Eve Alexander
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
24.
| 2012.09.22 08:54 | Széll Zsófia - szerki -- meo | Magánkiadás
|
| Válasz erre | Kedves Eve, a zuhogó időt igen szép képnek tartom. Ez a szöveg kissé olyan nekem, mint a morze. Gondolatok szünetjelekkel; egyik erősebb, egyik gyengébb. Talán érdemesebb lenne vagy elkülöníteni őket, és egy-egy versben kibontani, vagy ezt a szöveget úgy megírni, hogy összeláncolja a képeket. Jelen formában ez múlik. (a deprimáltsággal ez égvilágon semmi bajom) Üdv, Zsófi | 23.
| 2012.09.21 21:31 | Standovár Ágota - szerki -- meo | Magánkiadás
|
| Válasz erre | Szaggató torok, zuhogó idő, elázott magány, hadonászó szél, csatangoló csatornaszag, köpködő jövő, láthatatlanul teleírt églapok. Ennyi lenne az élet? Elég bizar, még magánkiadásban is. | 22.
| 2012.04.25 14:52 | EA -- re: meo | Pólusváltás
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Sándor!
Köszönöm a visszajelzést. Kérdésére a válaszom az utolsó sorral kapcsolatban:
Nos, játék akart lenni. Úgy is lehet értelmezni, hogy:
"csak sejtheted fáradtan, (hogy) ki vagyok." Legalábbis ez lenne a burkolat mögött. Továbbá szerettem volna kifejezni azt is, hogy egyébként már nem érdekel, mert már "fáradtan kivagyok" ettől az egész kapcsolattól. Hogy miért ilyen csonka a vége... azt csak az élet tudja. (A verstan lehet, hogy nem ismeri.) | 21.
| 2012.04.20 15:17 | Czékmány Sándor - szerki -- meo | Pólusváltás
|
| Válasz erre | Eve, "kisétálsz belőlem", "fellélegezve belőled indulok" rafinált szereposztás, de mert versben vagyunk, minden lehetséges, és itt még jól is áll. Az utolsó sorral békétlenkedek. Egy oximoronszerű zárás jót tenne ennek a versnek, ez a "fáradtan kivagyok" központozás nélkül elkalandoztatja az embert a semmi közeléből a majdnem semmibe. A "fáradt"vagyok, "kivagyok" köznapi használatban szinonimák, más értelmezést a "kivagyok" szóképnek úgy hirtelenében nem találok. Ha lenne kedves némi fényt, megköszönném. | | A fenti posztra érkezett válaszok: EA | 20. 19. 18.
| 2012.04.16 12:41 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Szeretők
|
| Válasz erre | szemeid végtelen utak-enyhén közhelyes, azaz szövegkörnyezet-függő
arcod áradás
mosolyod elönti földemet-ez így nem is olyan rossz
testünk közé préselt
virágok
titkos perceink...-a mondat- (vagy gondolat-) végi három pontocska lehangoló. titkos perceink nagyon közhelyes, az első két sor átfogalmazva működőképesebbnek tűnik. (nem mindegy hogy mit hasonlítunk mihez)
Összességében pedig ez a pár sor túl rövidke, és ahhoz képest nem eléggé szuggesztív, nem eléggé inspiráló, emotív, hogy hatni tudjon. Verskezdésként elmegy, de hol a többi? | | A fenti posztra érkezett válaszok: EA | 17. 16. 15.
| 2011.08.12 11:49 | EA -- re: meo | Mikrohullám
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Ferenc!
Az emlékeket felidézve jött a felmelegítés képe, és aztán az emlékek műanyagíze. Mert a jelennél nem lehet frissebb, ropogósabb, jelenízűbb semmi. Végül a megállapítás: de hiába is akarunk a jelenben élni, a napokat valami massza köti össze, egymáshoz, és nem lehet szétválasztani múltra/jelenre. Ezért jött az időcsiríz. | 14. 13.
| 2011.08.12 00:30 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Mikrohullám
|
| Válasz erre | Nem érthető, mit miért. Szóval bármi ráhúzható. műanyagíz-időcsiríz. mintha erre a rímre épülne fel a szöveg, ez volt meg előbb sejtésem szerint. Ha mikróba teszek valamit csiriz lesz belőle? A mikrózás miatt lesz valami műanyagízű, vagy már eleve az volt, mielőtt felmelegítettem volna? | | A fenti posztra érkezett válaszok: EA | 12. 11.
| 2011.08.02 23:57 | Kovácske T. János - szerki -- meo | Ritka döntés
|
| Válasz erre | az első 2 sorban elkezdett sorminta erőltetett, ez az első gondom. nem folytatja a sormintát, ez a második.
"Meghaltam talán?
Vagy meghaladtam magam?
Netán csak halogatok?" - én nem tudom, de ha dűlőre jutott vele, szóljon, vagy még jobb lesz, ha megírja. addig inkább nem nézek oda. versbe nem kérdezősködünk, főleg nem olyat, amire magunktól várunk feleletet.
meghaltam-meghaladtam, örök-örök: el lehetsütni egy-egy ilyet, de csak diszkréten, mellesleg. a vers elvisz a hátán pár ilyen automatikus szólánc játékot, de a verset ez nem viszi el a hátán. súlypontok, arányok, fontossági sorrend.
"ambuláns lapon a vers.
A doktor bekapszulázva. " - ha ez egy dráma lenne, annak cselekményvázlatként megfelelne, a hézagokat a vázban amajd a színészi játék, rendezői értelmezés kitölti. de ha olvasásra szánja, akkor nem elég ilyen vázlatot csinálni, akkor meg is kell rendeznie és elő is kell adnia a versben, az olvasó elő teljes részletességében kibontva kerüljön.
utolsó vsz.: erre nagyjából ugyanazt üzenem, mint az előző két sorra. | 10.
| 2011.07.28 11:19 | EA -- re: Halott vers
|
Válasz erre
Előzmény | Egyetértek! Legalább a világ ne lenne tele szellemekkel, legalább lenne ízük, fényük az embereknek. Épp ebből az elkeseredésből született a vers. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Mórotz Krisztina | 9.
| 2011.07.28 11:14 | EA -- re: meo | Rémkoppantók
|
Válasz erre
Előzmény | Azt szerettem volna érzékeltetni, hogy olykor hétköznapjaink sem kevésbé félelmetesek, mint a horrorfilmek világa, és vica-versa: a horrorfilmek is ezekből a túlzó képzelgésekből, fantáziákból keletkeznek. A vámpírképet nem erotikus pillanatfelvételnek szántam, inkább vadkapitalista vérszívásként értelmezve. Köszönöm a véleményt. | 8.
| 2011.07.27 20:04 | Kovácske T. János - szerki -- meo | Rémkoppantók
|
| Válasz erre | elég teher a szövegnek, hogy megidézi a horror-popkultúra képviselőit, erre jön ráadásnak, hogy a végén (vámpír?)erotikába fordul. mindez hangulatleírásnak is mintha kevés volna, inkább csak olyan, mintha engedett volna egy csábító ötletnek. utólag aztán mindig azzal védekeznek, hogy "pillanatnyilag jó ötletnek tűnt". | | A fenti posztra érkezett válaszok: EA | 7.
| 2011.07.27 15:53 | mk -- Halott vers
|
| Válasz erre |
legalább a busz ne lenne tele szellemekkel, legalább lenne ízük,fényük az utasoknak.... Hatásvadász... | | A fenti posztra érkezett válaszok: EA | 6. 5. 4.
| 2011.02.28 03:22 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Bátorság
|
| Válasz erre | Nagyon hasonlít egy kortárs zsidó (női) költő versére, szinte ugyanígy kezdődik az is. Van ebben fantázia, ám túlságosan felületesen érintkezik a szöveg az olvasóval bizonyos pontokon. Rövid és ahhoz képest nem hatásos. Több fájdalom van a kilincs elengedésében. A vége inkább komikus lett, mint találó. Médiummal sakkozni? Ez olyan, mint szakácsnak főzni?
Itt az Adrienne Rich-vers: (a tördelés nem hű az eredeti, publikált szöveghez)
Maggid
A bátorság, elengedni az ajtót, a kilincset,
a bátorság, levetni a meghitt falakat, melyeknek
minden foltja és repedése ismerős, mint anyajegy
a felkaron; foltok, amik egy ünnepet idéznek,
gyerek rosszalkodását, tomboló vihart,
mikor jégverés kopogott az ereszen, és beáztak.A bátorság, elhagyni a hegyoldalba ásott sírokat,
a gyerekek apró és az öregek törékeny
csontját, akikből a velőt az éhség kilopta;
a bátorság, magára hagyni az alig elültetett fát,
ami épp csak kezd gyümölcsöt hozni; a folyópartot, hol az ígéretek
megformálódtak; az utcát, ahol eltörtek az üres edények.A bátorság, elhagyni a helyet, amelynek nyelvét
a sajátoddal együtt tanultad meg, amelynek szokásai,
ha veszélyesek vagy megalázók is, kötnek, mint a hám,
amit megtanultál húzni, hogy megmozdítsd a terhed;
a földet, a ráömlött vértől termékenyen;
a túléléshez feltérképezett és lábjegyzetelt utakat.A bátorság, kisétálni az ismert fájdalomból
az elképzelhetetlen fájdalomba,
térkép nélkül nekivágni a vadonnak, mezítláb
követni egy kantinoskocsit a sivatagban;
egy rothadó hajó bűzlő fogságába zsúfoltan
elhajózni a térképről a sárkányszájakba:Kína, India, Szibéria, goldeneh medina,
útközben testeket hagyva el, mint elfeledett kincset.
Így mentek ki Egyiptomból. Így fizették le, hogy kijussanak
Oroszországból, egy rakomány szalma alatt; így szeleltek el
Európa véres füstölgő kriptájából túlzsúfolt,
minden kikötőben betiltott teherhajókon –fájdalomból halálba vagy szabadságba vagy egy másik
fájdalmas méltóságba, becstelenségbe vagy politikába.
Mi, zsidók született vándorok vagyunk, cipőnkkel
a párnánk alatt, és a vér emlékével, ami a miénk,
és ömlik. Csak azokat a zsidókat becsüljük, akik megváltoztak
ma éjjel, akik a sivatagot választották a szolgaság helyett,akik elindultak az idegenbe, és idegenekké lettek,
és gyermekeknek adtak életet, akik vállukon
állva lenézhették őket, mert rabszolgák voltak.
Azokat becsüljük, akik mindent elhagytak,
csak a szabadságot nem, akik futottak, lázadtak, harcoltak,
akik önmagukat megmentve lettek mások. | 3.
| 2010.11.18 15:43 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Így kérném
|
| Válasz erre | Csak szavak. Csak képek. Üres ez a vers Eve. Az utolsó két sor közhelyes. Nincs egyébként ilyen, hogy "ihlet", bár ez nem biztos, hogy ide tartozik. Nagy Laci bá' szerint "versírásra alkalmas pillanat van". Nevezhetjük ihletnek is, de ez a "verset ihlettel" egyszerűen nem igaz. | 2.
| 2010.11.16 20:49 | Bánfi Ferenc -- Így kérném
|
| Válasz erre | Nemes gesztusra vall ,meg angolos teázási szokásra
meg is kívántam .Már mint a teát tejjel kár hogy nekem a körbeálványozott emeletes ház is ezsembe jut meg a segédmunkás szerep ,ó én szegény meg a munkásbakancs . | 1.
| 2010.08.28 06:43 | Stiller Kriszta - szerki -- meo | Hús a húson
|
| Válasz erre | Nem igazán derül ki ebből a versből, hogy miről szól: férfi-nő, vagy nő-nő közti szeretkezésről. Vannak benne jó, egyedi képek, például a göndör fürtökben lecsorgó haj, a nyakhajlaton végigeső tavaszi zápor. A következetlen rímelésben nem találtam logikát, mint ahogy abban sem, hogy egy helyen keresgéli a rímet, és ennek rendeli alá a mondanivalót, míg máshol ragrímeket alkalmaz. A közepe viszonylag élvezhető:
"Nyelvével köröket fest a számra, de még zárva vagyok.
Nem látta, de kint a tábla, és csak akkor nyitok,
hogyha tudom, hogy az, aki bent jár,
csak hozzám tesz s nem elvenni fog."
A fő problémám ezzel a verssel, hogy szétesik, mintha nem tudta volna eldönteni, hogy szabadvers, vagy időmértékes legyen. Válasszon a kettő közül, és legyen következetes. | 0 |
|
