Doktor VirágDoktor Virág költőnek 4 feldolgozatlan üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
58. 57. 56.
| 2026.06.24 19:16 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Tegnap egy kicsit Ady Endre voltam
|
| Válasz erre | A cím tényleg sokat ígér, hiszen az első látásra nagyképű kijelentés éppen ilyen jellegénél fogva autentikusan tud kapcsolódni a megidézetthez, mégpedig úgy, hogy nem lehet komolyság és önirónia sajátos keveredéséről sem beszélni, az ilyen jellegű megállapításokat olyannyira pózok fölött állóvá képes tenni az emberi természet mélységeibe való férkőzés vágya. De ahogyan a versben a nemzetostorozás megjelenik, az nem sokat vált be a cím ígéretéből; visszafogott és túlságosan jogos szemrehányás van benne, a "haragudtam" külön sorba való teátrális kiírása pedig nem is kicsit tehetetlenséges sugárzó gesztus, saját magát kezdi felszámolni.
"Nem valakire, hanem erre a különös országra,/ amely mindig jobb jövőre vár,/ miközben a tegnapjai alatt roskadozik."- ezek olyan vádak, amiket akárki kiírhatna közösségi médiára úgy, hogy az emberek nagy része számára (legalábbis akik az irodalom iránt különösebben érdeklődnek) ne legyen megosztó. Nincs benne hisztérikus toporzékolás (mert Adyhoz igenis hozzátartozik a legtágabb értelemben vett hisztérikusság, lásd a 'Magyar Pimodánt'), a lírai én nem veszi magára a harag mélységeinek alapvetően vállalhatatlan, az embert magából kiforgató, megalázó, lényegében gyalázatos és kínos mélységeit (amit napjainkban a kommentszekciók bugyraiban tanulmányozhatunk) így nem is tudja megidézni az Adyra jellemző katarzist, aminek például iskolapéldája a 'Nekünk Mohács kell' végső mélylélektani megállapítása. Ezt a verset olyan tanulság zárja, ami semmi vállalhatatlant, elfogadhatatlant nem magyaráz meg az embernek, nem is érzem túlságosan pontosnak.
Ady Endre költészetében az egyik legérdekesebb elem, hogy míg a kortárs irodalom és publicisztika gyakran abból indul ki, hogy 'miről van joga beszélni' a lírai énnek attól függően, hogy milyen területeken feddhetetlen elszenvedője a világ problémáinak, mely hátrányos helyzetű közösségeknek adhat hangot attól függően, hogy közülük való-e, elsősorban reprezentálni akarván, Ady gyakran érzésvilágának azokban a részeiben mélyed el, amelyek teljességgel megoszthatatlanok és vállalhatatlanok; és mégis katarzishoz juttat el velük, mert ilyenek éppenséggel minden emberben vannak. Csak egy reprezentatív író esetenként kénytelen lesz egyoldalúan idealizálni lírai énjét, minthogy azt kiterjeszti az egész csoportra, akinek a nevében szólni akar és őket nem sértheti meg; Ady viszont minden további nélkül beszélhet a lírai énje leghisztérikusabb, legtoporzékolóbb, magát istennek képzelni akaró oldaláról, ahogyan az lidércszerűen fölötte és alatta lebeg az ostorozott közönségnek; ennek az eredménye pedig olykor olyan lelki mélyfúrás lehet, ami sokkal katartikusabban kiterjeszthető, mint egy konfliktuskerülő mivoltából adódóan felszínesebbnek maradó ábrázolás.
Természetesen a fenti gondolat azon alapul, hogy minden ember lelke legmélyén vágyik arra, hogy isten legyen és aljas, rövidlátóságból tekintélyelvű ellenségeinek százait és ezreit mennydörgő hangon kihívja maga ellen és megtépázott arcukat földbe tapossa és elkeverje a porban stb... a kritikai személetű irodalomtudomány viszont úgy látja, hogy az ilyesmi egyáltalán nem természetes velejárója az emberi állapotnak, hanem az emberi nemnek csak bizonyos elkapatott, súlyosan privilegizált képviselőiben tenyészik ki, akik csak saját rezsimjük arnyékában csinálhattak lírai szépséget abból, hogy agyonkényeztetett feljogosítottságérzésüket megkönnyebbítően beismertetik a közönséggel. Akárhogy is legyen, a mi kompországunk viszonylatai között nem is száz, nem is kétszáz év alatt a gyűlölet és a közéleti iszapbirkózás olyan mélységesen beivódott a köztudatba, olyan természetes szókincse lett a nemzeti identitásról szóló beszédnek, hogy nehezen lehet megkerülni a kicsapongásainak magunkra vállalását különösen egy Adyt megidéző szövegben. | 55. 54.
| 2026.06.22 22:11 | Siska Péter - szerki -- meo | Tegnap egy kicsit Ady Endre voltam
|
| Válasz erre | A cím nagy ígéretet tesz. Érdekes vállalkozás, a téma legitim poétikai ötlet, de szerintem összességében esszészerű reflexió marad, illetve a szöveg gyakran ki is jelenti azt, amit képekben, érzékletesebben is elmondhatna. "A félelem pedig már nem csizmában érkezett, / hanem értesítésként rezzent meg a zsebben." sorok hatásosak, de a zárás elerőtlenedik, sablonos. Az ötlet erősebb, mint a megvalósítás, a cím által felállított magas mércéhez képest kevés benne az eredeti képalkotás. | 53.
| 2026.05.30 19:52 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Határpillanat
|
| Válasz erre | Kedves Virág!
Az első és az utolsó két versszak elég erős (a koponyás kép köré épülhetne egy egész mű), a közbülső három versszak feleslegesnek hat. Értem, hogy minden ide kapcsolódó gondolatot fontosnak érez az ihlet sodrásában, és fontosak is, de néha jobb a vers érdekeit nézve húzni belőle.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 52.
| 2026.05.27 14:25 | Türjei Zoltán - szerki -- meo | Határpillanat
|
| Válasz erre | Kedves Virág!
Csak egy javaslat arra, hogy kevéssel több lehet:
időnként nincs mércém
máskor megfeszítem magam
a kettő között
nem találok nyugalmat
gyakorlatiasan vagyok suta
ma is majdnem
kiléptem magamból
visszahúzott a kezem
pedig már biztos voltam:
nem maradok bent
tegnap áthatoltam
a koponyámon
egy pillanaton múlt, hogy ne törjem szét
most minden ütés
visszhangzik a fejemben
Üdvözlettel: TZ | | A fenti posztra érkezett válaszok: virag.dr78@gmail.com | 51. 50.
| 2026.04.10 15:19 | Siska Péter - szerki -- meo | Határpillanat
|
| Válasz erre | A beszédmód közvetlen, személyes, de az olyan kijelentések, mint pl. "nem találok nyugalmat" vagy "visszhangzik a fejemben", "pergő perceim" nyelvi sablonok, panelek, ezek többet vesznek el a szövegtől, mint amennyit adnak neki. Az identitás szétesésének élmenye erős alapanyag, de az alapvetően köznyelvi regiszter, a sűrítés helyetti pszichologizálás miatt számomra ez a verzió önreflexív beszámoló marad. | 49.
| 2026.01.13 09:10 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Egyszerű lenne
|
| Válasz erre | Kedves Virág, nagyon tág ez a versvilág, fogalmai túl nagyot merítenek, olvasóként kevés a kapaszkodó - szükség lenne a konkrétumra, a nagy szavakkal operáló megállapítások (pl. mintha a megítélés mérőeszköz volna, biztosnak hitt egész, a várakozás megelőzi az eseményt, a hitet, ami egykor bennünk lakozott stb) helyett az érdekelne, ahogy a versbeszélő megélte ezt a helyzetet, pontosabban, ami kiváltotta a fenti sorokat - ásson nyugodtan a görcsök, megítélések, arcrándulások mélyére, és mondja ki, ahogy van. Engem ez érdekelne, a szerzőnek abszolút megvannak hozzá a nyelvi eszközei. | 48.
| 2026.01.12 22:56 | Fűri Mária - szerki -- meo | Egyszerű lenne
|
| Válasz erre | Kedves Virág!
Érdekes a mondanivaló, legalábbis amit én érteni vélek. Sokan vagyunk, akik folyton folyvást mások megítélésétől félünk, emiatt állandó görcsben, aggódva létezünk, gyanakszunk, ha nem is mondatik ki ellenünk semmi, figyeljük a 'jeleket', 'nincs levegőnk'. Elfelejtettük a bizalmat, ami feltétele lehetne egy felszabadultabb életnek. A zárlat kicsit elrontja, az utolsó versszak kicsit unalmasan patetikus; kár érte, mert egyébként lendületes és izgalmas szöveg, pontos megfigyeléseken alapul. | 47. 46.
| 2026.01.10 21:58 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Egyszerű lenne
|
| Válasz erre | Széles elérésű, kortárs problémafelvetés, kicsit pszichologizálva, de sehol sem túlságosan. A szöveg végig erősen elvont marad, márpedig ilyenkor fennáll a veszélye annak, amire Schiller is figyelmeztet a naiv és szentimentális költőkről írt esszéjében; egy állítás mélysége fordítottan arányos az általánosíthatóságával. Az a kérdés itt, hogy a szövegben mennyire sikerült a megállapításokat- ha nincsenek színező, testesítő konkrétumhoz kötve, nyelvi innovációval távol tartani az önismereti szólamok átlagos színvonalától.
Úgy érzem, a felütés, az "ahogy ráfeszülünk", a "mintha számítana/ ki mit lát belőlünk" és a "mintha a megítélés/ mérőeszköz volna" nemigen tudnak elemelkedni erről a szintről. A sorokban talán pont ezért sok mindenki magára ismerhet, de olyan szemszögből, ahogyan már eleve rengeteg kulturális tartalom engedi magára ismerni. Persze a szövegnek lehet az elsődleges célja a hozzáférhetőség, érthetőség, az életet segítő bölcsességek terjesztése, azonban egyénibb, újítóbb eszközök nélkül ezekbe az olvasó pontosan annyit láthat bele, amennyit szeretne, nem lesz kibillentve az élethazugságai komfortzónájából egyrészt, nem lesz megerősítve a szubjektív, megoszthatatlan élményvilága érvényességéről másrészt. Ezt az utóbbit úgy értem, hogy a költő a vakmerő egyediséggel akkor is adhat némi biztonságérzetet azoknak, akik nehezen fejezik ki magukat, ha a klasszikus értelemben vett "megértés" nem is valósul meg. Lehet, hogy lesz helyette más, a lezárt csatornák felszabadításának közös szenvedélye, ami legalább annyira tartalom, mint a 'megítélés nem mérőeszköz' tanítás például.
A "Mi pedig olvasunk..." versszak szerintem jól működik, szép retorikai szerkezetet vezet fel, ebben van annyi anyagiság is, hogy megerősítse a mondanivalót. "A tévedés ritkán szerepel a változatok között"- ez már benne van a "biztosnak /hitt/" kifejezésben. Ezen a versszakon sokat lehetne még faragni. A "test lassan megszokja/ a félhomályt" nagyon ígéretes kép, de az önmagunk mint fény kép egy kicsit közhelyes. Az utolsó versszak is szép, csak talán a "hit" szóra túl nagy hangsúly jut, pedig egy nagyon laza, nagyon szabadosan értelmezhető szó, jó lenne valami sajátabbat találni helyette. | 45. 44. 43.
| 2025.11.18 20:50 | kyramoon -- re: meo | Az éj szövete
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Niki,
Igen, egyetértek. :) Inkább játék volt ez a képekkel, fénnyel-sötétséggel, mintsem újszerű vagy különösebben mély tartalmú próbálkozás. Az éjjel témájához egyébként is gyakran visszatérek, de valóban nincs benne plusz. Ettől függetlenül, szeretek ebben a világban mozogni. Köszönöm szépen a véleményt. Elképzelhető, hogy jobban ki fogom majd bontani a témát a közeljövőben. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Kopriva Nikolett - szerki | 42.
| 2025.11.18 20:43 | kyramoon -- re: meo | Sóhajrétegek
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Gyula,
Köszönöm szépen a megmentési kísérletet. Valós érzésekből táplálkozik, amelyek már egy ideje feszítenek, de nem törekedtem túldimenzionálni. Van olyan versem, amelyen talán jobban érződik, hogy inkább kísérletezés, játék a képekkel, szavakkal. Ez a vers viszont nem így született, és talán ezért hitelesebbnek is hat. | 41.
| 2025.11.18 19:48 | B. Dezső - szerki -- meo | Sóhajrétegek
|
| Válasz erre | Van benne valami megszépítő, rejtett, aranyos őszinteség, ahol a sóhajrétegek között még túl sok az indokolatlan belső monológ, de ez idővel korrigálható. | | A fenti posztra érkezett válaszok: kyramoon | 40.
| 2025.11.18 17:37 | Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | Sóhajrétegek
|
| Válasz erre | Kedves Virág!
Az első versszakot remeknek találom. Nehéz ilyen kezdéshez illő folytatást adni. Nem szabad elsietni az írást. Lehet, hogy csak két hét elteltével szabad egy új versszakot álmodni egy ilyen nyitáshoz. A második és a harmadik versszak első két sora jó, de nem mérhető a felütéshez. A negyedik versszakot én közepesen sikerültek találom, beillik pihenésnek, az ötödik versszak első két sora ismét emelkedés, újra visszatér a poézis aztán elhal. Sajnálom, mert csodálatosan nyitotta a szöveget.
Üdv.
Márk | 39.
| 2025.11.18 10:00 | Karaffa Gyula - szerki -- meo | Sóhajrétegek
|
| Válasz erre | Valamiképpen meg szeretném menteni ezt a verset, ezért kénytelen vagyok megindokolni, miért szavaztam maraddal:
Nem látom, hogy bonyolult képekkel akarna operálni a szerző, de ennek ellenére mégis több réteg és több szál bomlik ki az olvasásakor. Az elembertelenedett jelen helyzetet nagyon érzékletesen írja le. A megváltozhatatlannak hitt közéleti anomáliák miatt eljut ahhoz a záráshoz, mint ami egy JA vers címe: LEVEGŐT!!!
Én marasztalom épp ezekért az erényekért. | | A fenti posztra érkezett válaszok: kyramoon | 38.
| 2025.11.17 20:35 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Az éj szövete
|
| Válasz erre | Kedves Virág, korrekt vers, tiszta és sallangmentes versbeszéddel. Viszont Péterhez hasonlóan azt érzem, túl kényelmes világban mozog.
Éjszaka, hajnal, csend, árnyak stb - jó lenne ezeket más irányból megragadni. Az éjszaka-hajnal páros ugyan erős hangulatteremtő elemek, valójában rendkívül unalmasak tudnak lenni, ha nincs bennük valami plusz. Azt a bizonyos "szövetet" ezért lenne érdemes kibontani, vagy például azt a sort, hogy "amikor már nincs hova bújni". Mindenképp dolgoznék vele, érdemes. | | A fenti posztra érkezett válaszok: kyramoon | 37.
| 2025.11.17 11:54 | Simon Adri - szerki -- meo | Az éj szövete
|
| Válasz erre | Most megakadtam azon, hogy a sötét és a hajnal előtt közt mi van, hol képződik meg ez a furcsa csend?
Jó vers, de lehetne még élőbb, lélegzőbb.
Hullanak helyett talán szebb lenne itt a 'hullnak', az utána következő szertefoszlanak miatt is. | 36.
| 2025.11.16 23:10 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Mindig van holnapután ( minipróza
|
| Válasz erre | Az a baj a dolgok logikájáról írt irodalmi szövegekkel, hogy aminek a logikájáról írni tudunk, az a művészet számára már halott anyag.
A művészet számára az az izgalmas, ami a tudatosságunk határán áll, amire még nincsenek szavaink, amire nincsen fogalmunk, nem tudjuk meghatározni, hogy micsoda, de mégis érezzük, hogy hatalmas hatást fejt ki az életünkre. "Nyelvem határai a világom határai"- írta Wittgenstein; amennyiben pedig az irodalom képes tágítani a nyelv határait a kifejezések váratlan, formabontó, nem rendeltetésszerű használatával, meghódíthat az értelmünk számára addig homályos jelenségeket.
Egy jó metafora, egy jellemző szimbólum ereje általában abban rejlik, hogy egymástól távol álló dolgokat köt össze, amikről viszont nyomban felismerjük, hogy mélyen együvé tartoznak, mégpedig általános jelleggel. A művész üstökön ragadta a lappangó törvényszerűséget, nevet adott neki, az embereket pedig felhatalmazta arra, hogy ezentúl kihasználhassák ezt a törvényszerűséget, illetve felismerjék, ha ellenük akarják kihasználni. Lásd mennyit szoktak Orwellre hivatkozni, amikor a zsarnokság kiépülésének finom nyomait szimatolják!
De mi értelme a nyelvet kreatívan, nem rendeltetésszerűen használva írni arról, amiről már vannak bejáratott fogalmaink? Ebben az esetben bizony felesleges ködösítés az irodalmiasság. Ha az embereket felvilágosítani, edukálni akarjuk, akkor legcélszerűbb forma a végletekig lecsupaszított, receptszerű közlés vagy az infografika. Csak arról érdemes irodalmi szöveget készíteni, amihez képtelenek vagyunk ilyesmit készíteni, illetve ha megpróbálunk, magától is irodalmi szöveggé válik valamelyest, sőt, szükségszerűen azzá kell hogy váljon.
A halogatás pszichés mechanizmusairól már igen sok mindent leírtak, annál többet is, mint ami ebben a prózában van, érdemes utánanézni egyébként. Ezek után egy ilyen mű legfeljebb illusztrációként működhet, ismeretterjesztő, magyarázó segédletként, de úttörő semmiképpen sem lehet. | 35.
| 2025.11.16 19:09 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Mindig van holnapután ( minipróza
|
| Válasz erre | Kedves Doktor Virág!
Remekül megfogalmazott írás, de a végére nem mond semmit. Már a cím félrevezető: a szöveg inkább a soha be nem teljesülő ígéretekről szól, mintsem a halogatásról. Vagy legfeljebb az Ügyosztály (vagy az általuk képviseltek) halogatásáról - de semmiképpen sem a halogatásról általában, ahogy a cím sugallná. A vége pedig kimondottan lapos: csak azt írja le, ami közismert, és nincs benne semmilyen csavar, csattanó, humor vagy új meglátás. A mélyebb tartalom hiányát pedig a jó megfogalmazás sem tudja kompenzálni.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 34.
| 2025.11.16 17:53 | Miklóssi Szabó István - szerki -- meo | Mindig van holnapután ( minipróza
|
| Válasz erre | Kedves Doktor Virág,
többször is elolvastam, többször is alaposan átgondoltam, összevetettem még a relativitáselmélettel is, aztán rájöttem, egyetlen baja van, hogy a végén mindent konkretizál, s ez által mintegy önmagát égeti ki. De nem szavazok, érdeklődve várom a kollégák hozzászólását is, s akkor voksolok.
Továbbá annyit még hadd jegyezzek meg: nem árt az írásnak a titokzatosság.
Maradok tűnődő kíváncsisággal,
MSzI | 0 25 50 |
|
