NAPLÓK: Új Felvilágosodás Legutóbbi olvasó: 2026-06-13 07:03 Összes olvasás: 35085| 1. | [tulajdonos]: Új Felvilágosodás | 2007-09-06 11:59 | "Az ateizmus mélyebb filozófiai értelme (részlet)
A hétköznapi szóhasználat szerint ateistának lenni egyszerűen annyit jelent, mint nem hinni Istenben vagy istenekben. Ha azonban a kérdés mélyére nézünk, előbb-utóbb arra a következtetésre jutunk, hogy filozófiai szempontból ennek a meghatározásnak komoly hiányosságai vannak, és legalábbis keveset mond az ateizmus igazi természetéről, filozófiai alapjairól és üzenetéről. Az alábbiakban arra teszünk kísérletet, hogy az ateizmusnak jobb, pontosabb, az ateista felfogások sokféleségét jobban tükröző definícióját adjuk. Eszmefuttatásunk során kiviláglik majd az ateizmus mélyebb filozófiai jelentése, és érinteni fogjuk az ateizmus különböző irányzatait, valamint az ateizmus mellett és ellen szóló fontosabb érveket is. Röviden kitérünk az agnoszticizmusra és az ateizmusra adott teológiai válaszokra is.
Az ateizmus mint a vallásos hit elutasítása
A zsidó, a keresztény és az iszlám vallás középpontjában Isten, az egyetlenegy Isten áll. E vallások követői úgy vélik, hogy van egy Isten, aki a világot a semmiből teremtette, és teremtése fölött korlátlan hatalommal rendelkezik. Korlátlan hatalma természetesen az emberekre is vonatkozik; az emberek nem csupán teljes mértékben függenek Isten teremtésétől, hanem bűnösök is, és életüknek csak úgy adhatnak értelmet, ha kérdés és feltétel nélkül elfogadják Isten rendelkezéseit. Az ateizmusnak számos irányzata létezik, ezt a világnézetet azonban minden ateista egyöntetűen elutasítja.
Az ateizmus azonban ennél többet jelent: elutasít mindenféle, szellemi lénybe vetett hitet, s amennyiben a szellemi lényekbe vetett hit a vallásos világnézetek meghatározó vonása, az ateizmus magukat a vallásokat is elutasítja. Az ateizmus tehát nem csupán a zsidó-keresztény és az iszlám központi fogalmainak elutasítása, hanem elutasítása a primitív törzsi vallásoknak, a régi görögök és rómaiak antropomorf isteneinek, valamint a hinduizmus és a buddhizmus transzcendentális fogalmainak is. Általánosságban tehát azt lehet mondani, hogy az ateizmus voltaképpen mindenfajta vallásos hit elutasítása.
Ez azonban még nem tekinthető definíciónak; ki kell fejteni, mit is értünk azalatt, hogy "mindenféle vallásos hit elutasítása". Leegyszerűsítve, hétköznapi értelemben azt szokás mondani, hogy az ateizmus Isten, ill. az istenek tagadása. Közelebbről szemügyre véve az ateizmus filozófiáját azonban kiderül, hogy az ateizmusnak ez az (istentagadással azonosított) jellemzése torzképet ad az ateizmusról, filozófiai értelemben nem tartható.
Ateizmus és teizmus
Egyelőre azonban - jobb híján - induljunk ki tehát az ateizmus következő definíciójából:
I. definíció: Az ateizmus Isten, ill. az istenek tagadása, logikailag a teizmus ellentéte. (A teizmus az a világnézet, mely Isten valóságosságát állítja, s létezését megmutatni, bizonyítani próbálja.)
Az ateizmusnak ez a definíciója több okból sem megfelelő. Ezek az okok a következők:
Először, nem minden keresztény, zsidó vagy iszlám teológus vallja magát teistának. Paul Tillich huszadik századi keresztény teológus például a teizmus istenét bálványnak tekinti, s nem fogadja el Istent mint létezőt a létezők között, még ha az felette állna is a többi létezőnek. Tillich felfogása szerint Isten maga a lét, ill. a lét alapja. Noha Tillich nézetei némileg különcek, zavarosak és problematikusak, a mai teológiában nem ritka a hasonló felfogás.
Másodszor, nem minden teista törekszik arra, hogy Isten létezését megmutassa, bizonyítsa, vagy akár csak racionálisan megalapozza. Sőt, számos teológus (köztük Sören Kierkegaard és Johann Hamann, valamint sok kortárs teológus) az efféle bizonyítást, megalapozást nem is tartja kívánatosnak. Ezt a felfogást nevezzük fideizmusnak. A fideista hívők szerint Istennek rejtettnek, titokzatos végső valóságnak kell maradnia, akinek létét és hatalmát hittel kell elfogadni. Ha Isten létezésére bizonyítékaink lennének, vagy racionális alapon tudnánk, hogy létezik, akkor hit nem lenne lehetséges, és a hívők nem tudnák Istent biztos tudás nélkül, pusztán hit alapján, alázatosan elfogadni, ennek minden kockázatával együtt. Noha a fideista felfogást a vallásokon belül is sokan bírálják, igen jelentős irányzatnak tekinthető.
Harmadszor, (és ez a legfontosabb tényező) nem minden istentagadás jelenti Isten létezésének tagadását. Megesik, hogy olyanok tagadják Istent, akik hisznek benne, tehát elfogadják létezését. Az ő esetükben az istentagadás azt jelenti, hogy szándékosan nem engedelmeskednek Isten akaratának, vagy egyszerűen úgy tesznek, mintha Isten nem létezne. Az ateista ezzel szemben nem Istent, hanem Isten létezését tagadja."
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
