Fűri Mária
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
1036. 1035.
| 2026.05.27 17:58 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Dulci
|
| Válasz erre | Kedves Mária!
Ha nem bánod, hogy csak elemzés nélkül írom: szerintem ez egyszerű, de nagyszerű. Szépen, következetesen, hangulatosan viszed végig a versen a motívumot, és ebben az egyetlen képben is rengeteg elgondolkodtató kérdést felvetsz az olvasónak, ám anélkül, hogy ez erőltetett vagy szájbarágós lenne. A becézés a végén különösen tetszik! :)
Üdvözlettel:
Anna | | A fenti posztra érkezett válaszok: furimaria@freemail.hu | 1034. 1033.
| 2026.04.15 23:56 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Dulci
|
| Válasz erre | A vers jól vezeti az olvasó figyelmét a rímeléssel és a központozás hiányával. Azzal, hogy nem ad hozzá igazán újat az olvasmányélményhez, nem világít rá új nézőpontból, nem ütközteti kortárs jelenségekkel arra készteti az olvasót, hogy maga lásson hozzá ennek és vegye igazán komolyan a motívumot. Talán az áttekintő, egy egész élet pályáját magába foglaló kompozíció ad mégis új megvilágítást, ahogyan mérlegre helyezi a naiv idealizálást és mintha arra a következtetésre jutna, hogy mégiscsak érdemes élni vele, hiszen a kiábrándultan eltöltött idő eltörpül a megaranyozott élet mellett, még akkor is, ha felismerésként fölérendelődne. Felmerül az, hogy melyik erősebb- az élményanyag varázsa vagy az azt fölülíró, de egyébként színtelen- szagtalan belátás. De ezek a témák ott vannak az eredeti történetben is, ez a vers pedig túlságosan is a háttérben marad ahhoz, hogy igazán kisajátítsa őket. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 1032. 1031.
| 2026.02.24 22:31 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Holnap
|
| Válasz erre | Az első sor kreatívan kapcsolódik a "Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába" toposzhoz, bár a második sor már túlmagyaráz. A vers összességében mondókaszerűen, nagyon szerényen készít fel ezután egy váltást a negyedik versszakban valami mélyen személyes felé, ami viszont kibontás helyett egy kisebb igényű képpel zár. Alapvető téma a karácsony eszméjének és a modern világnak az összeütközése, a varázstalanítás. Mintha ennek a tudomásulvétele adna súlyt a zárlatnak. A kis dolgok, a jelenlét apró munkálatai ígérnek melegséget és meghittséget a rítusokból kihullott világ számára. Formailag passzol, hogy mindez szerény, finom pasztellszínekkel, mondókaszerű ritmussal, megfogalmazásokkal és gyermekien nagyvonalú asszociációs ugrásokkal ("Kifogytunk a Jézuskából/ Csak hegyekben van a hó"; "A szürkeség araszol/ Mert ma szürkeség van benned") van megcsinálva, de ezek így együtt tompítják is a verset. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 1030.
| 2026.01.06 22:18 | Fűri Mária - szerki -- re
|
| Válasz erre | Köszönöm az alapos meót. Szerintem sem egy sikerült vers. A Lényegtelent sajnáltam, , de ez múljon minél hamarabb. | 1029.
| 2026.01.06 13:32 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Lehullnak
|
| Válasz erre | Az első versszak szép józan, azonosulhatóan elégikus hangot üt meg, ami a nyitó képnek köszönhetően kicsit sem szirupos. Ebben a "vajh" is elfér mint nagyvonalú, tudatosan régies gesztus. A második rész megnyitása viszont harsányan mondókaszerű, bár teljes mértékben érthető, miért volt erre a mozzanatra szükség a 'misztikum vs szeretet' ellentétpár felvezetéséhez.
Ez a szembeállítás egyébként elgondolkodtató, érdekes, sok fogalmi tisztázást ígér, de a "misztikum" általánossága kicsit lebegve van hagyva, a jelentésmezője a versben egyedül a "totemoszlop totemállat" fejtegetésen alapul. Ezt lehetne pótolni esetleg egy betoldott versszakkal. Mivel nem domborodik ki, hogy hol van a szeretetnek a misztikumon kívüli metszete, ami kisajátítaná a fogalmat, az "inkább kis szeretet kéne" áhítása banálisnak érződik. Az utolsó sor szép megoldás. Múlikkal szavazok. | 1028.
| 2025.12.29 21:39 | Fűri Mária - szerki -- re: meo | Virág és csipketerítő
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mátyás, köszönöm az alapos meót! A második rész valóban nagyon személyes, és a versben haragot hivatott kifejezni, bár gyerekkoromban inkább játék volt.
De a mondanivaló más lenne, inkább ellentétes, ha nem jön át, meglehet, a költő hibája.
Majd gondolkozom, lehetne-e egyértelműbb, bár versben nem biztos, hogy meg tudnám oldani. Hogy megér-e egy hosszabb kifejtést prózában, mondjuk egy naplójegyzetet? Ezen is rágódom egy kicsit. | 1027.
| 2025.12.26 19:45 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Virág és csipketerítő
|
| Válasz erre | Mélyen személyes vázlatnak érződik, különösen a második rész. A felütéssel viszont rögtön lehet azonosulni, felvet egy a polgári kényelem és illem iránti ellenkezést, amire rímel az úszóhólyag széttaposásának gyönyörű obszcenitása, és az ilyesmihez hozzágondolható a gyermekekre jellemző elmélázó kíváncsiság, amiben erőszak és felfedezés összefonódik. Ez így együtt erősen tendál a szigorú rendszabályok közé kényszerített gyermek lelkivilágának ábrázolása felé. A "Jön a kígyósziszegés/S a nyakmerevítő" is leginkább ebbe a képbe illik bele.
Kézenfekvő értelmezés, hogy a korlátozott és megszidott gyermek az állati világon éli ki a benne felgyülemlett feszültséget, ám ebbe máris betolakodnak az elnyomó felnőtt világ formái, a szabályosság és az utasítás-jelleg ("Ezért rá ügyesen taposs"). Az úszóhólyag széttaposása ebben a kontextusban, ebben a megfogalmazásban megfoszttatik a kreatív-szellemi kísérletező jellegétől és mechanisztikus agresszió-rituálévá válik. De ezeket talán ennél sokkal jobban ki lehetne bontani, a szűkszavúság nem feltétlenül kedvez a kifejezésnek, a rejtett összefüggések megvilágításának. Múlikkal szavazok. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 1026. 1025. 1024.
| 2025.12.22 18:06 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Hű de
|
| Válasz erre | Ezek a nagyon közeli, mintegy 'kis szekund' rímek jól használhatók zárt egzisztenciák (tárgyak, állatok, kisebb mitológiai lényeg) beszéltetésére, ebben az esetben talán a borotva megszemélyesítésére. Jobban működne tágasabb kompozícióban vagy etűdként több hasonló töredék mellett, önálló versként múlikkal szavazok rá. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 1023. 1022.
| 2025.12.06 20:23 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Lényegtelen
|
| Válasz erre | Az első két sorral egyet lehet érteni, a harmadik szépen következik rájuk, ám míg a "Nem sír se úr se űr" nagyon jól hangzik, nem ad hozzá új tartalmat a vershez. Ez ilyen rövid terjedelemben erősen kiütközik, főleg úgy, hogy a sor nem rímel. Egyébként a kompozíció képletszerűsége teljesen megfelel a tartalomnak, jó irányba erősíti. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 1021. 1020.
| 2025.12.02 19:04 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Regölő 2
|
| Válasz erre | Erre már írtam másik felhasználónéven; az első két versszakot energizáltnak érzem, de a vers többi része olyan komor egyszerűségben, visszafogottságban építkezik, ami ezt nem tetőzi be megfelelően, illetve széttartó hatású. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 1019.
| 2025.11.29 09:26 | Fűri Mária - szerki -- kitiltás
|
| Válasz erre | Életem egyik fontos része a dokk. Nem gondolom, hogy idejét múlta. Meózni is szeretek. Nem lehet minden kellemetlen bejegyzést megúszni. A jogsértést (csak azt) törölni kell. De író embereket, akik a munkájukat itt helyezték el, biztonságban tudva, nem lehet kitiltani. Csak ülök, és várok, hogy az írás-megvonásoknak legyen vége. | 1018. 1017. 1016. 1015. 1014. 1013. 1012.
| 2025.04.08 16:19 | 69420 -- Regölő 2
|
| Válasz erre | Kedves Mária!
Az első két versszakban nagyon sokrétű összetett képek vannak ("bőröd kabát, szegre akasztva"; "Ahogy a rossz akusztikából [...]"), amelyeket jól visz az egyszerű ritmus és rímelés. Azonban tovább haladva ez az intenzitás elül, és első látszatra ártatlanabb, gyermekibb átkokat és rímtechnikákat alkalmaz.
A cím is eligazít arról, hogy ez nem is annyira "Keserű halál szálljon fejére" típusú átokkitörés, hanem regölő, vagyis valami ciklikusabb, halk monotonitásban lebegtetett ráolvasás, valami sokkal archaikusabb és mélységesebb haragot hordozó, egyszersmind (a szó talán pagliai értelmében) nőiesebb átok.
Ez igazából sokkal félelmetesebb a teátrális, kitörés-szerű átoknál, ami végső soron negédes, rokokó jelenség és a kreatív szadizmusa is inkább szórakoztató, mint bármi más. Itt az olyan sorok egyszerűségében, mint "emléked immár sose lássam/ fektessenek a hideg kőre" olyan keserű visszafogottság van, ami mindenképpen elkomorít és nem enged feloldódni a nyelvezet mesterkedéseiben.
Ennek ellenére nekem mégiscsak a második versszak által megütött energizált tónus a legerőteljesebb. | | A fenti posztra érkezett válaszok: furim | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 925 950 975 1000 1025 |
|
