NAPLÓK: prozapróba Legutóbbi olvasó: 2026-07-20 18:11 Összes olvasás: 1462| 1. | [tulajdonos]: prózák | 2014-12-14 21:17 | Szeszély
Interjúztatás I.
-Szeretném, ha eljátszanánk egy helyzetet. Én leszek az ügyfél, Ön az ügyfélkapcsolati munkatárs.
-Rendben-próbál a felvételi első két körén túljutott, a harmadikban is megfelelni igyekvő kiskosztümös harmincas fesztelennek mutatkozni.
-Én leszek a problémás ügyfél- a szintén harmincas kiskosztümös HR-es megpróbál vérfagyasztónak tűnni. Igyekezete nem hiábavaló.
-Rendben-bólint újra a harmincas munkanélküli, mosolyt erőltet az arcára, aztán láthatóan összezavarodik arra a gondolatra, hogy másodjára valami kreatívabbat kellett volna felelnie a „rendben” helyett, és szinte hallja húsz évvel előttről nyelvtan tanára fülsüketítő sikoltását: szóismétlés!, és szinte látja maga előtt az álláshirdetés szövegét: „Kiváló kommunikációs készséggel rendelkező munkatársakat keresünk”.
Valamit most felelnie kellene, a HR-es várakozón, felhúzott szemöldökkel néz rá.
A csudába, ez sem fog sikerülni, már most érezte, hogy nem sikerül, egy pillanatra eszébe villant egy kép: feláll, és mint ahogyan otthon annyiszor elképzelte, egyetlen szó nélkül leönti kávéval a szemben ülőt, minden harag nélkül, csak úgy. Csak úgy, ahogy ez a nő vele packázik.
Aztán mégsem tette, hanem a meg nem hallott kérdést és a kínos szituációt kikerülve, határozottan a HR-es szemébe nézett, és mindenre elszántan megszólalt:
-Talán kezdjük.
-Kezdjük-adta meg magát a személyzetis, aztán túljátszottan adta a hepciáskodó női ügyfelet, a sárkányt, aki nem hajlandó kifizetni a cég által kipostázott csekket, mert nem ismeri el a rajta szereplő összeget.
A kiskosztümös álláskereső villámgyorsan kidolgozza a stratégiát. „Ügyfélorientált cégünk empatikus, jó beleérző képességgel rendelkező, segítőkész munkatársakat keres.”
- Kis türelmét kérem, hölgyem-szól a láthatatlan telefonba-utánanézek, mit tehetek-.Kis szünetet tart, ami az „utánanézést” hivatott imitálni. A szünetet még arra is felhasználja, hogy cinkosan, mintegy kollegiálisan, az ügyfélorientált cég leendő munkatársához híven, „mindent értek” mosollyal a HR-esre hunyorít. A másik nem érti meg, vagy nem akarja megérteni, várakozásteljesen néz rá.
-Elnézését kérjük, hölgyem-szólal meg a láthatatlan telefon végén a leendő ügyfélszolgálatis-valóban elírás történt. A helyes összeg 5345 Ft. Postázni fogjuk az új számlát.
-Ennyi?-kérdezte a HR-es, miután a felvételiző, mint egy feleletét letudott diák várakozásteljesen ránézett.
-Ennyi-hangzott az ügyfélorientált válasz.
-Ennél azért kreatívabb megoldásra számítottam-jelentette ki a személyzetis nem titkolt megvetéssel a hangjában.- Ön azt írta az életrajzában, hogy szereti a kihívásokat, és nem keresi, de nem fél a konfliktusoktól sem. Ennél a megoldásnál viszont nem ezt láttam. Vitába sem mert kezdeni az ügyféllel!
A felvételiző még most is kínosan, szinte bocsánatkérően mosolyog, pedig már tudja, hogy azt a bizonyos telefonhívást, ami az állást jelentené, nemhogy két héten belül, de ebben az életben soha nem kapja meg.
Kifelé menet még egyszer köszön, bájosan rámosolyog a vissza sem néző személyzetisre. Csak a lépcsőfordulóban jut eszébe, hogy valamit ottfelejtett. Visszaszaladt. Vidáman kopog a tűsarkú a lépcsőfokokon, egészen felfrissül tőle a nő.
-Bocsánat-tépi fel a felvételiztető hölgy ajtaját, aki előtt már egy újabb harmincas ül kiskosztümben.
-Valamit elfelejtettem- teszi még hozzá a belépő, majd minden teketória nélkül ráönti azt a hideg lötty kávét a HR-es fejére, ami az egész interjú alatt az asztalon állt.
Lefelé a lépcsőn azon mélázik, most boldogabb vagy ha felvették volna.
Interjúztatás II.
- Öt évet töltöttem Rómában, egy kis szállodában voltam recepciós. Rengeteg emberrel ismerkedtem meg, megtanultam a nyelvet, már nem okoz gondot, ha telefonon kell beszélnem valakivel. Régebben telefonfóbiás voltam-teszi hozzá magyarázatképp, kis félmosollyal, bizalmasan, mint aki titkot közöl.
A HR-es szeme felcsillan, amint Rómát meghallja.
- Nyáron mi is ott szeretnénk nyaralni a vőlegényemmel, de még nem találtam megfelelő szállodát- mondja egész közvetlenül.
A harmincas kiskosztümös elmosolyodik, és felenged. Barátian mesél a városról, tanácsot ad, óva int. Nem is veszik észre, mikor térnek át a tegeződésre. Egyszeriben megszűnik a vizsgahelyzet, a tét, fesztelenül csevegnek percekig. Mikor rátérnek az önéletrajz egyéb pontjaira, az oldott pályázó kedves, frappáns válaszokat ad. Egyre biztosabban érzi, hogy sok-sok hiábavaló próbálkozás után ennek a kedves személyzetisnek köszönhetően végre munkahelye lesz.
- Az önéletrajzzal megvagyunk-szól a HR-es, és biztatóan rámosolyog a kiskosztümösre- most jöjjön egy szituációs feladat. (A pályázónak szeme se rebben.) Előfordulhat a munka során, szóval nem árt, ha látjuk, a pályázó hogyan viselkedik bizonyos helyzetekben. Én most egy nagyon hisztis, házsártos nő leszek, aki nem hajlandó kifizetni a kipostázott csekket, mert nem tartja valósnak a rajta szereplő összeget. Kezdhetjük?
A pályázó nyugodtan int, aztán érdeklődve hallgatja a lármázó ügyfelet, akit hiába próbál beinvitálni az irodába, hogy a részletes számlát átnézesse vele, mert a nő nem hajlandó együttműködni, sőt, már egyáltalán nem hajlandó fizetni semmit.
A felvételiző felállította a stratégiát: meg kell nyernie a csatát. Nem szabad engednie, ha már a nehezebbik utat választotta. Meg kell mutatnia, milyen kulturált a konfliktuskezelése, és nem fél kínos szituációkban.
Olyannyira állja a sarat, hogy a HR-es fáradni kezd. A kiskosztümös élvezi a harcot, tavasz van, és nő létére fiatal szarvasbikának érzi magát, aki agancsot akasztott egy másik hímmel, s erőtől duzzadón harcol területért, nőstényért. Elmosolyodik, sutának érzi a képet, de örül neki. Arra gondol, ha a felvételinek vége, még benéz az illatszerboltba, s míg könnyedén, játékosan folytatta a harcot a HR-essel, gondolatban összeállította a jutalom- listát azokból a kozmetikumokból, amikre már olyan régen sóvárgott, de amiket eddig sajnált magától. Nem kell már annyira spórolni, hiszen nemsokára lesz állása. Szinte érezte orrában a lágy parfümillatot.
Gondolataiból a HR-es sértett hangja riasztotta fel. Nevetségesnek érezte a kialakult huzavonát a megjátszott vitában, és bántotta, hogy alighanem alulmaradt.
-Bevallom, csalódtam-fordult felé bosszús arccal a HR-es-, több empátiát vártam Öntől (a beszélgetés ezen a ponton újra magázásba fordult). Meg sem próbálta megtartani az ügyfelet...
-Mire gondol? Bocsánat, tévedtünk, küldöm a csekket a csupán háromszáz forintról?
-Akár!-bólintott a HR-es, és kezdte visszanyerni hidegvérét.- Nekünk az ügyfél az első.
A kiskosztümös rossz viccnek tartotta az egészet, de legbelül érezte, hogy fiatal és elszánt agancsai, mintha csak valami rossz kísértettel harcolt volna, csak a levegőt bökdösték. Az ellenfél eltűnt, egyedül maradt.
-Majd értesítjük- mondta a személyzetis, s rá se nézett többé. Már egy újabb harmincas kiskosztümös anyagát vizsgálta.
Hazafelé a drogériában a legdrágább parfümöt választotta, vacsorára pedig már nem futotta.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
