NAPLÓK: tenyérnyi magocskák 3 Legutóbbi olvasó: 2026-10-30 04:12 Összes olvasás: 20098| 24. | [tulajdonos]: -------- | 2008-05-28 11:59 | nagy és szeretetre éhes, önző, még mindig csecsszopó gyerek. harsogó, kis ripacs. mindigis azzal együtt, úgy szerettelek. téged, mint mindenkit. ahogy mindenki mást szerettem. magányos vörös ló. aki ha néha nyerít, egy-egyet magasba, csakúgy a levegőbe. vagy rug. magába, asztal alá. szerettem amikor megvédtél, amikor értem szóltál. szerettem régen amikor boldogan puszit adtál, és akkor is amikor hátat fordítottál. vagy hirtelen tartottál beszéddel, ok nélkül. érted? magamért? amikor törődtél. valahogy minden tökéletesen illik a képbe. ...és ahogy kérdezed a melletted ülőt, mindig szerettem ahogy kérdezel, mikrofonnal, nélkül. bár ezt már mondtam neked, amikor még szóltunk. mondtam máshol is másnak, amikor máshogy szólt. másnak. hogy hogyan szól. néha okosan, néha sutábban (okoskodva). többször okosan. szenvedélyesen. te mindig szeretted azt akivel beszéltél. legalább annyira mint magadat. és ez sugárzott. sokszor próbáltad rábeszélni arra is ami nem. hogy neki jobb. pontosan minden úgy volt jó ahogy volt. mindegyiketeket egyformán szeretlek. kicsi sakkfigurák, amiben én? voltam valami pont. nem tartozék.
szerettem volna ma elmenni az estre. tudod, régebben is mondtam, amikor ha kimaradt. valahogy éppen mint ma is, csak kimaradsz. valahogy mindig valami közbejön. miért? nincs magyarázat. szinte látom, szállsz csakúgy fel, a magasba. vagy inkább magadba? nem. pontosan tudod hol kell harsogni, és hol visszafogni. pontosan tudod hol hogyan ismerjenek. (lássanak). most csak úgy zengeni fogsz, akárha pusztulna. és fönn leszel, fönn....föld. mindig a magasban. de az is lehet, tévedek. minden csak kitaláció, .... az egész életünk. mi is. „hazudok magamnak egy világot...” de hiszen ez az én versem. valahol talán van. itt van. ezúttal neked ajánlom. azt hiszem csak ez az egy rész jó belőle „hazudok magamnak egy világot,
hogy élni tudjak, hogy legyen valami.” egyik tanáromnak meg ez (igaz, neki csak ez volt belőle): „Utolsó szemek. Tessék, itt vannak még
ezek a maradéknyi szemek,
visszaadom neked, elgurítom… talán valahol
meggyökereznek, talán nem.
Sohasem tudom meg, nem akarok emléket.” az utolsó sor nélkül, itt már nem jó. túlságosan lezárt, hamis.
nagyon boldog estét kívánok neked, s hogy mindenki ott, akit szeretsz. mindannyiatoknak szép, baráti estét.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
