ÉS a maszkokat, amik a savanyú alma maró ízétől estek le rólam... valahogy kisiklik ez a párhuzam. milyen kesztyűt, azaz kihívást, az nem derül ki. miben áll a lelki tusa? miről is van szó, azon túl, hogy "hej, nehéz az élet, ez így őszel főleg eszembe jut"?
egybe dermedjenek: ez a kép mit jelent? a kesztyű is dermedjen egybe, ha már párhuzamba van állítva az (ál)arcok felvételével? mit jelent amikor leesnek az álarcok, mit jelent felvételük, egybe dermedésük, mi a személyes elmondani való a versben? | 18. 17.
| 2010.10.02 15:17 | Turányi Tamás - szerki -- meo | Idegen árnyék
|
| Válasz erre | Mondta Nemecsek Ernő. (Azután elment hősnek.) Sándor, ezt a verset áthatja valamiféle csendes önszeretet, különben nem sugallná így az ártatlanságot. Ártatlanságnak azt nevezem itt, hogy elszenvedője egy létállapotnak,(nyíló-záródó automaták) de mégsem fáj, vagy csak amúgy ősziesen. A lemondásig nem jut el. Az öndefinícióig nem jut el, mondana, de visszanyel valamit. A harmadik versszakban kristálytisztán "elkapja" ezt a hangulatot, hibátlanul. De mégis, mintha többről lenne szó - ki vele, mondanám, amikor ilyen sornál állok meg: "mert én érzem a pénz szagát". Takarékos a jelzőkkel, takarékosak a képei - a "néha vadul fölnevetek" sejtet valami drámát azért. A hangja korántsem hamis, és nem a képembe vágott kudarcot vagy heroizmust kérem számon, csak hát, az az érzésem, hogy így akkor beszél valaki, ha valamin nagyon "túl" van. Mert belülről szól, ennek a versnek nincs egy pontja, ami olyasvalamit mutatna, ami NEM a személy, hanem pl. amit ez a személy lát, amire figyel, amit észrevesz, amihez odafordul, stb. Ezt keresem, ennek nyomait, de mintha sietve visszapakolta volna a fiókba... Ennyi keresgélés után végre azért csak kijelentem, hogy jó vers ez, amit akar, azt elmondja, de - mintha keveset akarna. | 16. 15.
| 2010.09.29 21:04 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Idegen árnyék
|
| Válasz erre | Ez olyan nagyversesen kezdődik, de csak súrolja, súrolgatja, jól érzed magadben a lehetőséget, de csak érzed egyelőre, el nem éred. Nyújtózkodj nyugodtan magasabbra, a költészetben nem a takarós mondás érvényes (hogy meddig), hanem a legfelső polcon van a szederlekvár, azt kell elérni, ami mélylila, szinte fekete, s ami az ínyedet, fogadat, ruhádat, kezedet is összefogja, mint az ingódi. Izé, bocs, indigó. De sokszor összekeverem! Néha vadul fölnevetek.
(ezek jó sorok: "idegen árnyékot vetek. / a csodák, ha megszállnak is"; "lehetőségeim csukódnak, / nyílnak, mint automaták"; "néha vadul fölnevetek") | | A fenti posztra érkezett válaszok: Jahoda Sándor | 14. 13. 0 25 |
|
