NAPLÓK: Átnyúlok a hegyen
Legutóbbi olvasó: 2026-06-13 05:42 Összes olvasás: 6033| 12. | [tulajdonos]: Oláh Imre, vers | 2018-08-01 21:28 |
Lakás
Furcsa sehol se, s mindenütt lakni
S nem elégni szenvedéllyel
Furcsa egy tál valóság fölé hajolni
Fájdalmat kitépni csontos kézzel…
Letérdelni csak a bátrak tudnak
Elrágná csontom is egy idegen halál
De Te mellettem vagy, el nem hagyhatsz
Mindenség csordul ki poharadnál
Nehéz nekem asszonyom tartani
Kedves szép szavú selymes füveken
Fáról tépne nálam messze jobbat
én meg csak kibontó szöszeit kergetem
Kerti idők kezdetén és végén
Városi bútoron ragyogva vagyok
Te szólíthatatlanúl távoli vagy
Ki mégis hozzám legközelebb ragyog
De jó, hogy kitámasztasz bennünket sírunkból!
De jó, hogy új lesz egyszer csak minden!
De jó, hogy meglátok minden ágat
Ahogy emberek csücsülnek kezeden
S akkor nem lesz furcsa mindenütt lakni
Csak elégni lehet szenvedéllyel
A valóság fölé hajolt fájdalmaink
nem lesznek meg. Te törlöd el!
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
