NAPLÓK: verseim(2016.06.09.)
Legutóbbi olvasó: 2026-10-30 04:15 Összes olvasás: 5528| 13. | [tulajdonos]: 2016.06.011. | 2016-06-11 20:46 |
ZÁHONYINÉ BOGLÁR ANNA - AZ ÉN TÖRTÉNETEM
(vers a Budapestre költözésemről, amit megbántam)
Dunaharasztiból jöttem,
ott éltem röghöz kötötten.
Mióta ablakom kitárva,
kiláttam rajt a nagyvilágra.
Ezért én Harasztiból elköltöztem.
Kicsit a nagyvárosba mentem.
Szívemet oda meg nem kötöztem.
Hanem meg is bántam menten.
Ott füstös buszok közt, elhagyatva
bámultam a sok csikkes utakra.
Hát én immár anyám drágám
elhagytam, mert férjem várt rám.
Férjecskémmel Harasztiban
megeskettek egyháziban.
Aztán mentünk Budapestre.
Téténybe cipelt másnap este.
Nem voltunk meg,
el is váltunk.
És újult meg
házasságunk.
Tétényben kelletett
élnem nekem húszon-egynehány évet,
közben születtek gyermekek
s házasságunk szomorún ért véget.
Férjem meghalt,
kórházágyon.
Azt, hogy megcsalt,
megbocsátom.
A rák vitte el, Juli után,
a csapodár asszony után.
Közben maradtam Tétényben,
dolgoztam a TSZCSében.
De sajnos közben meghalt anyám.
Üres lett a Haraszti ház.
Le is kopott róla a máz.
Mindez történ kétezerben,
azóta sem vagyok tétlen.
A hugom lakott Verpeléten,
hozzám költözött a héten.
A gyerekek meg Vecsésen,
ők is sokszor jönnek értem.
Nem üres a Haraszti ház.
Az unokám itt gyakran kacsáz.
Hápphápp, kvákvá, nagyi, nagyi !
Ezt csacsogja a kis Gabi.
Vannak kutyák, van még cica,
bár régóta üres a kutrica.
Vannak tikok, meg gyöngyösök.
Én többé már nem költözök.
Itt maradok Harasztiban.
Ameddiglan, holtomiglan.
Anus
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
