NAPLÓK: odetamo (V. A.) Legutóbbi olvasó: 2026-07-30 05:31 Összes olvasás: 3695| 10. | [tulajdonos]: ... | 2021-03-04 23:35 | 2.2. Az ambivalencia fejlődéslélektani alapmodellje: az újraközeledési szakasz
A fejlődéslélektan a tizennyolcadik hónapos életkortól három éves korig tartó újraközeledési szakasz legfőbb sajátosságának tekinti az ambivalenciát, amikor az "érzelmi tankolást" az anyával való kontaktus keresése és egyidejű elutasítása váltja fel:
Ez az a korszak, amikor "(...) szorosan belekapaszkodunk anyánkba, és ugyanakkor ellökjük magunktól. Követjük, mint az árnyék, és menekülünk előle. Ragaszkodunk mindenhatóságunkhoz, és dühöngünk tehetetlenségünkön (...). Vágyunk az édes egybeolvadásra, de rettegünk az elnyeletéstől. (...) Előre megyünk, majd meghátrálunk - az ambivalencia alapmodellje ez (...) részben ma is abból élünk, amit akkor tanultunk."
A gyerek ebben a korban "szeretne mindent egyedül csinálni, miközben azt kívánja, anyja úgy segítsen neki, hogy azt ne kelljen észrevennie. Tehát a leválás és a megkapaszkodás egyszerre működik."
Az ambivalenci alapmodellje: az újraközeledési fázis
A korszak patológiás jellemzője a fokozott elszakadási szorongás lehet. (Frenkl, S. - Rajnik, M., 37-38.o.)
E korszak a freudi terminológia szerint az anális (végbélnyíláshoz kötött) libidófejlődési szakasz, amelyben a kiengedés-visszatartás mechanizmusának szimbolikus jelentése is van. "Az anális szakasz jellemzője az ambivalencia, amelyet a gyermek szüleivel való kapcsolatában is megjelenít. A korszak a szobatisztaságra szoktatás ideje (...). A kisgyerek a testi produktumaival szemben is ambivalens, egyszer büszke, amikor a bilizés sikerül és megdicsérik, máskor pedig a tilalmak hatására undorodik, s igyekszik tiszta lenni. A széklet "odaajándékozása" vagy visszatartása a szülőkkel való csatározás kiváló terepévé teheti a szobatisztaságra szoktatást. A székletet a test részének tekinti, a biliztetés számára énvesztéssel jár, s engedetlensége miatt a szülői szeretet elvesztésétől fél."
Az újraközeledési fázis ambivalenciája életünk számos fordulópontján újraéledhet.
"A dilemma a következő: hogyan visszakozzunk saját autonómiánktól mi, nagyralátó totyogók, miután megismertük az egyedüllét mámorát, illetve hogyan álljunk meg a lábunkon egyedül, mi kijózanodott totyogók, miután felismertük az autonómia kockázatát? Ebben az újraközeledési fázisban kíséreljük meg először összebékíteni az elkülönültséget, közelséget és biztonságot.(...) Életünkben többször szembe kell nézni ugyanezzel a dilemmával. Sokszor kérdezzük még, hogy menjek vagy mégis maradjak inkább? Életünk néhány fordulópontjánál szüleinkkel, barátainkkal, társainkkal a szerelemben vagy a házasságban újra és újra meg kell küzdenünk az intimitás vagy autonómia konfliktusával. Milyen messzire távolodhatok, ha meg szeretném őrizni a kapcsolatot? (...) Pontosan mennyit vagyok képes feladni saját magamból a szeretetért, vagy egyszerűen a menedékért cserébe."(Viorst, 41. o) (Esettanulmányomban Rózsa párkapcsolati problematikája fűzödik ehhez a dilemmához.)
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
