Csapó AngélaCsapó Angéla költőnek 3 feldolgozatlan és 1 privát üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
509.
| 2026.02.23 23:38 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Dal
|
| Válasz erre | A szerző versvilágának ismeretében biztos lehetek abban, hogy a rímkényszer vajmi kevés szerepet játszott a szöveg sutaságainak megszületésében. Kortárs művész egyébként nem is igen tudja megközelíteni a klasszikus formákat szándékos elkenés, tervezett darabosság nélkül, legalábbis akkor, ha nem vidoran és pajkoskodva akarja őket működésbe hozni, mint Varró Dániel vagy Lackfi. Itt is tudatos, expresszionista döcögést érzek, különösen a harmadik versszakban és a "halálnál rosszabb a betegség/ aminek a halál a vége" első látásra tehetetlen, jobban megnézve rendkívül súlyos nyelvi szerkezetében, vagy még inkább a "jövő, a múlt elérhetetlen" képében.
"töredék vagyok, mikor elér,/ mikor odaérek bennem,"- ez a torlódó szerkezet meglátásom szerint jól átgondolt 'nyelvrontás', a mondat tárgyának kiiktatása, utalásokkal, megközelítésekkel való felcserélése érzékletes mozzanat, aminek a drámáját nem csapja le a "nem voltam csak egy villanás..." nagyon kopottas retorikába öltöztetett szentenciája. A verset nyitó és záró képek viszont, mintegy csomagolást és keretet jelentve, sokkal befogadhatóbbak, klasszikusabban hatnak.
A második versszakkal viszont nem tudok mit kezdeni, az esetlenségei nem fokozzák úgy a kifejező erőt, mint harmadik versszak előbb idézett részei. | 508.
| 2026.02.23 20:19 | Fűri Mária - szerki -- meo | Dal
|
| Válasz erre | Kedves Angéla!
Valóban, inkább dalszöveg. Én szépnek találom, hogy a fájdalmat, szomorúságot ilyen bizalommal, egyszerűen -- de nem laposan -- tárod elénk. Azt mondanám a szövegre, hogy 'emelkedő dallam'. | 507.
| 2026.02.23 09:34 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Dal
|
| Válasz erre | Kedves Angéla, érzékeny és gyakori téma, kihívás dolgozni vele. Hacsak nem kizárólag terápiás céllal íródott, érdemes elgondolni, hogyan ragadhatná meg eredetibb eszközökkel a törékeny állapotot lét és nemlét között. Ebben az esetben a direkt, inkább panaszba hajló sorokat javaslom, kerülje: "a halálnál rosszabb a betegség / aminek a halál a vége // elmenni innen oly nehéz / itt hagyni a földet", helyettük találjon olyan motívumot/motívumokat, melyekre fel tudná fűzni a sorokat, érzékeltetné a fentieket.
A lidércfényben és az elrepedt tojáshéjban lenne potenciál. Érdemes megpróbálni ezek köré építeni a vers világát, eljátszani a bennük rejlő lehetőségekkel. Ha ebből szólna ki egy-egy nyersebb, direktebb megállapítás, (pl: nem voltam csak egy villanás, / milliárd villanás közben), az akár üdítő is lehet.
Érdemes lenne megfigyelni, mások hogyan dolgozták fel a témát - például Sziveri János a Bábel című versében. Szeretettel ajánlom akár Szilágyi Domokos Napforduló című versét is - mély és borzongató utazás, emellett technikailag is érdekes lehet. | 506.
| 2026.02.22 22:21 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Dal
|
| Válasz erre | Kedves Angéla!
A súlyos betegség tapasztalata szokásos, már-már kihagyhatatlan irodalmi téma. Majdnem minden nagy írónak megvan a maga betegségkönyve. Mi lenne, ha rímkényszer nélkül írna erről, naplót, vagy prózát?
Az utolsó két sora erős, a többi sajnos kevésbé.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 505.
| 2025.09.07 21:35 | csa -- re
|
| Válasz erre | Ezért is jó ez a hely: ennyi olvasatot kapni egy vershez tényleg kivételes. V. Szabó Mátyásé volt a legközelebb ahhoz, amit csinálni akartam, azzal a különbséggel, hogy nem a fájdalomról lett volna szó, de az "ezért is érthetetlen..." által mozgósított kulturális kód, ahogy Siska Péter említette, úgy tűnik, elkerülhetetlenül behozza.
Tovább nem szeretném magyarázni, ha versben nem tudom érthetővé tenni, prózában még kevésbé fog menni. A második szakaszon és az utolsón dolgoznom kell még, azt hiszem. Köszönöm a visszajelzéseket. | 504.
| 2025.09.07 19:12 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Életkép
|
| Válasz erre | Kedves Angéla, akár egy novella kezdősorai is lehetnének.
Az eleje azonnal felkeltette az érdeklődésem, viszont érdemben nem jutottunk sehova a versben, pontosan nem volt világos, hova fut ki ez az egész. Inkább egyfajta merengésnek látom. A tárgyilagos megfogalmazásmód, amellyel dolgozik, érzésem szerint működne, viszont ha nem történik érdembeli cselekmény, emelkedés-lejtés, könnyen el tud laposodni a szöveg. | 503.
| 2025.09.07 18:07 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Életkép
|
| Válasz erre | Az elhunytra való kvázi-ráismerés jelensége nagyon kuriózumszerű, ilyen formában nem bírja el a szikárságot és komolyságot, amivel a vers indít. Az olvasó figyelme elterelődik a fájdalom feldolgozásának lírai alkímiája felől a ráismerés pillanatának felszínesebb jelenségére; már-már azt várja inkább, hogy pl. a déjà vu fogalma mellé újabb kategóriát teremtsen a szerző. Nem segít ezen, hogy a nyelvileg legakrobatikusabb megoldások ("ezért is érthetetlen..."; "s bár illik hozzá") is ezt a momentumot színezik. A megoldás nyilván nem alacsonyabbrendű, mint a fájdalommal való megküzdés más formái, bár elüt az ilyenkor szokásos lírai gyakorlattól; inkább az kifogásolható, hogy nem megy elég messzire, átmeneti térben mozog az észlelési kuriózum értelmezése és a halálról való írás szélesebb horizontja között, illetve szervező elvvé emeli az előbbit, holott inkább részletként, esetleg hosszabban kibontott epizódként képzelnénk el.
A szöveg mindettől függetlenül láthatóan tudatosan és igényesen szerkesztett, több olyan fordulata is van, ami bár nem hívja fel magára a figyelmet, magas színvonalon csinálja azt, amit örülünk, ha egy vers csinál- pl. "Ahogy élni kellene, úgy ül ott"; "ahonnan kihullott és/a nyomai is kifakultak". | 502.
| 2025.09.07 12:53 | Fűri Mária - szerki -- meo | Életkép
|
| Válasz erre | Kedves Angéla!
Én is azt érzem, hogy a jó naplóbejegyzésből nem lett vers, túl konkrét maradt. Nekem az első rész tetszik versként, és az, ahogy az aranykeretes szemüvegben ülő kalauz személye felidézi Mónikát. | 501.
| 2025.09.06 19:27 | Siska Péter - szerki -- meo | Életkép
|
| Válasz erre | Az "ezért is érthetetlen, hogy vihette el / pár hónap alatt a rák" a szöveg addigi építkezéséhez képest túl könnyű, megúszós megoldás, mert a kulturális kód egyszerűen elvégzi a munkát, pedig ez a rész lenne a versben az a gravitációs pont, ami körül a szöveg más szakaszai keringenek. Sima kijelentés, nincs benne kép, nincs benne test. Az "alternatív életet" is regiszteridegennek érzem, a járatszám és a menetrendi adatok pedig túlságosan dokumentarista hatásúak, a sok konkrétum inkább lehúzza a zárást, nem emeli. Ez a vers ott szép, ahol visszafogott, ahol beszédesebb, ott gyengül. Szerintem egy finomabb áttűnésre, ütősebb zárásra van szüksége, és talán egy új címre is. | 500.
| 2025.09.06 18:24 | Farkas György - szerki -- meo | Életkép
|
| Válasz erre | Egy szomorú történetet írsz le. Részvétem. De a versbeszéd nem lép túl a hétköznapi beszéden. Kellene valami, ami ezen a történeten túllép, valami, ami nyelvileg is új, valami, ami általánosan is igaz. Vagy olyasmi, amire a költő valójában gondolt. Mert így csak Mónika külsejéről tudok meg egy-két dolgot, meg azt, hogy komolyan vette az életet, és hogy miben halt meg.
Szigorúan a szövegről mondok véleményt, eszemben sincs senkit megbántani, vagy az érzelmeit degradálni, semmibe venni, de itt versekről van szó, és nálam a vers "minősége" élet-halál kérdése. | 499.
| 2025.09.06 12:32 | Bak Rita - szerki -- meo | Életkép
|
| Válasz erre | Kedves Angéla!
Alulstilizált vers.
Nem versszerű, őszintén írod le az élet borzalmait.
A lét kérdései visszafogottan, szépen jelennek meg.
A vers tömörsége is pozitív.
Rita | 498. 497. 496. 495. 494. 493. 492. 491. 490. 489. 488. 487.
| 2022.08.19 14:12 | Fűri Mária - szerki -- meo | Váltó
|
| Válasz erre | Néhány buszkimaradásban és más mindennapi bosszúságban nekem is volt részem mostanában. Irigykedem, hogy valaki hasonló (és nyilván egyéb, sajátos) élményekből olyan verset ír, aminek metafizikai távlata van. Ilyenkor nem kételkedem, hogy irodalmi oldalon vagyok. | 486.
| 2022.07.09 16:50 | Bak Rita - szerki -- meo | A reményhez
|
| Válasz erre | Kedves Angéla! Csokonai Vitéz Mihály,Wahorn András, Petőfi Dándor idézetek jelennek meg a vsrsben. Erdekes, hogy A reményhez című verset és a többi költeményt egy férfi írta egy nőnek, itt pedig a szerző nő. | 485. 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 |
|
