NAPLÓK: vízkék
Legutóbbi olvasó: 2025-04-12 05:28 Összes olvasás: 7011| 50. | [tulajdonos]: jolánunk | 2017-05-30 22:13 |
Valamikor szép volt... Hosszú fekete haj, és barna szemek, mindehhez hibátlan bőr, és férfiak hódolata. A Jolánunk, mondták rá. Nem olvasott, nem csinált semmit, mert akkor elhasználódik. Elhasználódott így is, úgy is. Kéjes élvezettel vette a ruhákat, télen nyáron ugyanabban járt. Nem merte hordani őket... Reggel felkelt, bevette a gyógyszereit, letipegett az újságért. A halálozási rovattal kezdte, mert az volt érdekes, aztán megivott egy fél liter teát kiflivel. Tíz órakor kezdődött a szappanopera, amit mindig elmesélt nekem .Jobb napjain elővette a fényképeit és nézegette magát. Ezerszer látott doboz. (???) Észrevettem, hogy a férjéről nincs képe. Amikor rákérdeztem derűsen közölte: "Nincs. És? Nem tudott az semmit, fel sem állt neki. Irigyelte a nevetésem, azt mondta hirtelen robban ki belőlem. Szeretett volna olyan lenni mint én. Nem értette sportszatyornyi könyveim, nem értette miért nem hízom." A Jolánunk rendre fizette az egyházadót, erényt kovácsolt magának. Jolánunknak, a Nóta tévén kérni kellett valami "szép" számot. A hideg is kirázott tőle, de ő kéjes gyönyörűséggel csapta össze kezét, bemondták a nevem a tv-ben" Az egyik fiáról azt mondta, figyeld meg elkésik a temetésemről. Fogadtam vele. A Jolánunk meghalt, bosszantásomra a nyár legmelegebb napján. A kocsi lerobbant, megállt. A temetésről elkéstünk. Elharapott nyelvvel álltam, legszívesebben felröhögtem volna: "Hé Jolán, tartozol egy szilvapálinkával! anno ezerkilencszáz-huszonötből, mikor születtél."
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
