Farkas György
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
1015.
| 2026.10.15 19:34 | Farkas György -- re: meo | cím nélkül (47)
|
Válasz erre
Előzmény | A "cím nélkül" alatt, sorszámmal feltöltött verseim csak egyet jelentenek: már egy ideje nem adok címet a verseknek, mint ahogy Paul Celan vagy Kassák Lajos. És nem kell ezeket ciklusként értelmezni, ahogy korábban többen megtették. Elcsépelt, teátrális, patetikus: elfogadom, hogy így látod, nem sértődtem meg, de én mostanában így írok. Jelenleg ez vagyok. Köszönöm, hogy figyeltél rám! | 1014.
| 2026.10.11 15:28 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | cím nélkül (47)
|
| Válasz erre | Én úgy érzem, nagyon is megvalósul a klasszikus képek átértelmezése: "az igazi csónak, mondják, hánykolódik"- ez egyenesen mintapéldája a reflexiónak és a szubverzív újrafeldolgozásnak, nem kéjeleg pátoszban. A vers második fele eléggé izgalmas számot vet ilyeneken keresztül azzal, hogy az ember időnként kívánhatja a nehézséget, ha úgy érzi, az kibillentené létének elviselhetetlen sivárságából és fejlődéséhez járulna hozzá. A "pattogni labdaként a szökőkútban" eközben eléggé reális arányérzékkel, giccstelenül mutat be egy a hányattatások által felemelt állapotot.
Igazából a "Szivárványszínű fraktálok élesítik" akaszt meg, mintha kényszeresen ki akarna térni Mája fátylának árnyékkaleidoszkópjára, illetve amolyan tour-de force szerűen helyezne egy míves nyelvszépség-szigetet az egyébként groteszkebb beállítású szövegbe. Viszont ettől függetlenül nálam teljesen megállja a helyét, ahol igazán súlya van, ott úgy érzem, nem szalad meg a vers, az utolsó sor példázatosan reflektált, kiragadva, önmagában is elgondolkodtató, sőt -ami többet jelent mint elsőre gondolni vélnénk- hangulatos is. Maraddal szavazok. | 1013.
| 2026.10.10 18:18 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | cím nélkül (47)
|
| Válasz erre | Kedves György!
A vers elcsépelt, kiszámítható motívumokkal operál (mint a vitorlabontás vagy a hánykolódó csónak). Ezt a hatást tovább fokozza a teátrális hangnem.
A műnek jót tenne, ha a patetikus megfogalmazások helyett egyedibb, maibb és karcosabb képekkel mutatná be a belső sodródást.
A "cím nélküli" címet pedig csak egy nagyon jó vers bírná el...
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: Farkas György | 1012.
| 2026.09.27 23:03 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | cím nélkül (35)jav2.
|
| Válasz erre | Kiváló a felütés. De a második-harmadik sor már inkább banális és abszolút irreleváns. És a folytatásban is ugyanezt érzem. Csapkodó, inkoherens sorok, gondolatok, képek sorjáznak egymás után.
"A tenger elaludt az ölemben
Édes lett mint a szőlőlé"
Mi is lett édes? A tenger, amely elaludt az ölemben?
"Mint az aszú amit annyira szeretsz
Ám mélybe ránt az elvesztett horizont"
Ez a kép is homályos a horizont szerepét tekintve. | 1011. 1010. 1009. 1008.
| 2026.08.06 18:24 | Farkas György -- re: meo | cím nélkül (45)
|
Válasz erre
Előzmény | Lehet, hogy így van. Nem mondtam semmi különösebben érdekeset. Bár úgy látszik, hogy valakiknek tetszik, amit mondtam, és értik a lényegét. Van, akinek tetszik, mert nem érti, és van akinek tetszik, mert érti. | 1007.
| 2026.08.05 16:23 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | cím nélkül (45)
|
| Válasz erre | Kedves György!
Nálam sajnos épp az ellenkezője történt, mint Márknál: minél többször olvasom, annál semmitmondóbbnak érzem. Szerintem ennél sokkal jobb versei is vannak!
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | | A fenti posztra érkezett válaszok: Farkas György | 1006. 1005.
| 2026.07.06 07:38 | filiptamas@gmail.hu -- hegyek
|
| Válasz erre | A képzelet sok mindenre képes.
Cees Nooteboom: A holland hegyek között
A Jelenkor adta ki 1997-ben. | 1004.
| 2026.07.06 03:55 | Simon Adri - szerki -- meo | cím nélkül (31)
|
| Válasz erre | Amiért múlikkal szavaztam: hiányérzetem van az álommotívum és a feloldás kapcsán is, a második és a harmadik rész is vázlatos marad érzésem szerint. Jó lenne egy szabadjára engedett, kiterjesztett változatát is olvasni a versnek. | 1003.
| 2026.07.06 02:14 | Simon Adri - szerki -- meo | cím nélkül (31)
|
| Válasz erre | Elolvastam este, majd elaludtam, később felébredtem, megint elolvastam, és most mosolygok, mert megértettem a verset.
Álmomban pont ez az élmény jött elő. Nem a holland tenger, hanem az, hogy éltem valahol, ami először érdekesnek, sőt varázslatosnak tűnt, majd egy hirtelen váltással már azon töprengtem, hogy időről időre el kell innen mennem, hogy ne haljak meg az unalomtól, és hogy hová mehetnék. Szóval az álmok ilyenek. | 1002.
| 2026.06.28 10:24 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | cím nélkül (42)
|
| Válasz erre | A "barikádon állva, tűzben zongorázva" nagyon szépen hozza magával a 19. század ethoszát úgy, hogy közvetlenül nem rabol frázisokat, kifejezéseket a 19. századból, amitől giccsessé válna. Felülről néz rá, éppen annyi iróniával, hogy átlendüljön az archaizálás vádján, de ebben a dikcióban végső soron átélhető legyen. Ez számomra teljesíti is a "Hommage á Arthur Rimbaud e René Char" ambíciózus ígéretét.
A verset alkotó egyetlen mondat nem szokványos retorikai szerkezetű, első olvasásra nem is feltétlenül áll össze, a képek egyenként hatnak. Ám hiszek benne, hogy van olyan szavalásmód, amiben a '[...] nem tántorít [... tenni], hogy higgyük, [...] veled boldogok lehetünk?' folyékonyan hömpölyög és a kérdőjel is megigazolódik a végén. Marasztalom a verset. | 1001. 1000. 999.
| 2026.06.04 15:09 | Simon Adri - szerki -- meo | cím nélkül (46)
|
| Válasz erre | Érzek egy logikai következetlenséget a versben: a versnemírás és a mondatok eredetének homályban maradása közt nem érzek olyan ok-okozati kapcsolatot, amely a "hiszen" kapcsolódást indokolná.
Viszont ezt a logikai sutaságot humorosan oldja fel a két utolsó sor - amit én nem értek, az istenek igen. Nem tudom még, hogy ez számomra így elég-e, de van hiányérzetem. | 998. 997.
| 2026.05.29 21:56 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | cím nélkül (46)
|
| Válasz erre | Kedves György!
Vigyázni kell a metafizikai megközelítésű versekkel. Mi az, amitől még vers, mi az, amitől inkább a természetfeletti ábrázolásának olyan aspektusa, amit csak a beavatottak értenek, mások számára "ködös".
Találgathatna, honnan jönnek a mondatok, írhatna egy egész isteni párbeszédet. Ez egy így kevés szerintem.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 996.
| 2026.05.28 16:22 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | cím nélkül (42)
|
| Válasz erre | Kedves Farkas György!
Ezek jó képek, de nagyon egybefolyik az egész szöveg, mintha egy lélegzettel akarná elhadarni. Jobb lenne, ha kicsit megtörné, jobban tagolná - úgy a leglényegibb részek hangsúlyosabbá is válhatnának.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 995.
| 2026.05.28 16:15 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | CÍM NÉLKÜL (1)
|
| Válasz erre | Kedves György!
Vannak benne nagyon jó képek (pl. "az aszfalt kövült gyíkjai" különösen tetszett), de ez így együtt túl sok, túl tömény, és végül nem fut ki sehová. Azt javasolnám, húzza meg vagy szedje szét annak mentén, mit szeretne elsődlegesen üzenni vele.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 994.
| 2026.05.27 19:10 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | cím nélkül (36)
|
| Válasz erre | Kedves György!
Simon Adrihoz szeretnék csatlakozni: az utolsó négy sornál nekem is megtört a vers, pedig addig igazán be tudott húzni. (Nekem kicsit Dunwich elsüllyedt templomait is idézte...)
Üdvözlettel:
Anna | 993.
| 2026.05.27 19:07 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | cím nélkül (35)jav2.
|
| Válasz erre | Kedves György!
Nagyon sok képet zsúfolt bele ebbe az egy versbe, és emiatt kioltják egymás hatását ahelyett, hogy ráerősítenének egymásra. A másik probléma, hogy a "mélybe ránt", "torkonragad", "öngyilkos vihar" nagyon drámai szavak ahhoz, hogy például "libbenő zsírpapírra mázolt" és "a mihez kezdjek érzés a párnán" jellegű kifejezésekkel kerüljenek egy versbe - egyszerűen csak nem működnek jól egymás mellett. Úgy érzem, ez a vers egyszerre akart melankolikus és tehetetlen, egyben drámai és megrázó lenni - és két szék között a pad alá esett.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 992.
| 2026.05.27 18:59 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | cím nélkül (32)
|
| Válasz erre | Kedves György!
Szeretnék vitába szállni a korábbi meóval: szerintem az "Olvasztott vas a szemem/ A szívem porított kén" remek nyitás, engem kicsit József Attilára emlékeztetett. Ezek azonban nagyon erős képek, és hasonlóan ütős, intenzív folytatásra is lenne szükségük - nem fér meg mellettük az olyan lagymatag kép, mint az "Egyedül vagyok, magamnak", sem az olyan egyszerű, mint az "Egy sas farkast gyilkol". A vers legjobb pontja azonban az "egy idegen alszik/ Mellettem, aki lehetnék én is" - ez a másfél sor egészen kiemelkedő, megrázó, tényleg szíven üti az olvasót. Ha van kedve még dolgozni a versen, azt javasolnám, a közepét csiszolja még egy kicsit - szerintem érdemes még foglalkozni vele, mert a jól sikerült részeiben rengeteg potenciál van!
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 991.
| 2026.05.27 18:53 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | cím nélkül (31)
|
| Válasz erre | Kedves György!
A "tó sötétebbik oldalán" nagyon jó kép (nekem az határozta meg az egész vers hangulatát), és a "teremtés előtti csend" is gyönyörű. Ehhez képest azonban a "fakó és unalmas a tó" elég lapos lett, a "szemeim befelé néznek" és a "megdöbbentő az ébredés" pedig kissé erőltetett. Ha van kedve még dolgozni vele, azt javasolnám, ez utóbbiakat húzza ki, és írja úgy át a verset, hogy az "elfelejtem, Isten hol lakik" sor legyen az utolsó - ez tökéletes zárás lenne.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 925 950 975 1000 |
|
