NAPLÓK: rákok tánca parti homokban Legutóbbi olvasó: 2025-04-12 04:22 Összes olvasás: 6349| 22. | [tulajdonos]: Az idő rendje | 2020-01-02 19:41 | A tudomány fejlődése mindenestől azt mutatja, hogy a világ elgondolásának legjobb módszere
a változást megismerni, s nem az állandóságot - a történést, s nem a létet. A világot elgondolhatjuk úgy is,
hogy az dolgokból áll. Anyagból. Létezőkből. Olyasvalamiből, ami van. Ami tartós. De elgondolhatjuk úgy is, hogy
a világ eseményekből áll. Olyasvalamiből, ami megtörténik. Folyamatokból. Olyasmiből, ami végbemegy.
Ami nem tart hosszan - ami állandó átalakulás, s nem marad fenn az időben...mindenütt a "nem-állandóság van jelen,
és nem a statikusság a mozdulatlan időben.
A világnak események, folyamatok összességeként való elgondolása lehetőséget ad a világ jobb megragadására, megértésére,
leírására.Más nem egyeztethető össze a relativitással. A világ nem dolgok osszessége, hanem eseményeké.
A dolgok és az események között az a különbség, hogy a dolgok tartósan fennmaradnak az időben, az események időtartama viszont
korlátozott. A dolgok egyik prototípusa a "kő": kérdezhetjük, hogy hol lesz a kő holnap? A csók meg "esemény". Nincs értelme
azt kérdezni, hová tűnik holnapra a csók. A világ csókok hálózata, nem köveké. A világ megértésére lehetőséget adó egyszerű egységek
nem itt vagy ott vannak jelen, a térnek ezen vagy azon a pontján. Egy holban, de éppúgy egy mikorban is vannak - ha vannak.
Korlátjuk van térben és időben is: események.
Ha alaposabban megfigyeljük, voltaképp a leginkább dolgoknak tűnő dolgok is csak hosszan tartó események. A kémiából, fizikából,
ásványtanból, geológiából, pszichológiából tanultak fényében a legszilárdabb kő is valójában kvantummezők együtt rezgése, erők
pillanatnyi kölcsönhatása. Olyan folyamat, amely egy röpke pillanatig egyensúlyban tarthatja magát, önmagához hasonló maradhat
még az előtt, hogy szétmállana, s újból porrá válna - vagyis múlékony fejezet a bolygó elemei közti kölcsönhatások történetében:
az újabb kőkorszakban élt emberiség emléke, fegyver a Pál utcai fiúk kezében,példa egy, az időről szóló könyvben, ontológiai metafora,
a világ felosztásának egy darabja, amelyen erősebb nyomot hagynak testünk érzékelő struktúrái, mint magának az érzékelésnek a tárgya, és így
tovább és tovább, mind-mind kozmikus tükrök játékának szövevényes kapcsolata. És ezek a tükrök? Maga a valóság! A világot nem kövek alkotják,
hanem - nem is gondolnánk, mennyire - tünékeny hangok és a tengeren fodrozódó hullámok. Másfelől viszont, ha a világ dolgokból állna, vajon
mik lennének ezek? Talán az atomok - róluk megtudtuk, hogy maguk is kisebb részecskékből állnak - vagy az elemi részecskék - róluk kiderült
hogy csupán a mező rövid ideig tartó gerjedései? Netán a kvantummezők? Róluk meg már tudjuk, hogy alig valamivel többek, mint
egy nyelvnek a szabályai - hogy beszélhessünk kölcsönhatásokról és eseményekről? Bajos a fizika világára úgy gondolni, hogy az dolgokból,
létezőkből állna. Nem megy: nem jutunk előbbre vele.
A világot események hálójaként felfogni viszont már megy. Egyszerűbb és bonyolultabb - egyszerűbb események együttesére felbontható - események hálójaként. Néhány példa: a háború nem dolog, hanem események láncolata. A vihar sem dolog, hanem események összessége. Egy felhő a hegyek felett
sem dolog, a levegő nedvességének fokozatos kicsapódása azonközben, hogy a szél átfúj a hegyen. Egy hullám nem dolog: a víz mozgása, s a víz,
amelyben kirajzolódik, mindig más. Egy család nem dolog: kapcsolatok, események, érzések összessége.És egy emberi lény? Hát persze, hogy nem dolog:
összetett folyamat, amelyben - mint a hegy fölötti felhőben - be és kilép (pl)a levegő, az élelem, az információk, a fény, a szavak ésatöbbi...Egy
csomópont a csomópontok között, a társadalmi kapcsolatok hálójában, a kémiai folyamatok hálójában, a hozzá hasonlók keltette érzelmi megnyilatkozások hálójában.
Anaximandrosz szavai arra ösztökélnek bennünket, hogy a világot "az idő rendje szerint" gondoljuk el. Ha nem kötelezzük el magunkat a priori az idő
rendjének milyensége mellett - vagyis nem tesszük fel eleve, hogy az idő csak a nekünk ismerős lineáris és egyetemes rendet követheti - ,akkor
hasznos lesz Anaximandrosz iránymutatása: akkor értjük meg a világot, ha a változást tanulmányozzuk, nem a dolgokat. ( Carlo Rovelli)
Fontosnak érzem azonban, hogy mind e mellé lejegyezzem Hamvas szavait:
Isten nem rejtély. Rejtély az, hogy van valami Istenen kívül. Isten a nyilvánvaló láthatatlan. A misztérium nem Isten, hanem a világ, ahogy nem a szellem a misztérium, hanem a természet, nem a lélek, hanem a test. Isten megismerése nem nehéz. Deu et Jahve, mondja a próféta, ismerd meg Istent. Gnóthi ton kürion, írja Pál apostol. Szűkös és szegény emberiség volt az, amely a delphoi feliratot úgy értelmezte, hogy ismerd meg önmagadat.
A gnóthi szeauton értelme eredetileg minden bizonnyal az volt: ismerd meg, hogy isteni vagy."
~Scientia Sacra
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
