NAPLÓK: ötpercesek
Legutóbbi olvasó: 2026-07-30 05:31 Összes olvasás: 23501| 17. | [tulajdonos]: csurgatások | 2011-05-10 08:29 |
| Alapjáraton irtózom a nyálas emberektől. Biztos nem vagyok túlságosan magányos ebbéli véleményemmel, de a nagy átlag elnézi, adott esetben kedveli a fagyizókat, ha éppenséggel az ő portájukon hízelegnek. Mert ki nem örül ilyenkor - ugyebár? Hát én nem. Mondhatni nagyon nem. Sőt! Kifejezetten felbőszít, ha valaki a nyelvével csigolyáim alatt bepróbálkozik. Hogy miért van ez, - meg nem mondom, de jóval elnézőbb vagyok, ha mások seggét nyalja az illető. Meg tudom ideologizálni. Talán kisebb köröket kell futnia a sikerért, mint nekem, akinek lelassult képességű nyáltermeléssel araszolgatok minden morzsájáért az elismerésnek. Szeretet dolgában nem vagyok hátrányba vele szemben; engem szeretnek. Neki inkább hálásak az emberek. Vagy ki tudja? A legtöbb fagyigép alattomos. Rejtett agresszió van bennük és ezt a szemnek láthatatlan fórumokon le is vezetik szarkeverésben, mások bemocskolásában, mert szó se róla: szorgalmasok. Rettentően kitartó, szívós munkával nyalnak szem előtt, szúrnak hátba. Kiskorom óta figyelem őket. Gimiben találtuk-találtam ki a "cukros takony" becenevet az ilyen típusú karakterekre. Egy gyerek szemében hamarabb lelepleződnek, mert akkor még természetesebb, kevesebb hazugsággal van megpakolva a lélek. Felnőtt fejjel is tudja, hogy a nyál veszélyes fegyver, de jobban elnéz fölötte, mert a csapadék fényeiben visszatükröződni látja saját képmását. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
