Badacsonyi Ágnes
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
33.
| 2026.10.05 13:56 | Badacsonyi Ágnes -- re: meo | Kánikula(2)
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Zoltán!
Nagyon érdekel a véleménye!
Csodálatos, hogy a MI korában emberek versekről, versekben lévő szavakról (emberi asszociációkról) beszélgetnek.
Nem fogom tudni meggyőzni, miért kell a "vakvágány". Egy vasúttechnológiai kifejezés... Nem tudok jó "védőbeszédet" írni a szó mellett. E nélkül a szöveg könnyedebben szállna, de kevesebbet jelentene. A zeneiség is másodlagos. (Nekem, itt.) De mást mondok: a vége emelkedettségét se árt, ha rendesen visszahúzza valami. (Ezt talán butaságnak érzi, most jutott eszembe, hogy "rákényszerített" az elemzésre.)
Biztosan van több más szó, ami illeszkedőbb lenne a szövegbe. Ez benne az izgalmas. Akkor más árnyalatot, sőt talán más értelmezést kapna.
Természetesen gondolkodom rajta.
Szívből köszönöm.
Ágnes | 32. 31.
| 2026.09.30 22:21 | Türjei Zoltán - szerki -- meo | Kánikula(2)
|
| Válasz erre | Kedves Ágnes!
Meggyőzőbb ez a változat, de még mindig visszart valami.
A „szőrök, hasforradás, gatyamadzag” szándékosan nem költői felsorolás. Leveszi a testről az idealizálást, sőt kissé önironikusan tárgyiasítja.
Amik a vers elején még szégyellnivaló, érdektelen testi részleteknek tűnnek, azok a végén már kapcsolati jelentést kapnak: nem akadályok, hanem a másik ember mozdulatához tartozó részek.
Ez mind előnye a versnek, viszont időközben rájöttem, mi zavart az előző vátozatban is: a "vakvágány". A jelentését érteni vélem, azonban: nem egyszerűen azt mondja, hogy „nem számítanak a hibáim”, hanem számomra behoz egy rossz irányba vezető pályát. Azonban később vissza is tér, ahol pedig mintha a személyiség egyedi pályája lenne.
Elviszi az értelmezést, vagy éppen nagyon magához ragadja a fókuszt. A hangalakja, esztétikája pedig egyszrűen kilóg a versből. Szóval azt hiszem ez az egy kifejezés akasztja meg nálam a verset, miközben kétszer is szerepel, tehát nyilván hangsúlyos mondanivaló lenne. Kicsit tartalmilag is zavaró és zeneiségében sem illeszkedik a vershez. Érdekelne egyébként, hogy "mire gondolt a koltő", hátha találnánk jobb megoldást.
Üdvözlettel: TZ | | A fenti posztra érkezett válaszok: Badacsonyi Ágnes | 30.
| 2026.09.30 14:14 | Fűri Mária - szerki -- meo | Sérelem
|
| Válasz erre | Kedves Ágnes!
Újraolvasva lényegesen jobban tetszik. Frappánsan megfogalmaz egy nagy dilemmát: mit tartsunk magunkban, és mit mondjunk ki? A sérelem eltűrve, visszaadva is kártékony, a szerző azért inkább az utóbbira voksol, ad némi esélyt a megoldásnak, bár ez az esély erősen szerencse függő. Kivételesen megváltoztatom a minősítésem, és marasztalom. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Badacsonyi Ágnes | 29.
| 2026.09.28 17:53 | Badacsonyi Ágnes -- re: meo | Sorminták
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mátyás!
Ahogy gondolkodom a meóján, azt hiszem, igaza van abban is, hogy az utolsó előtti versszakot ügyesebben megoldhattam volna. Nagyon bezártam az "állásfoglalással", definícióval.
Magyarázata nagyon érdekes. Tanultam belőle. Köszönöm!
Ágnes | 28. 27.
| 2026.09.28 15:24 | Badacsonyi Ágnes -- re: meo | Sorminták
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Zoltán!
Köszönöm szépen a meót!
A "szerelmi" szál inkább apropó volt, hogy a beavatkozó szőnyeglényekről írjak.
Van egy novellám egy antológiában (A hegyen nem történik semmi), ahol egy kisfiú van meggyőződve róla, hogy az életére hatnak a mágikus figurák a szőnyegről... Kedvelem ezt a fantáziát, bár sajnos nincs ilyen mintás szőnyegem.
Igaza van abban, hogy kicsit idegenül hat a "lézerkardok" ebben a környezetben. Azt a pillanatot akartam vele rögzíteni, amikor a "lények" sugalmazása és az emberi akarat találkozik. Ha egyszer belehelyezkedem ismét ebbe a játékos versbe, lehet, hogy eszembe jut majd egy jobb megoldás.
Ágnes | | A fenti posztra érkezett válaszok: Badacsonyi Ágnes | 26.
| 2026.09.26 14:46 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Sorminták
|
| Válasz erre | Én Zoltánnal szemben érzek "verscsinálási szándékot", abban, ahogyan az együttlét minden mozzanata találkozik a sorminta- teremtmények valamilyen megnyilvánulásával- persze ez nem feltétlenül probléma, a látványos törvényszerűségeknek megvan a maga esztétikája, bár azt általában nem ilyen intim témákkal kapcsolatban várjuk.
Egyébként viszont nagyon nagy közvetlenséggel hatol lélektani mélységekbe az utolsó két sor; a számszerűség fel való fordulás a felfokozott várakozáshoz nagyon is illik, akárcsak a gyermekkorhoz való átmeneti visszatérés az átértékeléshez. Ezt és a második versszakot érzem inkább sikerültnek, azt az "elképzeltem nemzetségüket" miatt, ami meglepően jól behúz, ízes és személyes azzal szemben, amit ilyen helyen általában várunk, hogy pl. 'történeteket találtam ki velük'.
A "Nincs időm csodálkozni,/ hogy szőnyegen élő, torz,/ kétdimenziós állatkáim/ épp drukkolnak nekünk." nem annyira tetszik, itt a vers túlságosan is tudatosíttatja saját technikáját, lemond arról, hogy a lírai logikát és a valóságot folytonosnak tüntesse fel, állást foglal a metaforák metaforaságával szemben. Ez is persze nagyon jól tud működni, de a megfelelő helyen, itt szerintem zavaró. A lézerkardokkal kapcsolatban is azt érzem, hogy eltartanak a vers fő irányától, főleg, mert nehéz elképzelni a fénykard szerű világítás-villanást egy szőnyegen- nem inkább valamilyen árnyékoló lemezei között beszűrődő fénypászmák lennének hozzájuk hasonlíthatók? Nyilván mindez kell a "maghasadás" felvezetésére, de az az érzésem, hogy ennél jobb metaforát is sikerülhet találni. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Badacsonyi Ágnes, Badacsonyi Ágnes | 25.
| 2026.09.26 13:36 | Badacsonyi Ágnes -- re: meo | Sorminták
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Zoltán!
Most látom, hogy a vers alatt nem látszik, hogy megköszöntem a meót. (Külön írtam, nem reagálásképpen.) Pedig annyira örültem neki, amit írt. És köszönöm a kedves fogadtatást!
Ágnes | 24.
| 2026.09.26 10:53 | Badacsonyi Ágnes -- re: meo | Kánikula
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mária!
Nagyon köszönöm!
Fú, hát ez a "vakvágány" szó... én is látom, hogy elnehezíti a verset. Viszont nekem ez a vers nem egy könnyed vers.
A "vakvágány" lehet az összehasonlítgatás a strandos szituációban, de fontosabb értelme számomra az elfogadásnak a kiterjesztése a testi hibákon kívül minden másra is.
Nem mindig jövök ilyen közel a saját versemhez. Itt megtettem.
Ágnes | 23. 22. 21.
| 2026.09.25 17:27 | Fűri Mária - szerki -- meo | Sorminták
|
| Válasz erre | Kedves Ágnes!
Értelmesen megírt vers, de valahogy nem hoz lázba. Nem tudom sem a konfliktust, sem a feloldást átélni.
Ezek a sorok viszont izgalmasak:
"Összecsillan vele
a lótestű, kőtáblafejű
sormintalények bundáján
a mennyezeti világítás.
Mint amikor lézerkardok
metszik surrogva egymást." | | A fenti posztra érkezett válaszok: Badacsonyi Ágnes | 20.
| 2026.09.21 20:29 | Badacsonyi Ágnes -- re: meo | Kánikula
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mátyás!
Nagyon köszönöm a meót! Elemzését szerintem többször el fogom olvasni. Megtisztelő, hogy ilyen részletesen írt véleményt a versemhez.
Az a helyzet, hogy megfogadtam Tímea és Péter tanácsait, amelyekkel teljesen azonosulni tudtam, így a szöveg némi karcsúsításon esik át, gyökeresen nem fog megváltozni.
Ágnes | 19.
| 2026.09.21 20:18 | Badacsonyi Ágnes -- re: meo | Kánikula
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Zoltán!
Nagyon köszönöm a meót! Kíváncsian olvastam a hozzászólását, teljesen elfogadom a véleményét. Azt gondolom, mindnyájan eltérő "érzelmi csomaggal" olvassuk a verseket, és az esztétikai szempontokon túl ezek is befolyásolják, hogy mi hat ránk, mi nem.
Ágnes
| 18.
| 2026.09.21 19:10 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Kánikula
|
| Válasz erre | A vers nyitásával a szépítetlen valóság a különböző sebekkel, tökéletlenségekkel az igazi közelségként fogalmazódik meg számomra, bár rögtön kifejezésre jut, hogy ezek "nem számítanak". A vers íve úgy bontakozik ki, hogy először a tökéletlenségek seregszemléje után beékelődik a klasszikus szépség erősen esztétizáló nyelviségű szigete- a "nyárutó bús fűszereivel kezdetű", amit Zoltán kifogásolt- és erre következik rá egy olyan rész, ami végül is a tökéletlenségeket a közelség által elfogadtatja és rehabilitálja. "...mozdulatodhoz teremtetett"- a forradás, ránc, vakvágány és anyajegy (ezek egyébként megbízhatóan és hatékonyan jelentik az ellenpontját a "nyárutó bús fűszereivel" és stb. szépségittas önteltségének) mind tökéletes, mert ezek tartoznak ahhoz a valósághoz, ahol a lírai én együtt van a megszólítottal.
Nekem azonban már az első három sor pusztán kompozíciós szikársága révén megadta ezt az élményt, hiszen olyan módon, ahogyan az "Emberi szőr, hasforradás, gatyamadzag." vannak elhelyezve, általában a naiv idillek díszletei (pálmafa, koktél, stb.) vannak felsorolva, de az egész csere nem annyira provokatív (én nem vélem feltétlenül biohorrorként befogadni), hogy a tökéletlenségek kigúnyolják az idilli felütést, helyette az idilli felütés rehabilitálja a tökéletlenségeket. Ezért úgy érzem, hogy az egész lehetne tömörebb, akár sejtelmesebb- hiszen a forradás és különösen a ránc, a ránc nagyon jól követhető, megfejthető motívum, az olvasót nem fogja magára hagyni. Emellett a "vakvágányt" én elhagynám, követhető ugyan, de azért mégiscsak megakaszt, és a "ránc" árnyékában redundáns kicsit. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Badacsonyi Ágnes | 17.
| 2026.09.21 18:55 | Türjei Zoltán - szerki -- meo | Kánikula
|
| Válasz erre | Kedves Ágnes!
Érdekes, mert van egy sajátos atmoszférája, meg tudja teremteni azt a regisztert, amiben működni tud. Valami miatt azonban mégsem áll össze egésszé. Nekem a napsimogatottan és a fényhurkok kergetőzése is működik, élővé, láthatótáva teszi a képet.
Ez a négy sor:
"Felállsz a nyugágyról,
a nyárutó bús fűszereivel
együtt szálló illatnyomom
a fürdőzőknél vizslaként felfogod." kicsit nehézkes.
Nem tudok belefeledkezni, mert arra kell figyelnem, hogy mit is jelent. Persze aztán megértem, hiba nincs benne, másodjára már simán megy.
Még ez sem biztos, hogy baj.
- De akkor mi? kérdezem magamtól, mert valamiért mégsem győz meg.
Lehet, hogy csak annyi, hogy keveset mond, nem találom benne azt az üzenetet, amiért meg kellett írni.
Üdvözlettel: TZ | | A fenti posztra érkezett válaszok: Badacsonyi Ágnes | 16. 15.
| 2026.09.19 13:38 | Siska Péter - szerki -- meo | Kánikula
|
| Válasz erre | Jól szerkesztett test-szöveg, valódi íve, kompozíciós fordulata és motívumrendszere van, a cím sem holmi hangulatcím, a hőség, a fény stb. ténylegesen végig jelen vannak a versben. Néhány ponton azonban átgondolnám, kicsit feszesebbre húznám, a Timi által említett jelző szerintem is fölösleges, "napsimogatottan", a "fényhurkok" pedig kevésbé karakteresek, túl könnyen adódnak. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Badacsonyi Ágnes | 14.
| 2026.09.19 07:14 | Badacsonyi Ágnes -- re: meo | Sérelem
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mária!
Köszönöm szépen, hogy elolvasta a versemet!
A "kiokádod-füstgomolyag" nekem pont tetszik. Amikor hirtelen kimondunk valamit, ami feszít belül, számomra ilyen.
De megértem azt is, ha túl erősnek vagy képzavarnak érzékeli.
Örülök, hogy hatott Önre a zárás.
Ágnes | 13.
| 2026.09.18 19:59 | Badacsonyi Ágnes -- re: meo | Kánikula
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Tímea!
Nagyon köszönöm, hogy foglalkozott a versemmel!
Izgalmasnak találom, hogy izgalmasnak találja. :)
Igen, itt a "biohorror elemek" nem öncélúak egyáltalán.
A szőrkérdés érdekes, de elhagyom előle az "emberi" jelzőt.
A "hurkok" nálam olyan kis karika alakú valamik, amíg rá nem szorulnak egy tárgyra. De pl. fényfoltok is kergetőzhetnek, mert a fény és a mozgás együttese a lényeg.
A "napsimogatottan" szó számomra kedves, de nem érinti a lényeget, cserélhető.
Ágnes | 12.
| 2026.09.18 14:30 | Fűri Mária - szerki -- re: meo | Sérelem
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Ágnes!
Én is inkább játéknak, lazításnak érzem. Kicsit azért annyival többnek, hogy a zárlat képes hatni. Ez viszont azt mutatja, hogy valamit előkészít a vers, másképp ez nem működne ilyen jól. Érdemes lenne kicsit végiggondolni (pl. a kiokádod - füstgomolyag kicsit furcsa), mert benne van a 'vers' lehetősége. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Badacsonyi Ágnes | 11.
| 2026.09.18 07:15 | Badacsonyi Ágnes -- re: meo | Sérelem
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mátyás!
Köszönöm szépen az észrevételeit! Teljesen érthető, amit leírt.
Versem csak kellemes akar lenni, semmi több.
Számomra inkább játék és lazítás, ezért nem húztam feszesebbre. A "lenyelni vagy kimondani" dilemmájában szerintem érezhetően az utóbbi felé hajlik. Ne "feketedjen" a szó, azaz ne tegyen kárt az egészségben az elhallgatás.
A zárás az én szemszögemből: Vannak szerencsés külső körülmények, amikor a sérelmek negatív következmények nélkül, könnyebben kimondhatóak.
Ágnes | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 10.
| 2026.09.17 18:12 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Sérelem
|
| Válasz erre | A kompozíció intellektuális hangoltságú, élesen allegórikus, ám ennek egyoldalúságát oldani képes az a ráolvasás szerű, mondókás hangulat, ami a "Méreg szabadságon,/ méreg szabadlábon." struktúrájában van és az itteni szaggatott, nyugtalan rímelés. Feltételezem, hasonló célt szolgál a "mocsárlakó" hangulatfestő, de a logikai ritmust megakasztó mozzanata, bár ez nem biztos, hogy annyira találó.
Tisztázatlannak érzem, hogy a "Ha viszont kiokádod,/ kiperdülő füstgomolyag,/ veszélyes anyag./ Méreg szabadságon,/ méreg szabadlábon." átvezetés nélkül oldódik fel az utolsó két sorban- akkor most rögtön semlegesítődik a méreg, vagy csak "szép időben", erős napsütésben (illetve ezek vonatkozó allegórikus olvasatai közepette)? Kicsit zavaró a "méreg szabadságon" is. Összességében viszont úgy gondolom, hogy nehéz egy ilyen gondolatra önálló verset felépíteni- nagyon jól működik az is, ha csak egy-két sorban van tömörítve- hiszen a "ha hallgatsz, feketedik a szó" már bőven érthető, nem kell túlmagyarázni, ha beleérzünk az asszociációiba, ott van benne minden képzet, amit a folytatás leír. Utána a vers többi része kicsit derivatívnak, automatikusnak is érződik. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Badacsonyi Ágnes | 9.
| 2026.09.17 17:27 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Kánikula
|
| Válasz erre | Kedves Ágnes!
Mennyivel izgalmasabb ez, mint egy szokásos limonádés-napernyős nyári csendélet! A divatos biohorror elemeket egészen sajátságos, leheletfinom módon hozza be.
A "szőr" előtt szerintem felesleges, hogy "emberi". A "napsimogatottan"-t kicsit másképp, természetesebben megfogalmazni? A hurkok biztosan kergetőzni szoktak, nem inkább közrefogni valamit?
Szép és erős a lezárás.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: Badacsonyi Ágnes | 0 25 |
|
