NAPLÓK: nem csak magamnak
Legutóbbi olvasó: 2026-06-13 15:00 Összes olvasás: 43022| 10. | [tulajdonos]: fegyelem | 2006-03-07 09:02 |
Tegnap a fegyelemről beszéltem. A fegyelem számomra azt jelenti, néhány réteggel közelebb jönni a felszínhez, s nem keresni. Rábízni azt a folyó időre. Kimondható szabályok mentén építeni tovább a napra-napot. Mint Rubljov a filmben. Baleset után feküdtem így a sürgősségin a hordágyon a függöny mögött.
Csak jajgatását értem a szomszéd megégett idegennek. A kisgyerek köré gyűlik most minden suhogó köpeny. A vállficamos ülve beszélget egy zsálya illatú nővel. Szavai közt a szégyen, neki nem annyira fáj épp, de fél. Fekszem csak. Fegyelem. Se középpont, se idő, se vágyak kusza sora. Lassan megszokom, hogy nem vagyok fontos. Arcomban szilánkok, fejemben nyugalom. Nem haltam meg és nem is élek. Az összetört skodában az útszélen maradt pirosan az akarás.
Így teszem magam zárójelbe most is. A zárójelek azért vannak, hogy maguktól nyíljanak.
Mikor terhes voltam és bátyám közölte velem telefonon, hogy anyám meghalt, rosszul használtam a zárójelet. Nem tudtam, hogy van idő, mikor robbanni kell vagy összeomlani. A babát féltettem, nem magam. S én rosszul használt zárójelek között hosszú hónapokon át össze-összeestem járdán, kórházi folyosón, liftben.
Magamba nézve látom: jó lenne most is. Járdán, kórházi foylosón, liftben...
Fegyelem. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
