NAPLÓK: wolferl Legutóbbi olvasó: 2026-06-13 01:34 Összes olvasás: 38239| 14. | [tulajdonos]: Rövidre vágva | 2006-06-07 21:07 | | Az elmúlt napokban hat műélmény volt rám hatással: Bacsó Péter Te rongyos élet! , Altman Három nő, David Cronenberg Erőszakos múlt, illetve Nanni Moretti A fiú szobája című filmje, valamint Debreczeni József Az új miniszterelnök és Urs Widmer kortárs svájci író Anyám szeretője című kötete. Az utóbbiról hosszabb olvasmánynaplót készülök írni, mert nagy horderejű regény, a könyv párdarabját pedig, az Apám könyvét még olvasom. A Te rongyos élet! azok közé a magyar filmek közé tartozik, amelyet évekig hanyagoltam, s most végre DVD-n megnéztem. Kellemes meglepetésben volt részem. Nekem Bacsótól eddig az obligát A tanún kívül talán csak a Fejlövés tetszett igazán. A Te rongyos élet! viszont igazi jó mozi, amely megidézi A tanú szatirikus vonásait, legnagyobb erénye elsősorban mégis a színészi alakításokban rejlik. Most döbbentem rá először, hogy Udvaros Dorottya igen nagy színésznő, ráadásul a ruhátlan jeleneteknek köszönhetően az is kiderült, hogy rendkívül szép, de mellette Bezerédy Zoltán is lehengerlő alakítást nyújt és Körmendi János is a legjobb formáját hozza. Egyszóval szórakoztató, ügyes munka, remek magyar színészekkel, az Én vagyok a traktoroslány című dalt még napokig dalolgattam magamban. A DVD-n pedig található egy dokufilm is arról a színésznőről, Déri Sáriról, akinek a kitelepítési kálváriája megihlette az alkotókat. Robert Altman Három nő című filmjét videóról néztem meg, még hónapokkal korábban rögzítettem a tévéből. Sima drámára számítottam, helyette kaptam egy jó pszichothrillert, Sissy Spacek alakjában a Carrie tudathasadt címszereplőjére ismertem, Shelley Duvall meg, aki a Ragyogásban Jack Torrance feleségét játszotta, ezúttal is nagyon tetszett. Különös, komor alkotás, Altman sikerültebb darabjai közül való. Bár fenntartásokkal álltam neki Cronenberg legutóbbi munkájának, az Erőszakos múlt is kellemes meglepetést szerzett. A figyelemre méltó színészi alakítások mellett be kell vallani: kiemelkedő thriller. Noha ismert panelekből épül fel és nem lesz filmtörténeti kilométerkő, mégis becsületes, izgalmas, tiszta munka, jóval egyedibb bármely más tucatdarabnál, hiteles bizonyítéka Cronenberg tehetségének. Sőt, a hollywoodi sémák ellenére felülmúlja a Spider pszichologizáló kimódoltságát és egyes pillanataiban eléri a rendező legjobb filmjeinek és az örökbecsű gengszterfilmeknek a színvonalát. (Gondolok itt elsősorban Coppola, De Palma és Scorsese örökzöldjeire). A 2001-es cannes-i fesztivál Arany Pálma díjas filmjét, Nanni Moretti A fiú szobája című alkotását vasárnap este néztem meg az M2-n. Azaz csak részben láttam, hiszen a magyar tévécsatornák rossz szokása szerint leszinkronizálták, így aztán nem is tudom eldönteni, mennyire tetszett. Az eredeti hang ugyanis valószínűleg legalább háromszorosan megdobta volna az egyébként látszólag egyszerű családi történetet. Ennek ellenére úgy látom, Moretti rafinált filmet csinált. Tendenciózusan elkerült mindenféle sémát, a hasonló témájú Redford rendezte Átlagemberek valamennyi nyálas csapdáján túllépve végül egy egzisztencialista színezetű, az időt és a vaksorsot faggató szűkszavú munkát helyezett az asztalra, ami talán meg is érdemelte annak idején a fődíjat. Jó volna újra látni eredetiben, akkor talán elementárisabb hatást tenne a nézőre, mert a csapnivaló magyar szinkronhang a televíziós filmsorozatok közhelyes tónusaival mindenfajta hitelességet meggyilkol. De azért így is izgalmas élmény volt és látom mögötte az igazi filmet. Debreczeni József Az új miniszterelnök című kötetét két éjszaka olvastam végig töredékesen. Eredetileg csak bele akartam lapozni, végül azonban érdekelni kezdett, honnan jött Gyurcsány, hogyan szerezte a vagyonát és hogyan tudott egyik napról a másikra miniszterelnökké válni. Bár a szerző nagyon elfogult, ez valószínűleg annak köszönhető, hogy közelről megismerhette a kötet címszereplőjét. Mindig érdekes megismerni egy sorsot, életpályát, főleg ha ilyen ellentmondásos politikai figura, mint amilyen Gyurcsány. Persze a vallomásokat és információkat ellenőrizni nem tudom, a könyv alapján mégis úgy látom, hogy egy rendkívül eszes, ügyes, tehetséges emberről szól, aki persze nem a bölcseletben és a humán műveltségben jeleskedik, hanem a reális világban, a gazdasági, politikai tudományokban és mindezeket képes nagyon gyorsan elsajátítani, illetve átültetni a gyakorlatba. Sikerét tehát ennek a jó fejének köszönheti. A naponta hallott vádak többségét a könyv megcáfolja, de annyira azért mégsem elfogult, hogy ne ostorozná kíméletlenül az MSZP vagy a miniszterelnök egyes lépéseit, mondatait, cselekedeteit. Magyarán egészen jó, kiegyensúlyozott politikai életrajz Debreczeni kötete, még akkor is, ha a szerző kissé patetikusan zárja le és ha egyelőre még nem is tudjuk megmondani, hová vezet Gyurcsány útja, illetve ha talán akkora történelmi tettekre nem is lesz majd képes, mint amilyet a szerző kissé túl lelkesen jósol neki. A legfontosabb azonban, amit megtanultam belőle, hogy a televízióból és az újságokból csak a politikai események felszínét ismerhetjük. Hatalmas kulisszatitkok tárulnak fel a könyv lapjain, ami talán még izgalmasabb, mint maga Gyurcsány (és/vagy Orbán) személye. Mindenesetre most egy időre jóllaktam politikai tartalmú szöveggel. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
