Kovács-Larder Gabriella
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
1.
| 2010.01.29 15:53 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | A kulcs
|
| Válasz erre | Valami zavar a versben, el kell olvasnom újra. Valószínûleg nem értem a végét, miközben érteni vélem az egész verset. És egy dolog zavar még: a viszony, ami a vers beszélõje és a megszólítottja között van vagy feltételezett. Kit szólítunk meg így: barátom. A barátot. vagy azt, aki éppen, hogy nem az: "kisbarátocska". A megszólítottnak, úgy tûnik, esélye sincs a "betalálásra". És akkor nem érthetõ, miért pazarlunk rá egy teljes verset. Nyilván nem miatta, hanem a póz miatt, amit a vers kínál: a kioktatás pózát kínálja a vers, és valaki, aki érzelmi gondolkodása jogán felsõbbrendûnek képzeli magát egy erõlködõ "barátom" mellett, kioktatja ezt a racionálist, és nem ad neki esélyt arra, hogy beavatódjék -- élvezi másságát. Kicsit pökhendien.
Ez zavar. Ez teszi egy kicsit unszimpatikussá a verset.
Mert közben meg a vers sem tökéletes. Nem brillíroz, nem bravúros -- csak ilyen és ehhez hasonló erények tennék jogossá a felsõbbrendûséget.
És ez most nem morális, hanem esztétikai kérdés, illetve, probléma.
Remélem, ért engem, illetve az aggályaimat, Gabriella.
Stiller Kriszta verseit ajánlom magának tanulmányozásra. Hasonlóan felsõbbrendû, sõt olykor arrogáns a szerzõjük, de a versek kicentizettsége, pontossága, elitista öntörvényûsége támadhatatlanná, illetve hitelessé teszi ezt a magatartását. Elhihetõ neki, hogy õ ilyen. Magának azonban nem hiszem el. Maga, az én olvasói párlatom szerint, inkább bizonytalan, félénk és legyõzhetõ.
Mindez együtt szimpatikussá tehetné magát, de mégsem teszi. És ennek csak a vers gyengeségei lehetnek okai, hiszen semmit nem tudok magáról.
A vers régies vagy fél-régies szavai egy olyan alanyt idéznek, aki nem topon van, csak egy félmúlt idõ tárgyaival és pózaival berendezett lelki egyszoba-konyhában él, rettegi, amije van, és vágyva féli, amije nincs. Kínálja magát (hozzám egy kulcs van, barátom:), de közben félti is magát.
Szokásomtól eltérõen most eltekintenék a ves technikai elemzésétõl, mert fontosabbnak érzem ezt a diszharmóniát. Még akkor is, ha érzem, hogy ezzel kicsit beljebb léptem a szerzõbe, mint az kívánatos. És emiatt elnézést is kérek, s kérem rögtön azt is, hogy ne sértõdjék meg, mert a lelki analizálás csak amiatt volt, hogy bemutassam, mennyire (nagyon) képes átszüremkedni a versen (mert alkalmas rá a vers) a legkisebb bizonytalanság vagy jóság (bármiféle intenció), és hogy ennek kordában tartására kiválóan alkalmas a forma, a stílus, a vers technikai kellékeinek biztos kezelése.
Legközelebb praktikusabb, technikaibb leszek, ígérem.
jt
| 0 |
|
