NAPLÓK: nem csak magamnak Legutóbbi olvasó: 2026-06-13 13:42 Összes olvasás: 43017| 7. | [tulajdonos]: süt a nap | 2006-03-06 07:19 | Süt a nap. Észrevettem. :-) Meg az ég, meg a hó, meg a madarak.
Kávét ittam az étkező asztalnál. A tegnap ilyenkor még egyet fordul bennem, aztán lefekszik. Néha végleg elalszik. Tegnap a kedves olyat mondott nekem, amit már hallottam mástól, nyolc évvel ezelőtt: S most egész életemben azért kell bűnhődnöm, azért kell cipeljem minden fájdalmát és feszültségét kapcsolatunknak, mert egyszer azt mondtam, hogy tudlak szeretni, hogy szeretlek?
Nem teljesen így, nem ugyanazokkal a szavakkal, ezidáig két ember mondta ezt nekem. Teljesen ugyanazt.
Ezen gondolkodtam kávézás közben. Hogy mi is történik? Miért hangzanak el ilyen szavak most, életem legnagyobb szerelme során? S eljutottam a formáig. Mi van nekem? Én magam vagyok a formátlanság. Egy megfogható tulajdonságom van: az örökös figyelem, az örökös ragaszkodás valami formátlan legbelső igazsághoz. Elég-e mindez egy kapcsolathoz, elég-e mindez az élethez? Nagy erő, nagy koncetráció kell ahhoz, hogy forma nélkül működjön két ember. Ahol nincs szabály, ahol nincs rutin, ahol nincsenek támogató, keretet adó, a közbe illeszkedő, önműködő formák. Mint például a házasság.
Karenina Anna. Tolsztoj, milyen jól tuttad te ezt. Lehet-e mondani hogy Vronszkij hibás valamiben, lehet-e bármit is a szemére vetni. Csak úgy, mint mindenkinek.
Micsoda munka, micsoda hosszantartó kitartás, figyelem, belső megértés kell ahhoz, hogy őszintén kimondjam: Mozart, Bach, Bethowen nagy zeneszerzők. Hiszen nem tudom. Én nem tudom. S ha igazán következetes vagyok, csak egyet tehetek: Ki az a Mozart?
Egyedül vagyok. Gyorsan egy formát nekem! | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
