Horváth Tivadar

410.

2026.05.25 17:51	B. Dezső - szerki -- meo | Egy regény margójára*
Válasz erre	Valóban kicsit összedobált, de hangulatában hozza a Kundera-érzést. A panelek közül néhány kifejezés kibukik. Pl. Öninger - mint önmaga saját ingere, önreferencia – de valahogy nem él igazán. Egy ilyen sűrű versben az egyetlen erőltetett szó is látszik.

409.

2026.05.25 11:12	Siska Péter - szerki -- meo | Egy regény margójára*
Válasz erre	A lábjegyzet szerintem fölösleges, az első sort olvasva mindenkiben felöltik Kundera regénye. A versszöveg nagyon széttartó, az egyes elemek inkább csak egymás mellé kerülnek, a különböző regiszterek és motívumok nem szerveződnek. A vers ide-oda vált, folyamatosan új irányokba nyit, nem látom, hogy lenne egy domináns képi vagy gondolati tengelye.

408.

2026.05.21 18:52	Gulisio Tímea - szerki -- meo | Egy regény margójára*
Válasz erre	Kedves Tivadar! Értem, hogy megihlette Kundera regénye. Kifejthetné, mitől "elviselhetetlenül könnyű." és "elviselhetetlenül nehéz.". Egymásra dobálja a gondolatokat, nem viszi végig egyiket sem. Próbáljon logikusabban építkezni! Üdvözlettel, szeretettel: Tímea

407.

2026.05.17 19:34	Horváth Tivadar -- Ha kitisztul...
Válasz erre	Kedves Mátyás! Nagyon tisztelem szerkesztői tevékenységét. Véleménye markáns, erőteljes, érthető és sohasem sértő. A tudás, az irodalomértés, a versek és a szerzők ,,megérteni vágyása" tisztán érződik sorain. Mindig örömmel olvasom elemzéseit, mélyfúrásait! További sok alkotókedvet, jó munkát kívánok! tisztelettel Tivadar

406.

2026.05.17 12:20

Fűri Mária - szerki -- meo | Ha kitisztul...

Válasz erre

Kosztolányi előtti tisztelgésnek látom. A "játszani mész te halált," egyértelmű utalás az ismert opus (szegény kisgyermek panaszai) egy darabjára (akarsz-e játszani). Desiré szintén Kosztolányihoz kapcsolódik, de kevésbé ismert: https://irodalomora.hu/minden-mas/emlekezetes/kultura/mit-szolna-ehhez-desire/ A vers Kosztolányi nélkül is megáll a lábán. De azért érdekes volt ez az összekapcsolás (is).

405.

2026.05.16 20:35

V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Ha kitisztul...

Válasz erre

Az utolsó két sor egyrészt mára már tekintélyes és tiszteletreméltó, a maguk idejében pedig botrányos 19. századi francia regényekre, másrészt a szappanoperák világára emlékeztet, nehéz vele mit kezdeni, főleg, ha a "Desirét" beszélő névként olvassuk. Vagy valami "Ewig-Weiblichéről" volna szó? "Az örök asszonyi vonz odafent"? Igazán nagy lélegzetvételű vers vezet ehhez a konklúzióhoz, a gyermeki fogalmazásmód a "játszani mész te halált"-nál pedig egészen hatékonyan tud komolyságot teremteni ott, ahol a közhelyesség általában nem engedi létrejönni. Végső soron a halál pillanatában felmerülő visszamenőleges életértékelés és életigenlés válik a vers témájává. A lírai én először elutasítja a "kitalált" dolgok értelmetlenségét, a látszat-világot, amit meg lehet feleltetni akár Mája fátylának, az ezoterikus tanokban káprázatként aposztrofált anyagi szférának. Az "akkor jön ő, nem is vártad"-nál egy bizonyos női jelenség, akinek nevét a vággyal lehet összefüggésbe hozni, minden életet elutasító tézist a visszájára fordít, de nem primitív ellentmondással, hanem ugyanazt a formát megtartva úgy variálja őket, mintha sohasem lett volna kérdéses az optimizmusuk; "minden jó, amint kitalált"; "Akkor rájössz, mi értelme/ az értelemkeresésnek"- ez egészen hatásos megoldás, sőt. Nagyon béna lenne, ha a költő itt azt mondaná, hogy mégsem kitalált minden, meg hogy az értelemkeresés eléri a célját, így viszont ráeszmélteti az olvasót, hogy a dolgok értékelése mennyire nem a dolgokon múlik; hiszen az első és a második rész kijelentései ugyanannyira hihetők, ugyanannyira hangzanak érvényesnek. Ezáltal a kompozíció meglepően direkten felmutatja egy olyan tudatállapot lehetőségét, amiben az életigenlés és az optimizmus bearanyozza azt is, ami elméletileg alig hagyta, hogy megszülessen és visszamenőlegesen revideálja az élet egészét. Az 'Ewig-Weibliche' vonulat viszont, bármennyire is legyen tiszteletreméltó kulturális háttérbe beágyazva nemcsak a nyugati kultúra irányából (ahol bár számunkra egyre látványosabbá válik, hogy mennyire össze volt fonódva mindig is a nőgyűlölet és szexizmus ideológiáival) hanem a keleti misztikum felől is (a vágy, mint a káprázatvilág elfogadtatója) aránylag sablonos. Ebben az is benne van, hogy ez a feldolgozás nem számol a motívum kritikáival. Sok megmunkálatlanság van azokban a képekben is, hogy "a mennyet is rágyújtanád,/ de angyalok sírnak érted". Viszont mert mégis eléggé megragadott a vers, egyrészt következetessége, másrészt kompozíciójának kifejezetten érett üzenete által, egyelőre nem szavazok.

404.

2026.04.17 21:18	Fűri Mária - szerki -- meo | Még hisznek...
Válasz erre	Kedves Tivadar! Az első négy sorban ritmikájában népdalra emlékeztető hangot üt meg. Ezt a népdalszerűséget megtartva, egyszerűbb szavakkal ki lehetne fejezni az együttérzést, ami a verset mozgatja.

403.

2026.04.14 21:39

V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Lebegés

Válasz erre

Pompás sodrása van ennek a versnek, a befejezésében tetszetős újholdas hatást vélek felfedezni. Az első versszak, úgy érzem, érzelmileg is követhető marad, ám a másodikban az egészen erős első sorpár után zavaróan túlbonyolított kép fogad. A sorpárban olyan ellentmondás van -a tavaszi vitalitás valamilyen fajta növekedésnek éppenhogy nem kedvez- ami nemigen függ össze semmi mással, de nem is olvasható szürreális jelenetként, mint az eddigiek. A vers itt érezhetően kitágul kozmológiai-bölcseleti szintekre de kétségessé válik, hogy nem szakad-e szét. A harmadik versszakban a "gyalog"-ot javítanám "gyalogokra". A legyezőn való zuhanás már nem túlságosan követhető, a "meghalok- kötök vagy oldok" sem. A szaggatottság, logikátlanság nyilván illik az álomszerűséghez, de megformálatlanul nem adhatja vissza azt a jelentőségteljességet, ami az álmot végül is álommá teszi. De még Babits is beleesett ennek a csapdájába, amikor a híres anekdota szerint füzetet rakott az ágya mellé, hogy az este rátörő gondolatokat megragadhassa; és miután egy éjszaka arra ébredt fel, hogy zseniális sort talált, amiből kiindulva meg fogja írni a világmindenség legszebb versét, reggel csak annyit talált, hogy "Iskolába, miskolába kitörött a Miska lába". A negyedik és az ötödik versszakban a lírai én kiszól a látomás-áradatból és visszakapcsolja az álom tanulságát (ha szabad így fogalmazni) a hétköznapokba, ebből kiindulva pedig szinte eljut egy költői hitvallás megfogalmazásához. Ez így igazán markáns, felemelő kompozíció, ami magára tud találni abban a szélsőségesen esztétizáló végkicsengésben, hogy "Csak lebegek és hallgatok/ várakozásom szirmain". A "föld gyönge kezdet" eléggé kilóg ebből a részből, én ezt leginkább egy poszthumán szövegben tudnám szervesen elképzelni, itt túlmagyarázónak tűnik, ha azt ragozza, hogy rossz az ébredés. A "félsz gyöngye reszket" is túlírt, nincs szó arról, hogy a félelemből értéket tudna teremteni a lírai én, a szöveg asszociációi sem mutatnak effelé, nincs értelme tehát gyöngynek nevezni. Erre most múlikkal szavazok, de egyébként elég erős anyagnak látom, az "egy hatalmas épületben/ árverezik az időmet" sort különösen.

402.

2026.04.09 20:21	V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Mintha mindent...
Válasz erre	"...És a belső szobádban imádkozz"- ez meglehetősen tetszik a versben, nagyon szép hidat teremt a villonos hangulat és a 21. századi jelentéselvárásaink között. A középső versszakot érzem a leggyengébbnek, illetve a "nem tudhatom, hogy pokolba vagy mennybe?" sort.

401.

2026.04.04 12:45

Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Még hisznek...

Válasz erre

Kedves Tivadar, azt a problémát érzékelem, amit korábbi verseinél - nagyon nagy szavakkal dolgozik, ami a hatásvadászat és giccs érzetét kelti, elég akár az első néhány sorra tekintenünk (hallgatás, tettek, remény, süvítő puskagolyók, csonka életek stb), a továbbiakban ez fokozódik (szégyen, ártatlanság, sírás, ösztön, pusztulás, üdvözülés stb). Becsülöm, hogy a témához nyúl, ám ha egy kicsit visszavenne, és a részletekre, apróbb momentumokra mutatna rá nagy és általános fogalmak helyett, érzésem szerint többet érne el.

400.

2026.03.30 23:33

Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | Villon levele a Püspökhöz

Válasz erre

Kedves Tivadar! Nekem nem világos, hogy a "Főtisztelendő Püspök úrnak" mihez képest kell ezerszer jobban imádkoznia"? Pontosan mi az, amiért csak egy az egyben imádkozik, és mi az, amiért ezerszeresen kellene? Ön nyilván tisztában van azzal, hogy a katolikus álláspont szerint a "Főtisztelendő Püspök úr", pont olyan bűnös lélek mint a papjai, vagy mint Villon, vagy bárki más. Tehát nincs, nem létezik olyan álláspont az egyházban, ami az egyházi hierarchia bármelyik szereplőjét a bűnös állapotban való létezés ontológiai státusza alól az egyházi szervezetben betöltött funkció okán felmenthetné vagy felmentené. Az egyház álláspontja az, hogy bármilyen bűn alól kizárólag a Fiú Isten kegyelméből, az ő áldozata által történhet és történik megváltás. Természetesen minden vallásos személy találkozik azzal a jelenséggel, hogy az emberek ezerszeres szorzóval mérik a bűneiket, hiszen érdekesebb az, hogy adott esetben ők is elbuknak és elbukásukban lebuknak a "képmutató szentfazekak", haha. Ezen izgalmasabb csámcsogni mint a szomszéd, a főnök, a postás, egy politikai aktivista társ vagy a házastársunk botlásain. Ez egy lélektani és irodalmi klisé. Meglehetősen kopott. A versre múlikkal szavazó szerkesztők népes társaságához csatlakozom. Üdv. Márk

399.

2026.03.30 21:37	Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Villon levele a Püspökhöz
Válasz erre	Kedves Tivadar, merész vállalkozás. A kimondás a célja, de ezt érzésem szerint túlságosan öncélúan teszi, hiányoltam belőle az esztétikai dimenziót, egy tudatosabb lírai eszköztárat. A "tisztában vagyok" Borbálával egyetértve kifejezetten pongyolán hat. Egy érdemibb kifutás sem ártana neki.

398.

2026.03.28 20:54

V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Villon levele a Püspökhöz

Válasz erre

Nincs határozott iránya a versnek, a második versszak a lehető legsúlyosabb vádakat hozza föl, aztán pedig két egészen jelentéktelen rész következik, nincs fokozás, nincs kitörés. Nagyon zavaró az is, hogy a második versszakban a "S egyik-másik reverendájába nyúl" sorban nem tisztázott az alany és a tárgy, a gyermekeken szokott lenni reverenda? Vagy a papok magukhoz nyúlnak, miközben az ölükben (vagy másokéban) ülnek? Még a szerepeket megfordító olvasat is elképzelhető, ezt érdemes lenne alaposan átfogalmazni és a vers ívének csúcsára helyezni.

397.

2026.03.27 15:28	Fűri Mária - szerki -- meo | Villon levele a Püspökhöz
Válasz erre	Kulin Borbála minden megállapításával egyetértek, és jó lenne látni egy ezt megszívlelő, pontról pontra végiggongolt újat. De marasztalni tudom ezt az 1. változatot is; átélt, hatásos közéleti vers. (Amúgy: Jó egyházközséget kell választani, amennyiben erre mód van. :))

396.

2026.03.27 11:01	Gulisio Tímea - szerki -- meo | Villon levele a Püspökhöz
Válasz erre	Kedves Tivadar! Értem, hogy az ismétlések itt stíluselemek, de a katatóniából ki kellene mozdítani egy kis nyelvi leleménnyel, vagy legalább a végén valami csavart eszközölni. Huncutan, szemtelenül, mint Villon. Üdvözlettel, szeretettel: Tímea

395.

2026.03.27 08:57	Kulin Borbála - szerki -- meo | Mintha mindent...
Válasz erre	Kedves Tivadar! csatlakozva az előttem szólókhoz én is bátrabban választanék irányt, szerintem lehet vaskosabb is a humora, az első versszakban Kiara Lord említése után a "rúgnak" seggbe finomkodásnak tűnik. A második verssak bölcselkedése valóban túl erős váltás.

394.

2026.03.27 08:41

Kulin Borbála - szerki -- meo | Villon levele a Püspökhöz

Válasz erre

Kedves Tivadar! A 4. versszakot gondolnám újra: az első három versszakban jeleneteket látunk magunk előtt, így a "Mikor" szó nagyon pontos képekre mutat rá, a negyedikben viszont egy általánosam fennálló helyzetet említ, tehát a "mikor" deixise más természetű, mint az első háromban. Viszont szerintem az első három jobban működik, éppen azért, mert pillanatokat ragad ki, nagyon képszerű, jól elképzelhető. A negyedik versszakot is érdemes lenne így "kihegyezni". Még az "ezerszer jobban" kifejezésen gondolkodom, nem lehetne-e találni valami más módhatározót találni, ami az imádkozás elé illik. (lehet "jobban" imádkozni?) Az utolsó versszak "Tisztában vagyok"- ja túl pongyola még, ezt a kifejezést megcsonkítani (Tisztában vagyok valamivel)szerintem nyelvhelyességi hiba, vagy nagyon szlenges.

393.

2026.03.26 09:00	Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Mintha mindent...
Válasz erre	Kedves Tivadar, szellemes írás, dallama kellemes, viszont sok benne a felesleges töltelékszó, néhol határozottan érződik, hogy a szótagszám miatt csúsznak be. Máshol feltételezhetően ugyanezen okból darabos a megfogalmazás. Javaslom, törekedjen feszességre, természetességre.

392.

2026.03.25 22:43	Gulisio Tímea - szerki -- meo | Mintha mindent...
Válasz erre	Kedves Tivadar! A "kend"-ezős hangnemet végigvihetné a versen. A múzsájának becses szakmáját is versbe foglalhatná. Csak akkor maradjon végig humoros, népies, ne akarjon ennyire verset csinálni, csak engedje el a fantáziáját. Egy művön belül döntse el, melyik irányt viszi. Itt sajnos a humoros, népies mellé becsúszott a bölcselkedős szentimentalizmus is. Kár. Üdvözlettel, szeretettel: Tímea

391.

2026.03.22 09:58

Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Találkozás

Válasz erre

Kedves Tivadar, a keret érzésem szerint áll, viszont középen nem igazán történik semmi a rajongás kifejezésén kívül, nem merül a vízfelszín alá, hiányzik a valódi vershelyzet. Gyakran ismétli magát, kimond egyértelmű dolgokat, túlmagyaráz, pl: "Hihetetlen, olyan volt, mint / egy igazi találkozás, / pedig nem volt valóságos", "Szinte már elhittem, hogy vele beszélgetek", "Nem történt meg, csak mintha", "Ezt nem álmodtam" stb. Ebben a formában nálam múlik.

390.

2026.03.11 08:58

Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Magamtól másokig (jav.)

Válasz erre

Kedves Tivadar, jót tett neki az igazítás, viszont még mindig van benne néhány zavaró töredék, pl. "Átölel mindent az enyészet", "Feladás, újrakezdés", "Lezárt bilincs". Javaslom, engedje el a nagy szavakat, gondolkodjon egyszerűbb megoldásokban. A "februári este ásít", "Meg fogsz halni. A többi ákom-bákom" sorok épp egyszerűségükben, letisztultságukban gondolatébresztőek. Szívesen marasztalnám, ha gyúrna még egy kicsit rajta.

389.

2026.03.06 09:26	Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Veszély
Válasz erre	Kedves Tivadar, játékos, és az irány izgalmas, viszont a keret picit erőtlen. Szükségét érezném egy ívnek, történjen kifutás, konklúzió, valamilyen tanulság - ebben a formában végig ugyanazt mondja, ismétli, nem jutunk A-ból B-be, emellett a "veszély" mindvégig fogalom marad. Valóban érdekes lehet elkalandozni a gyerekversek világába, megvizsgálni lehetséges eszközöket.

388.

2026.03.02 21:06

V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Szabadnak lenni

Válasz erre

Izgalmasan lüktető kavargása van a versnek, ami nem szorul rá az enyhén hatásvadász első két sorra. Ami ezután jön, körülbelül addig, hogy "az idő kényszerekbe burkolózik" elég jól működik, megteremti egy egyéni látásmód zeneiségét. Viszont ezzel jócskán visszaél már a "A kiindulópont te vagy,/ nem születtem én csak szenvedésre.", a "A gólyák hazajönnek,/ egy sünt elütöttek az úton." pedig különösebb lírai gimnasztika nélkül mímeli a "rigófütty leesik a fáról." sikerültségét. Ebben a sorban szerintem nem is annyira a természet testközelbe rántása a legizgalmasabb, kár erre az aspektusára felhúzni további képeket, mint a "gólyák hazajönnek...", a "A semmittevésnek holló vájja a szemét." (itt egyébként az emberi gyengeség megszemélyesítése kellemetlenül visszaránt egy 18.-19. századi moralizáló poétika irányába) vagy a "szíved delfin, hiteddel etesd meg.". A "ragacsos boldogságban/ úszna mindenki" mintha megint visszatalálna egy őszinte rácsodalkozás hangjára, ami nekem elsősorban tetszett az első két sort követő nyitásban, ám jobb lenne a "mondhatni ez éngravitáció" summás ítélete helyett felvázolni a ragacsos boldogság hosszútávú következményeit. Egyébként nem ördögtől való az ilyen nyugtalan innen-onnan csipegető gondolati líra hangsúlyos érzéki rétegekkel, ha ebbe az irányba szeretne elindulni, ajánlom Nemes Z. Márió műveit, többek között a Barokk Femina tanulmányozását. Nála a hatás nagyon fontos része, hogy tudatosan kezeli azt, hogy hogyan viselkedik a nyelv egyes tudományágak, művelődéstörténeti korszakok és szubkultúrák szolgálatában és ezeket egyenként kidolgozva tudja ütköztetni. Ebben a versben például a már említett "a semmittevésnek..." megfogalmazási szerkezete 18.-19. századi moralizálást idéz, de ezzel nem lesz kezdve semmi, a részlet ebből a szempontból nincsen végigvivve, indokolatlanul hat. Az állatok számbavétele a hasonlatokban, metaforákban sem formálódik jól körülhatárolható rendszerré, az említésükben nem alkot koherenciát valami vezérelv, például egy biológusi tekintet osztályozó hajlama, egy misztikus- analógiás szemlélet állatövvé szervező kereksége, egy képeskönyvet lapozgató kisgyermek koravén tulajdonításai, egy bestiáriumot író szerzetes infantilis tanulság-kisajtolása. Az "éngravitáció" kiszólását is ki lehetne párnázni egy-két sornyi elméleti fizikai analógiával (természetesen allegóriák alkotásának kényszere nélkül). A "nem keresem kákán az igazságot..." átgondolatlannak hat, nemigen lehet követni. Egyrészt felveti azt, hogy amennyiben az igazság olyan bizonytalan valami, mint csomó a kákán, akkor a dolgok szokásos állása jelentéstelen és kaotikus valami, majd felmerül az egyén torzsága, hibássága ("idétlen bog, durva kötés"), mint ami helyettesíti vagyis inkább kiváltja a világban keresett igazságot, ami már magyarázatra szorulna. Ha jól elő lenne készítve, az utolsó négy sor nem tiszta energiája révén, hanem éppenhogy nagyotmondásának gyermeki törékenysége miatt érvényesülhetne, de ahhoz extrém módon autentikus versre lenne szükség. Amíg az ember nem tartja a világ tudásának mindhárom részét a birtokában, nem ajánlatos ilyen kiszolgáltatott, ilyen bombasztikus toporzékolással zárnia. De egyébként érződik, hogy a szöveg ritmusa és vállalásai igyekeznek előkészíteni.

387.

2026.02.28 09:06	Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Szabadnak lenni
Válasz erre	Kedves Tivadar, nagyon izgalmas sodrása, burjánzása van a versnek. Sajnos néhány elnagyolt sor határozottan ront rajta, pl.: "nem születtem én csak szenvedésre", "a szíved delfin, hiteddel etesd meg, / ez lenne az élő örökkévalóság. / Szabadnak lenni méltóság, / nem pusztulás és nem kárhozat" Érdemes lenne ezek kigyomlálásával összerántani, következetesebben végigvezetni.

386.

2026.02.28 08:12	Gulisio Tímea - szerki -- meo | Szabadnak lenni
Válasz erre	Kedves Tivadar! A vers első harmada felkeltette a figyelmemet, úgy tűnt, jó nyomon halad. Aztán jöttek a nagy szavak, egymás után sorban, töményen, úgy, hogy nem fejtett ki, és nem oldott meg velük semmit. A magasztos témáknak találhatnak valami magasztos formát, műfajt, például a himnuszt. Üdvözlettel, szeretettel: Tímea

0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400